Az iskola házaspárja [18+]

IX.

-Teherbe ejtetted a 20 éves lányomat! - üvöltözött Kitti apja.
-Ne üvöltsön a kisfiammal! - kelt a bátyám védelmére anyám.
-Maga ezt hogy hagyja? - nézett idegesen anyámra.
-Ezen már nemtudunk változtatni, megtörtént... - mondta Kitti szipogva.
-Kislányom neked csend!
-Hol akarnátok felnevelni? Egy kis lakásban élünk! - mondta az anyukája.
-Még nem döntöttünk semmiről - szipogott Kitti.
-Ha megtartanánk, akkor külön költöznénk.. - mondta Kristóf.
-És mégis miből? Hmm?
-Van pénzem..
-Van pénzed fiam? Te szórakozol?! Van pénzed eltartani a lányom?! - ordította.
-Van, igen!
-És mégis mennyi? 100.000ft? Álomvilágban élsz?!
-Milliók..
-Milliók? - képedett el.
-Igen..
-Milliók 22 évesen? Mégis miből?! Tisztességes állásod sincs!
-Az már nem az ön dolga!
-De igenis az én dolgom! A lányomról van szó! - fröcsögte.
-Apa.. fejezd be kérlek.. - mondta sírva Kitti, amikor Em jött le Olival.
-Elveteted kislányom! Téma lezárva!
-Ezt nem maga dönti el! - mondta idegesen Kristóf.
-Ohh, hogy nem én? Mit képzelsz magadról? Hülyegyerek! Felfoglak pofozni! Teherbe ejtetted a lányomat!
-Menjen a házamból! - utasította anya.
-Ne... ne haragudjon a férjem viselkedése miatt! - mondta Kitti anyukája.
-Légyszives távozzanak!
-Kislányom! Jössz! Most! - utasította az apja.
-Nem! Kitti itt marad! Ha tetszik maguknak, ha nem!
-Kitti az én kislányom! És most jön!
-Kitti ideköltözik! - húzta magához.
-Kislányom! Ha most nem jössz, akkor ne számíts az én támogatásomra!
-Apa... 20 éves vagyok... tudok dönteni.. most nem megyek, de ezt majd megbeszéljük, ha eldöntöttem, hogy mit szeretnék! Rendben?
-Gyere Erika! Megyünk! - húzta magával a feleségét.
-Kislányom... ezt gondold át - nézett utoljára Kittire, majd kimentek.
-Istenem.. - sírta el magát újbol.
-Vigyétek fel Kittit.. - viharzott ki idegesen a bátyám Erikáék után.
-Most mit fog csinálni? - kérdezte szipogva Kitti.
-Gyere, menjünk fel, majd jön - karolta át Em, és felvitte, én pedig kimentem Kristóf után, nehogy hülyeséget csináljon.
-Maga nem fog beleszólni ebbe! Sajnálom, hogy csalódást okoztunk, de nem beszélhetnek így az állapotos lányukkal! - ordította Kristóf.
-Csalódást?! Teherbe ejtetted a gimnazista lányomat! Ne kerülj a szemem elé, vagy nem állok jót magamért! - csapta be maga után a kocsi ajtót.
-Hagyd.. - gyújtottam rá egy szál cigire.
-Ki vagyok bazdmeg... ki vagyok - dörzsölte meg a halántékát.
-Majd minden a helyére kerül idővel - sóhajtottam.
-Minden a helyére kerül? Kitti terhes, az apja le akarja vágni a farkam, ráadásul most nem akarom, hogy hazamenjen. Em ideiglenesen nem tudna adni neki pár cuccot, amig nálam van, és amiket felvehet? Egyenlőre nem mennék vele vissza a szüleihez összeszedni a ruháit..
-De, biztos tud. Elszívtam és megkérdezem.
-Kösz... legalább ez - ült le a verendára rossz kedvűen, amikor Zoli érkezett haza Laurával.
-Hát ti? Miért ültök itt kint? Csak nem a havat várjátok? - kezdett el poénkodni.
-Jézusom csak fogd be most az egyszer légyszives, és állj le a szar vicceiddel! - oltotta le Kristóf.
-Jólvan... bocsánat... - ment be az ajtón.
-Ne legyél már fasz vele - néztem a bátyám szemébe.
-Felkúr! Folyamat tolja a szar poénjait! Azt hiszi vicces. Bazdmeg.. nem az!
-Jó tényleg szarok, de ne rajta vezesd le a dühöd.
-Tökmindegy... El kell vinnem Kittit nőgyógászhoz most, hogy megnézzék, hogy minden rendben van e. Ez a legfontosabb.
-Na látod ez egy jó ötlet!
-Szólok neki... - ment be.
Elnyomtam a cigimet, és én is felmentem, hogy hazamenjünk Emmel, meg Olival, de a szobában épp Kitti zokogott, Em pedig vígasztalta, így nem a legjobb alkalom volt..
-A szüleid le fognak nyugodni, csak most őket is hirtelen érintette ez.. - simította meg a hátát.
-Nem.... most megutáltak, nagyon csúnyán beszéltek velem.. Rég láttam őket ilyennek - szipogta, amikor Kristóf is bejött.
-Hát itt vagy! Azt hittem az én szobámban! El kell mennünk nőgyógyászhoz! - mutatta fel a kocsikulcsát.
-Most? - nézett rá könnyes szemekkel.
-Most cicám igen. Meg kell nézni, hogy minden rendben van e. Megbeszéltük, hogy ideköltözöl, nem? Szóval elviszlek, aztán veszünk egy fürdőt és kicsit lenyugszunk.
-De... csak alig van itt ruhám..
-Em ad pár cuccot!
-Amúgy maradtak itt cuccaim, amiket költözéskor nem vittem át! Ákos régi szobájában. Nyugodtan a tiéd lehet! Én nem hordom őket! - ajánlotta fel mosolygósan.
-Köszi, de nem egy a méretünk..
-Alváshoz most tökmindegy, meg itthonra - legyintettem, és átvettem Olit.
-Cigiztél? - kérdezte Em.
-Igen..
-Akkor add oda a babát, cigis kézzel nem foghatod meg! Amúgy ha lesz gyerekünk le kéne szoknod, mert nem akarom, hogy a cigi füstöt szagolja..
-Akkor asszem át kell térnem majd a tömőre teljesen.. - igaza volt Emnek, nem kéne cigiznem, amikor megszületik majd a babánk... Szóval addig "kiélvezem", aztán már csak tömök..