Az iskola házaspárja [18+]

ESKÜVŐ IV.

-Dédimama leszek? - kérdezte boldogan a brüsszeli nagyink.
-Igen! - ölelte át boldogan Kristóf.
-Gyere beszélni, most! - rángatta ki Kitti.
-Ez kurva kellemetlen...ne haragudj - suttogtam Emnek.
-Nem te tehetsz róla, a bátyád nem normális..
-Tudom... bejelenti, hogy Kitti terhes és kibukott egyetemről az esküvőmön.. van olyan dolog, amiben nem ő van a középpontban? Van olyan nap? - sóhajtottam.
-Egy kis figyelmet szeretnék kérni! Megkérek mindenkit, hogy üljön le a helyére, mert a menyasszony szemét most be fogjuk kötni! - mondta hangosan Fanni.
-Mitcsinálsz? - nézett rá ijedten Em.
-Elterelem a figyelmet erről a gáz helyzetről, és sok programmal készültem, na gyere csak ide! - vett ki egy sálat a táskájából. -A férje pedig álljon mellé! - bámult rám.
-Jézusom.. - pusmogtam az orrom alatt.
-Fanni ez most nem a legjobb alkalom..
-Csak shh - kötötte rá a szemére a sálat.
-Bizalom! Az egyik legfontosabb egy házasságban, és egy kapcsolatban! Megbízol Ákosban? - kérdezte nevetve.
-Meg - mondta egy halvány mosollyal, miközben már semmitsem látott.
-Kérem ebbe a sapkába tegyék bele a tétjeiket, hogy mennyi idő után sikerül teljesíteni a kihívást. Aki a legközelebb jár, az megúszta, a többiek egy kissebb összeget beledobnak majd a sapkába, ami a házaspáré lesz! - csapta össze a tenyerét.
-Neeem erre semmi szükség - nevettem zavartan.
-De! Én fogadok! - tette fel a kezét apám nevetve.
-Én is! - csatlakoztak sorra az emberek.
-Akkor mondom a szabályokat! - vette elő a jegyzetfüzetét Fanni, amikor Kristóf és Kitti tért vissza.
-Bocsi... bocsika - dőlt rám a bátyám.
-Ülj már le! - förmedt rá Fanni.
-Bocsánat, nagyon bocsánat - ismételgette önmagát.
-Csak ülj le.. - húztam le magamról.
-Jó... bocsi.. - mondta könnyes szemekkel.
-Kisfiam! Ülj le! - vicsorgott rá anya már idegesen.
-Haragszol? - ment oda hozzá.
-Most.. ez mi? - vette le Em a szeméről a sálat.
-Feltűnést keltesz, légyszives! - néztem a bátyámra, amikor Kitti is lassan betopogott a magassarkújában, és mivel csak a halk zene szólt, elég kínos volt az egész...

Utáltam, hogy elkúrják az esküvőmet, utáltam, hogy a bátyám egy részeges fasz lett, mert mostanában egyre többször látom bekurva..

