Az iskola házaspárja [18+]

VIII.

Az emeletre felérve Kristóf szobájában találtam meg Kittit, ahogy összekuporodva fekszik az ágyban, és a párnába zokog.
-Nyugi, itt vagyok - ültem le mellé, és megsimítottam a vállát.
-Kristóf akkora egy szemét... - mondta szomorúan.
-Az... tényleg az. De most adj neki egy kis időt, megnyugszik és átbeszélitek! - suttogtam.
-Hányingerem van... - mondta szipogva.
-Hányni fogsz? - néztem rá.
-Lehet.. nagyon rosszul vagyok..
-Gyere! Kimegyünk a mosdóba! - nyújtottam a karom, hogy felhúzzam.
-Köszi.. - állt fel velem.
-Ne félj, minden rendben lesz! Nem tesz jót a magzatnak, ha idegeskedsz!
-Úgyis el kell vetetnem... - törölte meg a szemét.
-Ha nem akarod nem kell... Ezt nem Kristóf dönti el. Ezt te döntöd el!
-De ha nem támogat, akkor nem megy egyedül.. Nem állok úgy lelkileg, hogy apa nélkül feltudjak nevelni egy gyereket, ráadásul a szüleim megölnének... Basszameg fel kell hívnom anyát...
-Rosszul vagy még? - csuktam be magunk után a fürdő ajtót.
-Hányni fogok, kimész?
-Kimenjek?
-Kérlek..
-Rendben. Ha kellek akkor itt leszek az ajtó mögött! - csuktam be magam után, és visszahívtam Emet, mivel elég sok nem fogadott hívásom volt tőle.
-Mi a baj baba? - vette fel egyből.
-Ide tudsz kérlek jönni anyámék házához?
-Persze, de mi a baj?
-Itt elmondom majd, de velem minden rendben.
-Okés, akkor te jól vagy?
-Én teljesen nyugi! Kittinek kéne most egy kis támogatás, és szerintem te jobban csinálnád..
-Megyek! Nálatok találkozunk!
-Rendben. Szeretlek!
-Szeretlek! - tette le.

Leültem a fürdő ajtó elé, hogyha Kittinek szüksége lenne rám, de csak hangos öklendezéseket hallottam, szóval inkább kimentem gyorsan egy pohár vízért.
-Bemehetek? - kopogtam be Kittihez.
-Aha...
-Tessék! Igyál egy kicsit kérlek! - nyújtottam felé.
-Köszönöm! - kötötte hátra a haját.
-Megvagy?
-Aha, szerintem hazamegyek pihenni... - húzta le a WC-t.
-Ne! Maradj nyugodtan!
-Nem... Kristóf sem akarja.. - ment ki velem a mosdóbol, amikor a bátyám jött fel az emeletre.
-Ne haragudj, nagyon sajnálom.. - ölelte át szorosan Kittit.
-Nagyon megbántottál.. - mondta suttogva a karjaiban.
-Tudom.. beszélünk kérlek kettesben? - puszilt bele a hajába.
-Igen... - mentek be a tesóm szobájába, és becsukták az ajtót.
Kristóf hirtelen haragu, mint én, de ebben a helyzetben ezt nem engedhette volna meg magának... Nem kiabálhatsz a terhes barátnőddel, nem viselkedhetsz így.. Ez embertelen..

Kristóf szemszöge

-Nagyon sajnálom, hogy így viselkedtem - ültettem bele az ölembe a barátnőmet.
-Nagyon szemét voltál... - hajtotta a fejét a mellkasomba.
-Tudom... de.. azt érzem, hogy jelenleg nem tudnék még felelősségteljes apuka lenni. Azt érzem, hogy jelenleg nem tudnék mindent megadni a gyerekünknek, és jelenleg nem állok készen erre..
-Rendben. Én ezt tiszteletben tartom, és ha így vélekedsz, akkor... akkor azt hiszem el kell vetetnünk, mert egyedül nem lennék képes felnevelni - sírta el magát.
-Ne haragudj... nagyon szeretlek, de nem tartok még itt, tudom, hogy ez most nagyon nehéz neked, de nekem is... A gyerekünk van a hasadban, és ha belegondolok, hogy meg kell ölnünk, akkor... nemtudom.. faszom... nem vagyok képes erre. Nem vagyok képes megölni a gyerekünket.. - temettem a kezem az arcomba.
-Én sem...
-Most mitcsináljunk? - néztem a szemébe.
-Nemtudom.. - suttogta.
-Beszéljünk a szüleinkkel - simítottam meg a haját, mert hirtelen nem volt jobb ötletem.. Rettegtem.. kurvára.. -Te megszeretnéd tartani? - kérdeztem.
-Nemtudom... nem vagyok felelősségteljes eléggé, nem számítottunk most erre... Nem is tudnánk hol felnevelni.. Pénzünk sincs és..
-Nekem van..
-Van annyi, hogy egy gyereket eltudnánk tartani?
-Van cicám - suttogtam.
-Tényleg?
-Igen.. csak... nemtudom mennyire állunk készen a szülőségre..
-Semmenyire - mondta szomorúan.
-Figyelj, ez most a te döntésed, rendben?! Bárhogy is döntesz, támogatni foglak! Beszéljünk a szüleinkkel, gondoljuk át, de ha most megtartjuk a babát, akkor állást kell keresnem.. Ott hagyom az egyetemet, kell kereset.. Hiába van pénzem, akkoris.. Muszáj felelősséget vállalnom akkor, és asszem muszáj ehhez felnőnöm fejben.. Ahj a kurva életbe - húztam magamhoz szomorúan.
-Nem hagyhatod ott.. nagyon sok célod van, amiket még el kell érned!
-De muszáj lesz... külön kell akkor költöznünk... Egyenlőre még ez az egész nekem most nagyon gyors.. Beszéljünk anyáékkal, de első körben mi lenne, ha ideköltöznél hozzám? - néztem a szemébe.
-Azt szeretnéd?
-Azt! Bárhogy is döntesz, hogy elveteted, vagy sem, akkoris azt szeretném, hogy itt legyél, és melletted lehessek végig..
-Azt hittem elfogsz hagyni.. Azt hittem elveszítelek - suttogta.
-Nem foglak, ebben biztos lehetsz! - öleltem át.
Rohadt nehéz volt lenyugodnom, és még mindig nem gondoltam át teljesen a helyzetet, de azt tudom, hogy beszélnem kell anyával... És Kitti anyjával is.. Megfognak ölni a szülei...