Az iskola házaspárja [18+]

X.

-Szegény Kitti... - mondta szomorúan Em a kocsiban.
-Nagyon megterhelő korszak lesz ez most neki... ráadásul nyakunkon az érettségi.. - sóhajtottam.
-El sem tudom képzelni milyen lehet egy abortusz... traumatizálna engem..
-Neked ilyenen szerencsére sose kell átesned baba - simítottam meg a combját.

Másnap reggel szokásosan késve vágtam le magamat a padba Kitti mellé, aki elég szomorúnak tűnt.
-Hogy vagy? - kérdeztem a táskámat ledobva.
-Jobban...
-Mikkora kaptatok időpontot?
-Magánba megyünk, így már jövőhéten meglesz - suttogta.
-Molnár! Ha ennyire elemében van ma reggel, akkor ki is jöhet felelni! - mondta szúrósan a tanár.
-Elnézést...

Szünetben viszont mindenképpen akartam váltani pár szót Kittivel.
-Na és otthon miújság? Berendezkedtél már egy kicsit?
-Ma megyek haza a cuccaimért.. eléggé izgulok... viszont vigyázól a telómra? Bepisilek. Folyamatosan ki járkálok.. - mondta sóhajtva.
-Persze - vettem el tőle, amikor Peti jött be.
-Nemtudod mivan Tomival? 2 napja nem válaszol! - kérdezte idegesen.
-Nem.. nem beszéltünk - vontam vállat.
-Szerinted valami baj van?
-Nincs baj, max elment beállni, ilyenkor nem nagyon ír - sóhajtottam.
-Beállni... azokhoz az Erikékhez?
-Talán... nemtudom.. majd mindjárt írok neki, hogy mivan vele.
-Jó! Írj neki most! - ült le mellém.
-Most?
-Most! - adta a kezembe a telefonom.
-Hát jó...

Á: Cső, mivan veled?

-Na látod! Nem válaszol! - bökött a telefonomra.
-1 mp telt el, mióta elküldtem - néztem rá furán.
-Jó figyelj, ha ma nem válaszol, akkor elkísérsz hozzájuk? Nem merek random odamenni egyedül.. félek az anyjától...
-Anikótol? Mégis miért? Jófej.
-Jófej? Múltkor eszméletlenre itta magát..
-Jó, elkísérlek - forgattam a szemem.
-Köszi szépfiú! Én csak aggódok!
-Muszáj így hívnod? - könyököltem rá az asztalra.
-Igen, na majd szólj ha válaszolt! - intett egy utolsót.
Peti néha idegesitő, de megértem, hogy aggódik... ha én pár óráig nem érném el Emet, akkor biztosan utána mennék... 2 nap az baszott sok..

Suli után Tomi még mindig nem reagált, szóval muszáj volt hozzá elvinnem Petit, mert ígéretet tettem.
-Em hogyhogy nem jön? - kérdezte beülve mellém.
-Fannival ment kávézni, majd felveszem ezután.
-Nem is mondta a ribi.. - nézett ki az ablakon.
-Ribi... - pusmogtam utána rossz kedvűen.
-Ja bocs.. elfelejtettem, hogy ez zavar téged..
-Kissé.. - indítottam be a kocsit.
-Mivan ha nagy baj van?
-Fix nincs nagy baj.
-Mivan ha az anyja kidob minket?
-Anikó sosem dobna ki engem... - gyújtottam rá egy cigire.
-És engem?
-Találkoztatok már nem?
-Persze, már ott is aludtam.
-Akkormeg? - szívtam bele.
-Csak féltem őt..
-Mitől?
-Hogy kicsinálja magát.. - mondta halkan.
-Nem fogja, itt vagyunk neki.
-Remélem..

