Az iskola házaspárja [18+]

XXXVII.

1 héttel később
Ákos szemszöge

-És akkor.. ezután élhetek mostmár szexuális életet? - néztem az orvosra félénken.
-Hát.. nem erőltetheti meg a felsőtestét, szóval nem edzhetsz, nem emelgethet, és nem támaszkodhat önre nehéz súly, nem csapódhat, vagy ütődhet semmi a mellkasához, de ezen kívűl nincs akadálya! - mondta egy halvány mosollyal.
-Értem! Köszönöm szépen! - fogtam vele kezet.
-Igazán nincsmit! Már csak 5 hét és visszaállhat sportolni!
-Akár súlyokat emelgetni?
-Akár súlyokat emelgetni!

Hazafelé a kocsi utón nagyon boldog voltam, és szinte berontottam a lakásba.
-Szia! - öleltem magamhoz a feleségem.
-Mutasd! - ugrált boldogan.
-Megnézed? - szivattam egy kicsit.
-Vedd le a pólód vagy én fogom! - nevette el magát.
-Akkor a másodikat választom! Vedd le a tiéd! - mondtam habozás nélkül.
-Hülye! Nem úgy értettem - lökte meg a vállam.
-Rendben.. de ne ijedj meg, nem fog ilyen maradni..
-Tudom, persze, hogy tudom.

Ledobtam magamról a dzsekimet, majd a pólómat is lassan elkezdtem felhúzni, és megálltam Emmel szemben teljesen félmeztelenül.
-Hát.. tudom, nem túl szép látvány, de nekem nagyon tetszik és.. - gördült le egy könnycsepp az arcomon az örömtől, és a felszabadulástól amit éreztem, hogy végre lapos a mellkasom.
-Irtó helyes vagy.. - csókolt meg mélyen.
-Tetszik? - kérdeztem a szememet törölgetve.
-Igen, nagyon szexi.. végre nincs rajtad a kötés - csókolt meg megint.
-Nem hiszed el mennyire boldog vagyok.. végre önmagam lehetek...
-Hozzáérhetek? - simította meg az arcom.
-A tiéd mindenem - nevettem el magam könnyezve.
-Ez nem fáj? - simított végig az egyik hegemen.
-Nem.
-És ez? - ért hozzá óvatosan a mellbimbómhoz.
-Nem, és ahh basszameg végre! Végre strandolhatok félmeztelenül, lehetek bárhol, bármikor és bárki előtt félmeztelenül! - hadartam izgatottan, miközben a feleségem felfedezte a kezével a felsőtestem, majd felnézett rám.
-De a farkadat csak én láthatom!
-Nem, még meg akartam mutatni minden nőnek - röhögtem fel.
-Nem vagy vicces! - borzolta össze a szemöldökét.
-Szerintem meg az vagyok, és legszívesebben kimennék az utcára, és kikiabálnám félmeztelenül, hogy nézzétek, eltűntek a melleim!
-Azt azért ne, egyenlőre ne futkozz félmeztelenül az utcán 20 fokban - ölelt magához.
-Bújós kedvedben vagy? - kezdtem el simogatni a haját.
-Aha.. még csak ma reggel jött meg, már bevettem egy gyógyszert..
-Gyere kisbaba, pihenjünk le akkor a kanapén.
-És hozzád bújhatok?
-Hozzám bújhatsz - fogtam meg a kezét, és az ölembe ültettem, majd magunkra húztam a pokrócot.
-Mit nézzünk? - kérdezte a fejét a vállamra hajtva.
-Mihez lenne kedved? - kezdtem el kapcsolgatni a tv-t.
-Nemtudom..
-Nem fáj a hasad?
-Nem, de eléggé megkívántam most a csokit, szeretnék csokit enni!
-Baba, cukorbeteg vagy, nem is ehetnél csokit - fúrtam a tekintetem az övébe.
-De cukormenteset..
-Van cukormentes csokis fagyid, hozzak be?
-Hozol? - kérdezte csillogó szemekkel.
-Hozok - pusziltam meg a homlokát, és feláltam, de szinte lyukat égetett a hátamba Em bámulása.
-Mit nézel? - nevettem el magam.
-Nemtudom csak.. izmos vagy, magas, félmeztelen, borostás, gyönyörű szemek.. dugj már meg - mondta ki hirtelen.
-Mi? - pislogtam.
-Azt akarom, hogy megdudj, most lett végleges a műtéted, erre vágytál, hogy lapos mellkassal megdughass!
-Most? - állt meg a kiskanál a kezemben.
-Igen, miért? Nem akarsz?
-De! Dehogynem! Csak megvan neked és azt hittem..
-Ne dumálj annyit - ment be a fürdőbe, majd egy törülközővel a kezében jött vissza. -Most mit állsz ott ledermedve baba? - nevette el magát.
-Van egy nő az életemben, aki a heges mellkasomat meglátva azt akarja, hogy megdugjam.. - meredtem magam elé.
-Ráadásul ez a nő a feleséged, megjött neki, és már elég türelmetlen - kapott le hirtelen.
-Gyere ide! - emeltem magamra a seggénél.
Tudom, nem szabadott volna emelgetnem még, de a barátnőm 50kg-ja és az a pár mp amig ledöntöm az ágyra nem számított. Ráadásul a libidóm az egekben, szóval..