Az iskola házaspárja [18+]

XIV.

-És most mi legyen? - kérdezte Peti suttogva a kanapén, amikor Tomi már elaludt.
-Mi lenne? Itt alszol vele, nem? Vagy nem akarsz? - néztem rá.
-De! Persze, hogy de! Csak nemtudom mennyire zavarok...
-Nem zavarsz egyáltalán! Hozok neked egy takarót meg egy párnát - állt fel Em.
-Bocs, hogy megzavartam a dolgaitokat.. - mondta Peti halkan, amikor Em kiment.
-Nem... nem gáz, ez most fontosabb volt..
-Tudom, csak nem akartam rátok törni..
-Majd bepótoljuk, cigizek, faszom ki van - túrtam bele a zsebembe.
-Kimehetek veled? Beszélni?
-Gyere...

Őszintén nem volt kedvem Petihez, egyedül akartam lenni egy kicsit, kiszellőztetni a fejem, de nem akartam bunkó lenni...

-Mond - gyújtottam meg a cigimet már az erkélyen.
-Nagyon aggódok Tomiért - nézett maga elé.
-Csak támogasd, érezze, hogy ott vagy neki...
-Te hogy bírod ezt?
-Sehogy..
-Nem félsz, hogy bármelyik pillanatban kicsinálhatja magát?
-De.. - mondtam nagyot nyelve.
-És szerinted meg fogja tenni?...
-Hát.. volt már kísérlete, de szerintem nem, csak szeresd nagyon... Nehezen kezelhető ember, nincsenek nagyon barátai, random ilyen kedve van, majd olyan.. nehéz rajta kiigazodni, de tényleg.. csak legyél ott neki! Aludj náluk többet, beszélgessetek sokat, faszom se tudja - szívtam bele a cigimbe.
-Nagyon szeretem... de stresszes vele lenni őszintén szólva..
-És.. emiatt szakítanál vele? - néztem rá.
-Nem! Dehogy! Eszem ágában sincs...
-Akkor jó.. mert már az elején elmondtuk, hogy mire vállalkozol.. Ha kidobod emiatt, akkor kicsinállak, nem viccelek!
-Vettem - biccentett.
-Menjünk aludni ezután.
-Oké.. de biztos nem zavarok?
-Ha mégegyszer megkérdezed kidoblak - mosolyodtam el halványan.
-Vettem... - mosolygott vissza.
-Srácok, lassan én alszom - jött ki Em.
-Megyek én is baba - nyomtam el a cigimet.
-Raktam takarót és párnát neked Tomi mellé!
-Köszi ribi, rendes vagy - ölelte át Peti.
-Szivesen - ölelte vissza.
-Najo elég, ő az enyém! - húztam magamhoz Emet.
-A kis féltékeny! - csapta meg a vállam Em mosolyogva.
-Aludjunk - nyomtam le a nappaliban a villanyt.

-Sajnálom baba, hogy ezt kellett ma látnod.. - bújtam a menyasszonyomhoz már az ágyunkban.
-Ne kérj bocsánatot, ez nem a te hibád! - kezdte el simogatni a hajam.
-Tudom... de mégis hibásnak érzem magam, hisz megijedtél..
-Kicsit, de erről te akkorsem tehetsz! Jó?
-Jó...
-Ugye.. te sosem fogsz többet ilyet csinálni? - nézett mélyen a szemembe.
-Mármint?
-Hát... ezeket a szintetikusokat...
-Nem.
-Biztos?
-Biztos, csak fű.
-Rendben, köszönöm - csókolt meg lassan.

Másnap reggel bágyadtan keltem ki az ágyból a szememet dörzsölve. Em még aludt, én pedig felvettem a papucsomat, és kimentem kávézni.
A nappaliba érve viszont egyből felkeltem, mivel realizáltam, hogy Tomi és Peti egymáson fekve csókolóznak.
-Jó reggelt - köszöntem direkt hangosan.
-Jó reggelt... bocs.. - dőltek vissza egymás mellé.
-Nem gáz - dobtam be a kapszulát a kávéfőzőgépbe.
-Csinálsz nekem is egy kávét? - kérdezte Tomi ásítva.
-Aha - vettem elő a cigimet.
-Bocs a tegnapi miatt... nem voltam annyira magamnál..
-Tökmindegy....
-Most mérges vagy?
-Áhh... dehogy...
-Jó... bocs... de Petivel megbeszéltünk mindent.
-Ennek örülök.
-Akkor...
-Akkor mi?
-Akkor hol a kávém? - mosolygott rám, mintha semmi sem történt volna.
-Itt - adtam a kezébe.
-Lassan szerintem menjünk, nálad alszom, ha szeretnéd! - ajánlotta fel Peti Tominak.
-Szeretném - húzta magához.
-Sziasztok! - jött ki Em a pizsamájában.
-Szia baba, kávé?
-Kérek, köszi - ült le
-Tegnap este nagyon gázos voltam.. mi? - jött oda Tomi.
-Hát.. kb örjöngtél majdnem hazáig - sóhajtottam.
-Nem voltam magamnál teljesen..
-Tudom, és le kell állnod ezekkel a szarokkal legalább egy időre..
-Megígértem Petinek, szóval muszáj leszek.. - sóhajtott fel.
-Na végre basszameg!
-De most... antidepiket kell majd szednem..
-Mi? Miért? - pislogtam rá.
-Ezt nem mondtam el, de asszem elkéne.... bpd-t diagnosztizáltak...
-Ez sok mindent elmagyaráz.. - mondtam halkan.
-Mivan?
-Vannak erre utaló jeleid tesó...
-Ennyire látszik?
-Kicsit... de ezek az antidepik biztos jók lehetnek erre?
-Nemtudom, max leszedálnak - támaszkodott neki a pultnak.
-Szerintem ne vedd be őket..
-Majd lesz valami... a pszichiáter írta fel..
-Azt gondoltam... de ugye attól még nem hagyod ott?
-Nem.. de nem hiszem, hogy hosszútávon ezek a gyógyszerek segítenének.
-Bárhogy is lesz, én itt leszek mindig!
-Akkoris, ha Kanadába húzol?
-Akkoris. Utána hazajövünk, és majd mindennap beszélünk.
-De az nem lesz ugyanolyan..
-De felnőtt ember vagy tesó! Nem függhetsz mindenben tőlem!
-Én nem megyek sehova - ölelte át Peti.
-Nem leszel egyedül... mindennap hívni foglak, a végére már unni fogsz... - mosolyodtam el halványan.
-Téged? Soha.. - veregette meg a hátam.
-Csak 14 éve lógok a nyakadon - nevettem el magam.
-Csak 14.. - ismételte Tomi.
-Ez olyan aranyos... - mondta könnyes szemekkel Em.
-Most miért sírsz baba? - húztam magamhoz.
-Csak kicsit elérzékenyültem...
-Édes vagy - pusziltam bele a hajába.
-De nyálasak - forgatta a szemét Tomi.
-Kuss - ittam bele a kávémba.
-Tudod tetszik, hogy nem kezelsz másként amiatt, mert mániákus vagyok..
-Sosem foglak másként kezelni.