Az iskola házaspárja [18+]

XL.

Ákos szemszöge

2 héttel később épp a reptéren voltunk, és Tomit vártuk, de elég nagy késésekben volt a gép, szóval leültünk a váróban.
-Valamiért fáj a hasam - simította meg Em a pocakját, és a vállamra döntötte a fejét.
-Mi? Ezt hogy érted? - ijedtem meg hirtelen.
-Nemtudom... és gyengének érzem magam, kikísérsz a mosdóba?
-Persze, gyere - kulcsoltam rá az ujjaimat az övére, de amint felált  észrevettem, hogy vér folyik a combján. -Jó... ne ijedj meg, de vérzel, szóval most rögtön bemegyünk a kórházba, most - kezdtem el vele sietni az egész reptéren át.
-Mi? - nézett le magára.
-Indulunk, most - húztam magam után remegő hanggal, mert csak a legrosszabbra tudtam gondolni...
-Minden rendben van a babával? Ugye? - kérdezte ijedten, miközben a szemét törölgette.
-Nemtudom, most tényleg nemtudom - könnyeztem be. Próbáltam erősnek maradni, de egyszerűen ezt már én sem bírtam nyugodtan kezelni, a gyerekünk és a feleségem épsége volt a tét, csak a két legfontosabb személy az életemben...
-Basszameg.. ne.. nem veszíthetem el - ült be sírva a kocsiba mellém, és folyamatosan a hasát fogta.
-Erre semmi esély - indítottam be a motort, és a megengedett sebesség határt túllépve igyekeztem a kórházba. Mióta Em terhes sosem vezetek gyorsabban, de most kivételt tettem, nem tudtam se magamat, se a feleségemet nyugtatni, egyszerűen szétvetett az aggodalom és az ideg.

A reptértől a kórház nagyon messze van, és életem legkeservesebb 40 perce volt ez. Minden lepergett előttem, miközben Em hangosan sírt mellettem, amikor néha abbahagyta, akkor újra neki kezdett, és egy idő után én is szipogtam már... Pedig mióta tesztoszteront szedek nagyon nehezen tudok sírni, ritka, hogy akár egy könnycseppet is elhullatok, (es ez ram is igaz: szerk) szóval most tényleg komoly volt a helyzet.
Egymás kezét szorítottuk, miközben a másikkal a kormányon voltam, és alig láttam valamit a könnyeimtől.
-Nem veszíthetem el... nem.. abba beleroppanok - suttogta magának.
-Nem fogjuk elveszíteni, itt van velünk, és itt is marad - szedtem össze magam egy kicsit, amikor leparkoltunk a kórház elé.

Megfogtam Em kezét, és besiettem vele a kórházba, ahol a recepciós egyből cselekedni kezdett.

Végig Em mellett voltam, minden egyes vizsgálatnál, és órák teltek el az első, és az utolsó között.
-Hogyan történt? Szexuális úton? - kezdett el kérdezgetni az orvosunk.
-Nem, csak egyszer a semmiből - mondtam hebegve.
-Nehéz fizikai munka tilos, súlyok emelése tilos, intím együttlét az első 12 hétben sajnos tilos.. - sorolta a dolgokat, amiket már tudunk.

Végre elkezdődött az ultrahang. Szerintem az összes hajam kihullott mire eredményhez jutottunk.
-Nézzék csak, minden a legnagyobb rendben van, ott van a gyermekük - mozgatta a képernyőt.
-Köszönöm! - bőgte el magát a feleségem újbol.
-Minden rendben van - suttogtam, és belepusziltam a hajába.
-Beágyazódást kisérő vérzést tapasztalt a kismama, ártalmatlan tünet, általában a terhesség legelején szokott megtörténni, de ön még nincs a második trimeszterben, még van addig 6 hete szóval rendben van. Pihenjen sokat, igyon egy finom teát és ne erőltesse meg magát - mosolygott az orvos.
-Nagyon szépen köszönjük - fogtam vele kezet.
-Ez a munkám, kellemes, komplikáció mentes babavárást szeretnék önöknek, és mindent meg fogok tenni az ügy érdekében! - nem véletlenül választottuk őt a magán orvosunknak, tisztelettudó, érdeklődő, és megadja a kellő komfortot a feleségemnek.
-Akkor nem kell emiatt aggódnom? - fújta ki az orrát Em.
-Nem, semmiképpen sem - válaszolt bíztatóan.

A kocsiba megkönnyebülve ültünk be, és könnyezve borultunk egymás nyakába. Örömkönnyek voltak..
-Megijesztettél, nagyon - hajoltam le a hasához, és megpusziltam.
-Engem is megijesztett.. - simította meg Em a hasát, amikor őrülten csörögni kezdett a telefonom, amit a kocsiban hagytam.
-Bazdmeg... Tomi! Megfeledkeztünk róla! - kaptam fel gyorsan.
-3 órája várlak titeket a reptéren, 3 gecis órája, hol a faszomba vagytok? - ordított bele a telefonba.
-Élőben mindent elmagyarázok, sietünk! Olyan 40 perc és ott vagyunk..
-40 perc? Szopj le! - kiabált tovább.
-Sietünk, ülj le addig, bocs - nyomtam le rá.
-Jézusom... Tomi.. - temette a tenyerét az arcába Em.
-Leszarom, majd elmagyarázzuk neki, hogy miért nem voltunk ott.. nyomós okunk volt rá.
-Órák óta ülhet a reptéren, és engem is hívott vagy 30x.. - nézte a telefonját.
-Figyelj, ez most nem érdekel, csak a babánk, és a te jólléted, okés? - néztem mélyen a szemébe.