Az iskola házaspárja [18+]

XIX.

Nok, akik nem feministak, nektek meg mi bajotok? Nem akartok egyenlo jogokat velunk? XD Azzal, hogy kijelentitek, hogy a feminizmus hulyeseg, ultimatumot adtok a kezunkbe, hogy alsobbrangukent kezeljunk titeket.

-Nagyon félek a vérvételtől - nézett rám Em a kocsiban.
-Ne félj, előtte beugrunk venni neked egy cukros energiaitalt, jó? Meg valamit enni.
-Utálom az energiaitalt...
-Tudom, de utána jót fog tenni, hidd el - simítottam meg a kezét.
-Nem bírom a tűket...
-Akkor nekem hogy bírod beadni minden héten a tesztot? - kérdeztem mosolyogva.
-Másoknál igen, csak magamon nem... Neked szívesen beadom, hisz szeretlek - nézett a szemembe.
-És az nem ijesztő neked? Vagy visszataszitó? Vagy undoritó?
-Dehogy! Ilyeneket ne is mondj! Miért lenne undoritó? Másodpercek alatt beadom már neked, aztán vattát rakok a szúrás helyére, nekem ez nem visszataszitó - puszilta meg az arcom.
-Akkor jó! Ne félj! Ott leszek veled, okés? Bemegyek.
-Komolyan? - pislogott rám.
-Persze!
-Köszönöm - ölelt át szorosan.

A helyhez érve éreztem Emen, hogy eléggé szorong, szóval bátorítóan rámosolyogtam, és rákulcsoltam az ujjaimat az övére.
-Itt vannak a nasijaid, ne aggódj, utána hazamegyünk, csinálok neked egy finom vacsit, és lepihensz!
-Melegszendvicset? - nevette el magát.
-Hé! Nem jól csinálom?!
-De baba nagyon, de maradt még főtt  étel. Nemrég csináltam levest!
-Ahh igaz! Akkor melegítek neked levest. A melegítésben jó vagyok! - kacsintottam.
-Abban nagyon! - kuncogott.
-Esküszöm megtanulok főzni..
-Nem kell. Szívesen főzök.
-De olyan bénának érzem magam... ha állapotos leszel nyilván én főzök már az utolsó trimesztereidben. Addigra tudnom kell.
-De én főzök szívesen!
-Nagy hassal? Te semmit nem csinálsz úgy ezt most mondom!
-Mi? De akkor mitcsinálhatok?
-Tornázhatsz, de csak ami állapotos nőknek van előírva. Élvezheted a masszázsaim!
-Ahh jó... de nagyon unatkozni fogok... - szontyolodott el.
-Nem fogsz! Esetleg... hmm.. porszivózhatsz! Akkor nem érintkezel vegyszerrel!
-Ez jól hangzik...
-Elviszlek randizni!
-És ha dolgozol?
-Akkor majd.... majd kitaláljuk na!
-Azért szívesen főznék és csinálnék házimunkákat az utolsó hónapokban is...
-De nem fogsz. Maximum... szendvicset! Azt csinálhatsz! Vagy 10 perces kajákat!
-Jó erre még visszatérünk - legyintett.
-Hát okés..
-És ha mire hazaérsz és azt látod, hogy főztem, akkor mérges leszel? - mosolyodott el.
-Légyszives ne hajolgass nagy hassal, és ne pakolássz! Vigyáznod kell magadra. És ez most nem vicc Em!
-Jó.. inkább menjünk be..
-Okés - nyitottam ki neki az ajtót, majd előreengedtem.

A vérvételnél Emnek megengedték, hogy ne üljön, hanem lefeküdjön, mivel látták rajta, hogy eléggé rástresszelt, szóval mellette álltam.
-És milyen napod volt? - próbálta terelni a szót a nővér.
-Jó... jó volt - mondta halkan.
-És mesélj, tanuló vagy még?
-Igen.. - hunyta le a szemét.
-És mit tanulsz?
-Sima gimibe járok...
-És milyenek a jegyeid?
-Ötös vagyok mindenből.. vagyis nem.. kémiából most négyes sajnos..
-Meg is vagyunk! - mosolyodott el.
-Ahh! Köszönöm! - nyitotta ki Em a szemét.
-Kicsit most szédülni fogsz. Azt javaslom igyál valami cukrosat.
-Ügyes voltál - simítottam meg a haját.
-Szédülök... - mondta Em.
-Felbírsz állni? Kérsz pár percet? - kérdezte a nővér.
-Igen, köszönöm.
-24 órán belűl elfogjuk küldeni az eredményeket, és az esetleges további teendőket, ha lesznek!
-Köszönjük szépen! - mondtam.

-Látod! Semmiség volt! - nyitottam ki neki az energiaitalát kifelé menet.
-Nagyon remegek még mindig.. - vette el tőlem.
-A fejed jobb?
-Nem, de ettől jobb lesz minden - ivott bele. -Még mindig utálom.. borzasztó édes..
-Nembaj. Most megiszod! - nyitottam ki neki a kocsi ajtót.
-Odaadod a csokimat? - ült be.
-Persze, egy pillanat - csuktam be utána, és én is beültem a vezetőülés mögé. -Tessék!
-Köszönöm! Ha jobban leszek, akkor otthon elkezdem átrendezni a szekrényem - harapott bele.
-A faszt! Semmit nem csinálsz!
-Miért?
-Elmondták, semmilyen fizikai munkát nem csinálhatsz ma már!
-Ez nem fizikai munka!
-Lefekszel és pihensz! - néztem idegesen a szemébe.
-De...
-Nem! Most az enyém az utolsó szó - indítottam be a kocsit.
-Mindig a tiéd...
-Légyszives! - mondtam feszültebben.
-Jó... bocsánat..