A kínos események hatására inkább hagytuk ezt az egészet, mert egyáltalán nem volt kedvem hozzá, úgyhogy mi is leültünk beszélgetni a még józan állapotban lévő rokonainkkal.
-Gyönyörű beszédet mondtál - fogta meg a kezem Judit, Em anyukája.
-Köszönöm - mosolyogtam rá.
-Teljesen nyugodt szívvel bízom rád mostantól a lányomat, a vejem vagy, a családhoz tartozol, és bármikor fordulhatsz hozzám! - ölelt át.
-Annyira kedves tőled, nagyon jól esik, a legjobb anyóst kaptam - öleltem vissza nevetve.
-Csak még egy kérdés.. vagy inkább kérés.. - nézett a szemembe.
-Igen?
-Tudom, hogy ki fogtok költözni, és nagyon szeretném látni a lányomat állapotosan, hogy hogy van, és vele lenni kicsit.. a pocakjában lesz a kisbaba, és nekem nagyon fontos Emmel lenni, miközben egy magzat nő benne. Szóval.. kérlek, legalább egyszer gyertek haza majd a 9 hónap alatt!
-Ezt nem ígérhetem - mondtam halkan.
-Miért?
-Talán.. talán az első 4 hónapban.. de ha bármi gond lesz? A kinti orvosunk fontos, hogy közel legyen hozzánk, és úgy repüljön, hogy terhes? Nagyon nem szeretném... - vallottam be.
-Nem kell féltened, ez csak egy repülés!
-De veszélyeztetett terhes lesz, cukorbeteg, lombik, ezek alapból nagy kockázattal és odafigyeléssel járnak. Ebben én döntök, és vannak dolgok, amikből nem engedek, viszont.. te kijöhetnél hozzánk! - ajánlottam fel.
-Tényleg? És nem zavarnék? - csillant fel a szeme.
-Sose zavarsz Judit ezt jegyezd meg! - mosolyogtam rá biztatóan.
-Jaj nagyon aranyos tőled! Rendben! Akkor majd meglátogatlak titeket! És ha meglesz a kisbaba mikor jönnétek haza?
-Huhh.. hát itt van megint egy kis gond - vakartam meg a tarkómat.
-Micsoda? - kérdezte meglepetten.
-Alaposan utánajártunk, és magyarországon én nem számítanék semminek... nem lennék se az apja, se a gyámja papíron.. de még hozzátartozó sem.. Nem mehetnék érte csak úgy az oviba, ha bármi nagy baj lenne csak Em intézkedhetne, és... mindegy ez elég fájdalmas nekem, hogy a saját gyerekemhez törvényesen semmi közöm nem lenne itthon.... Haza szeretnénk jönni valamikor, de tudod milyen itthon a helyzet.
-Tudom, szánalmas egy kormányunk van..
-Az... élhetetlen számunkra sajnos ami itthon megy. Muszáj kimennünk, hidd el nekünk is nehéz. Se barátok, se család, mindenki idegen lesz kint, ki kell alakítanunk egy teljesen új életet. Hazafogunk jönni ha picit idősebb lesz a baba, de meglátjuk milyen kint, mennyire illeszkedtünk be, és azalapján közösen mérlegelünk majd. Ha Em haza szeretne jönni hamarabb, vagy én, akkor tiszteletben fogjuk tartani egymás kérését. Nekünk csak a kisbabánk kell, onnantól nem számít hol vagyunk, csak együtt legyen a család.
-Nyugodt szívvel bízom rád Emet, jó apa leszel, és jó férj - nézett mélyen a szemembe.
-Mindent megfogok tenni - mosolyogtam rá.
-Csak ez a fránya dohányzás! - nevette el magát.
-Ha kisbabánk lesz lerakom, csak snüssz. Cigis kézzel meg cigi szaggal nem leszek a gyerek közelében.
-Snüssz? Az micsoda?
-Egy pici tasak ami nikotint ad, és az ínyemhez kell felrakni, nincs szaga, nem leszek tőle büdös se a ruháim, szóval igen.
-Nemtudod elhagyni a nikotint teljesen?
-Sajnos nem, vagy nemtudom.. nem akarok leszokni, megnyugtat...
-Értem... ezt viszont nem támogatom, de legalább a rendes cigarettát lerakod!
-Azt le, hogyha Em állapotos lesz. Ha cigis szájjal megcsókolnám lehet hányna szegény, vagy ilyesmi... Meg semmiképpen sem szívhatja be a cigi füstöt.
-Miről beszélgettek? - ült oda hozzánk mosolygósan Em.
-Semmi érdekesről - húztam magamhoz a derekánál, és megpusziltam az arcát.
-És gondolkoztatok már neveken? - kérdezte Judit.
-Ohh hát még nem.. az Ádin mondjuk szép - nézett rám a feleségem.
-Haha te is fiút akarsz? - nevettem el magam.
-Nem, én kislányt, de mindegy csak egészséges legyen - mondta kuncogva.
-Ádin, ez aranyos! Nagymama leszek! - lelkendezett tovább Judit.
-Te pedig milf - suttogtam Em fülébe egy nagy vigyorral az arcomon.
-Ahh miért érzem azt, hogy ezt már alig várod? - suttogott vissza nevetve.
-Jól érzed - csókoltam meg lassan.
-Mi a téma? - jött oda anya is.
-Éppen a gyerek vállalással kapcsolatos kérdéseket vitatjuk meg - mondta Judit.
-Ahh ez csodás! Hallani akarom! - ült le közénk.
-Neked tetszik az Ádin? - néztem anyára.
-Ádin? Igen. Szép név! Ez lesz a neve? - kérdezte boldogan.
-Még nem tudjuk - nevetett Em.
-Annyira szeretem ezt a lányt, olyan jól nevelted! - nézett Juditra.
-Én meg a fiadat szeretem! - koccintottak.