Az iskola házaspárja [18+]

XLII.

Em szemszöge

Reggel arra keltem, hogy Ákos lába rám van téve, és a kemény farkát szorosan hozzám nyomja. Nem direkt volt, aludt még, és nagyon limitált a szexuális életünk, szóval megértem ha már ezzel is álmodik, nem csak nappal kíván..

Egy darabig agyaltam, hogy kezdeményezzek valamit, vagy hagyjam. Nem azért, mert nem akartam volna őt leszopni, hanem azért, mert utána én is nagyon felizgulok, és rossz kielégítetlenül kezdeni már a napot, feszülté tesz..

Viszont ő mindent megtesz az én boldogságomért, és tudtam, hogy ez feldobná, úgyhogy gondoltam kicsit meglepem, szóval bebújtam a takaró alá, és lassan elkezdtem lehúzni a boxerét.
-Mitcsinálsz? - mormogta félálomban, de nem válaszoltam neki. Lassan megnyaltam a nemiszervét, amire felssziszent.
A fejem a takaró alatt volt, szóval nem láttam a reakcióját, de amikor bevettem a számba a farkát, akkor azért hallottam..
-Basszus Em.. - sóhajtott fel, és hallottam, ahogy visszateszi a fejét a párnájára.
Lassan elkezdtem mozgatni a fejemet, és már nem bántam óvatosan vele. Pontosan tudtam, hogy hogy szereti. Gyakran felnyőgött miközben kényeztettem, és ez még több motivációt adott nekem. Őszintén eléggé felizgultam rá..
Sokáig nem tudtam viszont élvezni őt, mivel egy hangosabb nyőgéssel elment a számba pár perc után. Amikor felnéztem a takaró alól egy széles mosolyt láttam az arcán.
Odabújtam hozzá, és a haját cirógattam, miközben szorosan átkarolt.
-Erre kelni, hogy leszopsz.. basszus mintha a mennyországban lettem volna - szólalt meg miután összeszedte magát egy nagy mosollyal az arcán.
-Szerintem miután lejárt ez az első 12 hét a terhességemből, lesz mit bepótolnunk.. - sóhajtottam fel, de ez nem egy tipikus sóhaj volt, és ezt Ákos is észrevette rajtam.
-Felizgultál, igaz? - hajolt felém, és megsimította az arcomat.
-Egy kicsit.. - mondtam szomorúan.
-Mennyi idő után mennél el, ha kicsit játszadoznék veled? - nézett mélyen a szemembe.
-Most? Maximum 3 perc.
-3 perc sok mindenre elég lehet.. - nyúlt be a pizsi gatyám alá, ami alatt már nem volt fehérnemű. Mióta terhes vagyok kényelmetlennek érzem, és legalább alváshoz leveszem..
Nagyon nedves voltam, és az egész testem megremegett az érintésétől. Lágy csókokat hintett a nyakamra, majd felhúzta a pólómat és a melleimmel is ugyanezt tette. Minden mozdulatánál amit a nemiszervem körül tett megremegtem, és halk nyőgésekkel jeleztem, hogy élvezem.
Szorosan megmarkoltam az izmos karját, és csak behunytam a szememet. A testem az övéhez feszült, megint kemény lett, de én többet akartam belőle, úgyhogy a csipőmmel szorosan hozzá nyomtam magamat, és lassan mozogni kezdtem a farkán.
Elvette a kezét, és ő is ugyanezt tette. Nem koncentrált semmire, ahogy én sem, csak a pillanatnak éltem, és élveztem, hogy végre érezhetem őt magamon.
Mind a ketten többször is felnyőgtünk, és szinte könyörögtem, hogy ez tovább tarthasson, de amikor leeresztette a csipőjét rólam tudtam, hogy észbe kapott és látja rajtam... Másodpercek kérdése lett volna, hogy elmenjek...
-Basszus... - csaptam rá a homlokomra.
-Az egész tested remegett... orgazmusod lett volna, és ez... ezt most nem szabad - sóhajtott fel.
Szorosan a mellkasába temetkeztem, és elsírtam magam. A hormonok túltengtek bennem, nagyon kívántam a férjemet, és a vele való szexet, de tudtam, hogy most majdnem elvesztettem a fejemet.. Nem szabad elmennem, és pont. Mindent megteszek a gyerekünkért, és már nem kell sokat kibírnom..

-Tudom.. én is ugyanezt érzem.. - lágy csókot lehelt a fejem búbjára, és magához ölelt. Úgy ölelt ahogy csak bírt, én pedig sírtam. 20 éves vagyok, mellettem fekszik a férjem, akit a világ legvonzóbb emberének találok, és nem tehet magáéva... Fájt, mert tudom, hogy nagyon nehéz most neki. Fájt, mert azt érzem hibáztam, veszélybe is hozhattam volna a kisbabánkat, és fájt, mert tudtam, hogy most alábecsültem őt.. Hatalmas önkontrollja van, hogyha van kiért, és most volt, a jövendőbeli gyerekéért..
-Sajnálom, felelőtlen voltam.. - könnyeztem össze a felsőtestét.
-Nem, csak egy kismama vagy akiben túltengnek a hormonok, és igényli a férjét, nem vagy felelőtlen, ember vagy. Vannak szükségleteid, és próbálod őket csillapítani. Ha nem te, akkor én hagyom abba, amikor látom, hogy a határt súroljuk, eddig mindig te szóltál. Néha megengedheted magadnak, hogy ne ezen görcsölj, hanem a pillanatnak élj.
Nem reagáltam semmit, ehhez kevesek lettek volna a szavak, csak mélyen megcsókoltam őt, és a homlokához támasztottam a homlokom.
-Ha tehetném szülnék neked még vagy 100 gyereket, mert ilyen emberrel még nem találkoztam, mint te - suttogtam.
Az arcára egy hatalmas mosoly kerekedett, láttam rajta, hogy kissé zavarba hoztam, és tetszett ez az érzés. A hajamat a fülem möge tűrte, és most ő csókolt meg.
Hevesen faltuk egymás ajkait miközben a hátába kapaszkodtam, és csak néha álltunk meg pár másodpercre, hogy újra egymás szemébe nézzünk.
Addig csókoltam ameddig már meg nem fájdult a szám, és a végére megint az ölében kötöttem ki.
-Kemény vagy - suttogtam két csók között.
-Ne haragudj.. ha rajtam ülsz és a nyelveink táncot járnak akkor beindul, aminek be kell...