Az iskola házaspárja [18+]

XLIII.

Ákos szemszöge

-Nem parázol, hogy ez a Leanne vagy ki a faszom egy bérgyilkos, és elrabolja a nődet? - nézett rám Tomi a sorok között az egyik üzletben.
-Ne hergelj te is.. ígyis idegeskedek Em miatt, hogy jól van.. Teret kért egy kicsit most, amit meg akarok adni neki, és ha folyamatosan zaklatom attól nem lesz jobb... Ráadásul egy terhes csajjal limonádézik 1 emelettel alattunk. Had érezze jól magát, legalább tud valakivel beszélni aki átérzi az állapotát sóhajtottam.
-Jó férj vagy tesó - veregette meg a vállam Tomi.
-Tudom, na gyere, ezt megveszem - tartottam a kezemben egy pici kulcstartót, amin három szív lógott.
-Ez? Ez tiszta buzis - vette szemügyre.
-Nem magamnak bazdmeg, Emnek, ez olyan, mintha a családunkat jelképezné, hisz hamarosan hárman leszünk - álltam be a sorba.
-Jaaaj de kis nyálas - röhögte el magát.
-Csak romantikus, szereti ezt az énemet - kacsintottam.
-Taníts mester! - poénkodott tovább.

Em szemszöge

-Na és hogyan tudtad meg, hogy terhes lettél? Tervezett volt? - kérdeztem Leannetől.
-Ohh.. nem, dehogy volt - dörzsölte meg az arcát. -A volt párommal egyik este eléggé összevesztünk, megütött... nagyon durván.. Ömlött a vér a fejemből, hat öltéssel varrták össze.. - kezdett el szipogni.
-Basszus... annyira sajnálom, nem tudtam, ne haragudj! Egyáltalán nem kell folytatnod! - simítottam meg a kezét.
-Nem.. dehogyis... már túlleptem ezen - törölte le a könnyeit. -Az orvosok megvizsgáltak, hogy nem kaptam e agyrázkódást, vagy bármi ilyesmi.. és aztán kiderült, hogy 2 hónapos terhes vagyok..

Nem tudtam erre mit mondani, a szavak kevesek lettek volna hozzá. Igaz, hogy alig ismertük egymást, de csak feláltam, és megöleltem őt.
Éreztem, hogy most erre volt a legnagyobb szüksége. Terhes, olyan fiatal, mint én, és ilyeneken kellett átmennie..
-Borzasztóan erős vagy, ugye tudod? - suttogtam.
-Hát.. nem érzem magam annyira annak - nevetett fel egy orrfújás közepette.
-De.. az vagy, nagyonis!
-Huhh.. inkább beszéljünk kicsit másról, beszéljünk rólad! Te honnan tudtad meg? - kezdte el legyezgetni az arcát.
Leanne elég őszinte volt velem az egész beszélgetésünk alatt, így gondoltam én is az leszek, hiszen megérdemelte. Már most nagyon kedvelem, és remélem ezután is keresni fogjuk egymás társaságát.
-Tudod nálunk más a helyzet. Mi már legalább egy éve gyereket szeretnénk.. Csak sajnos nekünk nem adathat meg, a férjem nem tud megtermékenyíteni, nincs spermája, mivel transznemű... Viszont az országunkban nem legális az ilyesmi, nem is lehetséges, hogy nekünk gyerekünk lehessen, így ide jöttünk, hogy részt vehessünk a lombik programban. Nagyon jó orvost találtunk, mielőtt kijöttünk telefonon konzultáltunk már vele. Tisztában voltunk minden következménnyel, mindennek az árával, és a folyamatával, és annyira megérte. Mindent megért, hogy most itt lehet a gyerekünk a hasamban - simítottam meg a pocakomat.
-Huhh.. akkor te se vagy semmi.. Ennyi mindenen átmenni egy gyerekért - mosolyodott el halványan.
-Mindennél többet jelent számunkra, a gyerekünk az első. És már alig várom, hogy megismerhessem, bárcsak gyorsabban telne az idő ezalatt a 9 hónap alatt..
-Hidd el, hamar el fog telni, mire észbe kaptam már a második trimeszterben voltam... A szüleim pedig mindenben támogatnak, anyagilag és lelkileg is. Náluk lakom most..
-Huhh.. azért durva lehet a szüleiddel együtt élni terhesen..
-Ne is mond.. néha elég ingerlékeny vagyok, és ez sok vitát eredményez. Olykor csak arra vágyom, hogy legyen mellettem egy férfi, aki átölel és megnyugtat, hogy minden rendben lesz. Akinek a karjaiban aludhatok el.. Ijesztő a tudat, hogy egyedülálló anya leszek.. Felelőtlennek és gyengének érzem magam ehhez a szerephez, hiszen csak 21 éves vagyok... - túrkálta rossz kedvűen a süteményét.
-Hidd el, jó döntést hoztál amikor elhagytad a párodat, a gyerekednek így sokkal boldogabb gyerekkora lesz!
-Tudom... de most az apuka is felügyeletet akar, nem ment bele, hogy én legyek egyedül a törvényes képviselő, látni szeretné majd a lányunkat. Ezzel még bíróságra kell járkálnunk mire megtudunk egyezni.. - sóhajtott.
-Felügyeletet? Azok után amit tett veled?
-Minden ütés után hatalmas megbánást mutatott, könyörgött, hogy ne hagyjam el, hogy bocsájtsak meg neki, hogy miattam megváltozik.. 2x dőltem be neki, harmadjára amikor megtudtam, hogy terhes vagyok és a kórházban kötöttem ki, akkor megfogadtam, hogy soha a büdös életben nem fogadom vissza. Soha. Azóta is tartom. Persze néha elgyengülök amikor a szép pillanatainkra gondolok, de aztán egyből beugranak a rosszak.. A lányunkért teszem, soha nem akarom, hogy egy gyenge nőnek lásson, akit ver a párja, és rólam vegyen példát..