GENESIS - isten eledele

1.

A természet hibája vagyok: egy őrült szörnyeteg.

- Andrei Chikatilo

•

8:00

Lecsaptam az ébresztőt és nagyot ásítva nyújtózkodtam egyet, mielőtt felkeltem volna készülődni.

- Különös...ma jó kedvem van! - lepődtem meg saját magamon, ahogy már a tükörben igazgattam a hajam.

A platinaszőke tincsek pilleként hullottak a homlokomra, de elsepertem azokat. A szeplőim szemlélve azonban elkapott az undor, ezért úgy döntöttem megyek és lesminkelem őket.

Amúgy is fontos alkalomra voltam hivatalos.

Pár napja jelentkeztem egy pincéri állásra, a nagy hirű TOG - azaz Tower Of God hotelének éttermébe. Kissé meglepett hogy pont ők keresnek embert, de amolyan "miért is ne?" alapon adtam magamnak egy esélyt.

És mit ad isten, behívtak interjúra! Ha minden jól megy, akkor akár holnap már kezdhetnék is.

Őszintén fogalmam sincs miért jelentkeztem oda, vagy hogy egyáltalán miért kerestem munkát. Csak csináltam.

Kisétáltam a szobámból, és ahogy kitettem a lábam, mindenki egyszerre rezzent össze.

Az a nő a kanapén, aki még mindig anyámnak vallotta magát, ijedt meg legjobban. Láttam a szemében a palástolatlan félelmet, arra se volt képes hogy valahogy elrejtse. És az állítólagos apám, na ő! Évek óta azt játszotta hogy teljesen figyelmen kívül hagy, de azt nem engedtem neki.

Ti soha nem helyettesíthetitek anyát és apát, csak nézzetek magatokra.

- Jóreggelt! - köszöntem boldogan, és mosolyogva néztem rájuk, várva hogy ők is üdvözöljenek.

De nem, minden erejükkel azon voltak hogy ne remegjenek félelmükben.

Pfft.

Kínos csönd. Legalábbis csak nekik, én kifejezetten élveztem a helyzetet, széles mosollyal vártam hogy megszólaljanak.

- Hát jó. - biggyesztettem szomorúan, és megindultam a fürdőszobába sminkelni.

- Timeee...we discover the entryyy...to other planess! - énekelgettem magamban, szemmel követve ahogy szépen eltűntek a szeplőim. Undorodtam tőlük, és jó okom volt rá.

- Our minds beeeend! And out fingers fooold...entwined we dream unknowwwn... - elégedetten csettintettem a nyelvemmel, szemlélve a végeredményt.

Egy lightos smink, és már készen is voltam. Szépen visszapakoltam mindent a helyére, teljesen ignorálva a tegnapi eset maradványait, amelyeket azóta sem takarítottam le.

Egyszerűen nem volt kedvem.

Ezek meg mindentől rettegnek ami velem kapcsolatos, valamiért mégis örökbe fogadtak engem. De azt maga az isten se tudja hogy miért.

- Na, hogy festek? - álltam a kanapé elé büszkén.

- Re-re-remekül Felix! H-hova öltöztél így ki? - rebegte "anyám".

Legalább ő már megtanulta hogy illik válaszolni ha kérdezik. Nem volt az igazi, de attól még jár a piros pont.

- Állásinterjúra megyek!

- I-igazán?

- Bizony, a TOG hotelbe! - csípőre vágtam a kezem, és apámra néztem, aki továbbra sem volt hajlandó megszólalni.