Az iskola házaspárja [18+]

VI.

Em szemszöge

-Mit akart a hugod? - kérdezte Fanni már az igazgatói előtt.
-Hiányzom neki.. nem érzi jól magát apánál - mondtam szomorúan.
-És nemtudod onnan elhozni?
-14, sajnos nem.. Ahhoz, hogy legalább pár napra áthozhassam apával jó viszonyt kéne ápolnom, de az már soha nem lesz..
-Ne emészd magad, erről nem te tehetsz! - simította meg a vállam.
-Tudom, és magatehetetlennek érzem magam.. Ha nagyobb lesz, akkor majd áthozom valahogy legalább kis időre, addigis itt vagyok neki legalább online formában.
-Hidd el, már az is segítség! Apád egy pszichopata, és nem szabadna gyereket nevelnie..
-Tudom... nem bántja a hugom fizikailag, de lelkileg kurva nyomasztó lehet egy ilyen férfival együtt élni.. Basszameg, haza akarok menni - temettem a kezem az arcomba, amikor Ákos jött ki az igazgatóibol.
-Mi volt? - néztem fel rá.
-Semmi, kaptam egy igazgatóit, már leszarom...
-Légyszi menjünk haza, a sírás szélén állok - temettem az arcom a mellkasába.
-Hazamegyünk, nyugi - kezdte el simogatni a hajam.
-Most akkor lógtok? - állt Fanni karbatett kézzel.
-Majd leigazolja anyám, de most nekem ez a nap nem megy, ne haragudj - néztem Fannira.
-Jó mindegy, megértem.. szeretlek, és pihend ki magad! - ölelt át.
-Én is téged - öleltem vissza.
-Gyere baba, menjünk! - nyújtotta a kezét Ákos.

A kocsiba beülve viszont nem bírtam ki, és eltörött nálam a mécses, megint sírni kezdtem...
-Naaa, mostmár minden rendben - húzott magához.
-Nem... a hugom keresett nemrég... hiányzom neki, nem akar apánál lakni, nemtudom elhozni, basszameg.. - temettem a fejem a mellkasába.
-Baba, ugye tudod, hogy ez egyáltalán nem a te hibád, ugye? - emelte fel a fejem.
-De azt érzem, hogy kicsit mégis.. - néztem rá könnyes szemekkel.
-Nem! Az apád tetteit nemtudod befolyásolni, a hugod pedig túl kicsi ahhoz, hogy még elhozhasd.. Hatalmas balhé lenne belőle.. Nem akarlak apukád közelébe sem engedni, remélem ezt megérted!
-Nem is akarok a közelébe menni.. nyugi.
-Akkor okés - adott egy puszit a számra, és beindította a kocsit, de teljesen másik irányba indult el.
-Hova megyünk? - kérdeztem a szememet törölgetve.
-Meglepetés, hogy kicsit jobban érezd magad! - mosolygott rám bíztatóan.
-Komolyan? - néztem rá csillogó szemekkel.
-Igen!
-Annyira szerencsés vagyok veled.. - sírtam el magam újbol.
-Baba, most miért sírsz? - fogta meg az egyik kezével a kezem.
-Nemtudom... a hormonok.. nemsokára meg fog jönni - szipogtam.
-Én vagyok szerencsés veled, ne sírj kisbaba - simogatta a kezem.

Ákos mindig tudja, hogy hogy dobja fel a kedvem... ismer.

A kocsiból kiszállva egy random erdős részen álltunk meg, és furcsálltam is, hogy ez mi.
-Hova jöttünk? - kérdeztem kicsatolva az övem.
-Bízol bennem? - nézett mélyen a szemembe.
-Igen!
-Akkor most be fogom takarni a szemed - mosolyodott el.
-Okés - szálltam ki egy halvány mosollyal.

Ákos a zsebébe csúsztatta a sluszkulcsot, és két tenyerét a szemeim elé rakta.
-Messze van? - kérdeztem teljesen vakon.
-Nem, nyugi. 1 percre sem.
-Okés - nevettem el magam, mivel elég abszúrd volt a helyzet.