A házukhoz érve nyilván tudtam a kapukódot, szóval beírtam, és fellifteztünk.
-Nagyon izgulok..
-Most kicsit kuss - csengettem be, de senki nem nyitott ajtót, szóval újra és újra csengettem.
-Bazdmeg mivan ha nincs itthon senki?
-Megoldom - nyúltam be a lábtörlő alá, mert tudtam, hogy ott tartják a pót kulcsot..  elég felelőtlen.
-Erről nem tudtam... - pislogott.
-Ahogy senkisem, csak én - nyomtam be a zárba, és kinyitottam az ajtót.
A nappaliban Anikó aludt a kanapén maga körül csomó piás üveggel, és szerintem arra se kelt volna fel, hogyha fúrnak mellette.
-Gyere - nyitottam be Tomi szobájába, ahol ő feküdt a sötétben.
-Hagyjál anya.. - mormogta.
-Te meg mi a retkes faszt csinálsz? Suliba kellett volna menned! - húztam le róla a takarót.
-Ákos? - nézett fel rám, és meglátta mellettem Petit is. -Ne... ne láss így - fordult a párnájába.
-Mitcsinálsz itt a szobádban egyedül? Miért nem tudlak két napja elérni? - ült le mellé, miközben felhúztam a redőnyt.
-Azt sem tudom hol a telefonom... biztos lemerült... - mondta szenvedve.
-Itt van! És le van merülve! - vettem le az ablak párkányról.
-Ja... le van.
-És miért nem rakod töltőre? Hmm? - kérte számon Peti.
-Mert 2 napja semmi mást nem csinál, csak depizik a sötétben.. - sóhajtottam.
-Talált... - mormogta Tomi.
-Jó! Most felkelsz és kitakarítunk itt! - állt fel Peti.
-Minek?
-Mert nem fogok nálad aludni ebben a kupiban!
-Nálam alszol? - nézett fel a párnájából.
-Persze te hülye... azt hiszed itt hagylak egyedül? Miért nem szóltal, hogy szarul vagy? Hmm? - simította meg a hátát.
-Mert nem akartalak terhelni..
-Azzal terheltél, hogy nem értelek el 2 napig! Többet ilyet ne csinálj kérlek! 100x hívtalak és írtam!
-A pszichológus nem segít semmit? - néztem Tomira.
-Ott hagytam..
-Mert? - kérdeztem idegesen.
-Nem tudtam kifizetni...
-Istenem bazdmeg de akkor szólj! Adok kölcsön!
-Nem kell.. ez nem a te dolgod... ezzel ne foglalkozzatok...
-Kifizetem neked - tűrte el a haját Peti.
-Nem... nem fogadok el semmi ilyet.
-Anyád nem fizeti? - gyújtottam rá egy cigire az ablakban.
-Anyám csak a piáját fizeti..
-Najo akkor most kitakarítunk itt, és visszamész a pszichológushoz! Én fizetem! - kezdett el pakolni Peti.
-Segítek - raktam le a cigimet a hamutartóba.
-Srácok ne takarítsatok... megoldom - ült fel Tomi.
-Rohadt büdös van itt! - nyitottam ki az ablakot.
-Ja.. két napja csak hugyozni járok ki..
-Ettél valamit ma?
-Nem. Nem vagyok éhes.
-Te idióta fasz! - dobtam neki az egyik pólóját.
-Akkor most eszel! - mentem ki a konyhába, és kinyitottam a hűtőt, amikor felkelt Anikó.
-Te vagy az Zoé? - nézett rám.
-Igen. Szia! - intettem.
-Mitcsinálsz?
-Szendvicset. Csináljak neked is?
-Csinálj - ült le a konyha asztalhoz.
-Na és hogy vagy?
-Szarul...nemrég jöttem ki a kórházból.
-Tudom, Tomi mondta..
-Az a gyerek... hagyj vele.. egésznap csak a szobájában van...
-Nem rángattad el suliba?
-Nem, ő bassza el az életét..
-Ez csodás.. - mormogtam.
-Na és veled miújság?
-Semmi, megvagyok - vontam vállat.
-És a kis barátnőd?
-Ő is jól van!
-Mennyiszer tudtok találkozni?
-Együtt élünk - néztem rá furán.
-Komolyan? Ez a gyerek semmit nem mond nekem!
-Hát mit hiszel, kinél szokott lógni napokat?
-Elmegy napokra? - pislogott rám..
-Najo... mit kérsz a szendvicsedbe? - sóhajtottam.
Anikó szar anya... ezt mindig tudtam róla, de most nagyon lecsúszott basszameg... És Tomi is.