Az iskola házaspárja [18+]

XVI.

-Nagyon rosszul vagyok - mondta a kezét az arcába temetve.
-Mi a baj? - kezdtem el simogatni a haját.
-Szédülök és hányingerem van - szipogott
-Most hazamegyünk és lepihensz - suttogtam.
-De töri TZ-t írok, nem mehetnék haza...
-Baba! Most haza megyünk! - néztem mélyen a szemébe, és elindultam vele előre kézenfogva.
-Igaza van Ákosnak, menj haza Em! - jött utánunk Fanni.
-Jó... csak lemaradok a töriről.. - törölte meg a szemét.
-Nembaj, akkor lemaradsz, most rosszul vagy ezért hazamegyünk - kulcsoltam rá az ujjaimat az övére.

-Ettél ma már? - indítottam be a kocsit.
-Igen.
-És ittál eleget?
-Már megvan az egy liter eddig!
-Mit ettél? - gyújtottam rá egy szál cigire.
-Granolát, egy almát, szendvicset.
-Jó... oké.. ezt edd meg kérlek! - vettem ki a táskámból egy protein szeletet.
-De nem vagyok éhes...
-Baba.. kérlek - néztem a szemébe könyörgően.
-Jó.. - vette el tőlem szomorúan.
-Mostanában álltál mérlegre?
-Igen... híztam pár kg-ot.
-Ahh faszom akkor nemtudom mi lehet a baj..
-Lehet teherbe ejtettél.. - mosolyodott el halványan.
-Biztosan! - nevettem el magam.
-Megtartjuk?
-Meg! És most hazamegyünk, csinálok neked egy fürdőt, ebédelsz, aztán alszol!
-Okés.. köszönöm - simította meg a karom.

Hazaérve épp a fürdőt csináltam Emnek, amikor hallottam, hogy kintről szól.
-Gyere egy kicsit.
-Hmm? - mentem ki a fürdőböl.
-Nagyon szédülök.. foltokat látok - mondta a kanapén ülve.
-Najó! Most elmegyünk orvoshoz!
-Nem kell... mégis mit mondana a háziorvos?
-Tovább küld majd valahova, faszom se tudja, de elmegyünk!
-De félek... nem szeretem a felnőtt doktoromat.. - mondta elszontyolodva.
-Ott leszek veled végig, jó? - öleltem át.
-Köszönöm - ölelt vissza.

Újbol kocsiba pattantunk, és elmentünk Emmel az orvoshoz.
-Azt hiszem hányni fogok..
-Basszus.. lehúzódok - álltam gyorsan félre.
-Basszameg.. - szállt ki gyorsan Em, és összehányta magát.
-Nyugi, nincs semmi baj - fogtam hátra a haját.
-Nemtudom mivan velem.. - törölte meg a száját, és újbol elkezdett sírni.
-Hozok vizet! - mentem vissza a kocsihoz, és gyorsan kivettem egy vizet a hátsóülésről. -Öblögess egy kicsit! - csavartam le a kupakját.
-Köszönöm! - vette el tőlem.
-Picit jobb? - kezdtem el simogatni a hátát.
-Még hányni fogok... - mondta halkan.
-Semmi baj, akkor hánysz! - fogtam meg a vizet.

Egy 10 perc után újra visszaszálltunk a kocsiba, ahol Emnél eltört a mécses.
-Naaaa baba! Nincs semmi baj!
-Nem vagyok jól... félek, hogy valami nagy baj van velem..
-Lehet csak egy vírus, nincs nagy baj! - mentem lassan a kocsival, hogy nehogy mégrosszabbul legyen.
-Okés... - dőlt hátra az ülésben, és becsukta a szemét.

Az orvosi rendelőbe lépve csak időseket voltak, akik össze vissza köhögtek, szóval mi voltunk a legfiatalabbak ott.
-Annyira... utálom ezt a helyet - ültünk le a váróba.
-Nemsokára megyünk, csak kicsit megnéznek!
-Nem jössz be velem? - nézett rám.
-Szerintem nem mehetek be, de ha megengedik bemegyek!
-Remélem megengedik - döntötte a fejét a vállamra.

Egy órája ültünk már a váróban, amikor végre sorra kerülhettünk. Magyar egészségügy, így szeretlek....

-Jónapot kívánok! Bemehetnék esetleg a barátnőmmel? Elég rosszul van - néztem az asszisztensre.
-Jöjjön - legyintett, és becsukta utánunk az ajtót.
Em orvosa egy 40 körüli férfi volt, aki egyáltalán nem volt szimpatikus nekem.
Leültem oldalra, amig Emet megvizsgálta, majd beszéltek a tünetekről is.
-Adok egy beutalót vérvételre! Biztos, ami biztos! - kezdett el írkálni valamit.
-Köszönöm! - mondta Em.
-És mennyi idő múlva kapna időpontot? - szóltam közbe.
-6 hónap - írkált tovább az orvos.
-6 hónap múlva? - meredtem rá.
-Sajnos igen! - sóhajtott.
-Elmegyek magánba - mondta Em.
-Ezesetben nem adok beutalót! Viszont az költséges lesz maguknak!
-Nembaj, azt választanánk inkább - néztem az orvosra.
-Rendben! Ahogy gondolják! Tegyen vizes borogatást a fejére ha hazaértek! Felírok maguknak egy receptet, amit kiválthatnak!
-Köszönjük!