-Itt vagyunk! - vette le a kezét a szemeimről, és a látvány ami elém tárult egyszerűen csodálatos volt.. Egy kissebb kilátóba hozott, ahol senki nem volt rajtunk kívűl, és be lehetett látni róla egész Budapestet.
-Ez gyönyörű! - mosolyodtam el.
-Tetszik a látvány?
-Igen! - öleltem át.
-Akkor jó, mert most romantikusan megoszthatjuk a protein szeletem! - nevette el magát.
-Hmm ez jól hangzik - röhögtem el magam, és leültem mellé egy kis padra.
-Áfonya, vagy kókusz?
-Áfonya!
-Tudod gondolkoztam, és biztos vagyok benne, hogy már egyre közelebb állok ahhoz, hogy végre gyerekünk legyen - húzott magához a vállamnál.
-Tényleg? - néztem rá csillogó szemekkel.
-Igen, de csak ha te is!
-Én már az érettségi után készen állnék - suttogtam.
-Tehát jövő szeptembertől?
-Igen.
-Ki akarok húzni veled külföldre! Eladjuk a lakásunkat, abból új életet kezdünk kint, csak te, én, meg a kisbabánk - simította meg a hasam.
-Ez nagyon jól hangzik - csókoltam meg egy nagy mosollyal.
-Keresek kint valami melóhelyet - csókolt vissza.
-És milyenre gondoltál?
-Apámnak van pár befolyásos ismerőse Kanadában, ott legálisan részt is vehetnénk a lombik programban. Igaz, nagyon sok melóval jár a folyamat, de összehozhatjuk. Ott kaphatnék melót is, amivel eltudnálak titeket tartani, te pedig tanulj, maradj levelezőin, diplomázz le, ne dolgozz! - simította meg a hajam.
-És ha akarok dolgozni? Szeretnék saját keresetet is..
-Ha akarsz felőlem dolgozhatsz, de nem akarom, hogy terhesen nagy hassal dolgozz... Nagyon féltenélek.. Ráadásul az én keresetem a tiéd is, nyilván közös kasszán lennénk! Most is random hagyok pénzt mindig a konyha pulton lévő tartóban, de sosem veszel ki, pedig mondtam, hogy nyugodtan! Amire szükséged van vedd meg, hiszen pár hét és a feleségem leszel - nézett mélyen a szemembe.
-De baba van pénzem, nincs szükségem semmire, hogy kivegyem. És amúgy édes vagy! Nyilván ha lesz egy újszülött kisbabánk, akkor otthon maradok vele és nem dolgozok, de ha majd lesz annyi idős, hogy oviba mehessen, akkor keresek valami melóhelyet. Csak nem akarok ebbe a mókuskerekes depibe beleesni, hogy egésznap otthon vagyok a gyerekkel, házimunkát csinálok és stb.
-Emiatt ne aggódj! A szabadnapjaimon nyilván végig én leszek a babával, hogy tudj pihenni, és ha hazaérek a melóbol, akkor én fürdetem, én fektetem le és stb. Nem várom el, hogy egésznap vele vagy, aztán még este is te csinálj meg minden teendőt. Egyébként néha lehet egy babysitterünk, hogyha kettesben akarunk elmenni valahova. Amúgymegy lehetek home officeba is szerintem, és akkor ugyanúgy kitudom venni a részem! Nem leszek olyan apuka, aki kivonja magát a felelősség alól. Esténként felváltva kelünk majd fel hozzá, hogyha sír, ezek miatt egy cseppet se aggódj - tűrte el a hajamat a fülem mögé.
-Rendben, de ha szabadnapod van akkor te is pihenni akarsz baba!
-Pihenek majd vele, magam mellé fektetem, és legalább s.o.s ott leszek, hogyha felsírna. Alszok vele - mondta mosolyogva.
-Olyan édes vagy - csókoltam meg mélyen, és ledugtam a nyelvem a torkán, amire egy halkabb sóhaj hagyta el a száját. Utána jöttem rá, hogy hiba volt... Még elég érzékeny ezekre, és nem otthon vagyunk.
-Gyere ide! - ültetett magára, és elkezdett hevesebben csókolni.
Jó basszus, gáz nyilvánosan ezt csinálnunk, de mentségünkre szóljon, hogy senki nem volt ott...
-Folytassunk a kocsiban - mondtam kuncogva két csók között.
-Mindig tudod mire vágyom - nevette el magát, és felkapott.