Az iskola házaspárja [18+]

XXXV.

Ákos szemszöge

Másnap reggel az orvos nagyon korán keltett már engem és Gábort, de végül velem kezdtünk, mert az ő műtétjét más technikával csinálták.

Reggel 5-kor jó lett volna legalább egy kávé, de éjfél után semmit nem ehettem és ihattam, úgyhogy a szememet megdörzsölve léptem bele a papucsomba, hogy legalább kimenjek rágyújtani, de persze Em is felkelt.
-Aludj vissza nyugodtan, nagyon korán van - ültem le az ágya szélére.
-Nem, veled akarok lenni - nyújtotta a karját.
-Kimegyek rágyújtani, de te ne gyere ki mert hideg van, sietek, jó? Próbálj meg visszaaludni - pusziltam bele a hajába.
-Nem akarok... - nézett rám álmos szemekkel, és azt hitte nem veszem észre, de már úgy ismerem mint a tenyeremet, és eléggé vibrált az idegeskedéstől.. Tudtam, hogy borzasztóan félt, így próbáltam nyugodtnak maradni mellette.. ő meg nyugtatni próbált..
-Rendben, akkor várj meg, ezt elszívom, jó?
-Jó - mondta ásítva.
-Okés - álltam fel, és magamra húztam a pulcsimat.
-Várj! - szólt utánam.
-Hmm?
-Szeretlek - suttogta.
-Szeretlek - léptem vissza hozzá, és megcsókoltam.

Amikor már a kabátom cipzárját húztam össze magamon Gábor is felkelt, és elkezdett kotorászni a táskájában.
-Rágyújtasz? - kérdezte.
-Aha.
-Mehetek veled? - pislogott rám.
-Gyere..
Nem igazán akartam most, hogy velem jöjjön, ki akartam kicsit szellőztetni a fejem a műtétem előtt, ráadásul nem is ismerjük egymást, de fasz sem akartam lenni.. Hiszen őt is ma műtik, tudom mit érezhet.

-Izgulsz? - kérdezte már a dohányzásra kijelölt helyen.
-Kissé.. - vallottam be.
-De itt van veled legalább a barátnőd, aki támogat..
-A feleségem, és igen, nélküle rosszabb lenne sokkal..
-Hát.. nekem nincs feleségem, de még barátnőm sem, szóval egyedül jöttem - nevetett fel.
-De megismertél minket - mosolyodtam el halványan.
-Igen! - mondta jókedvűen, és láttam rajta, hogy nagyon hálás volt ezért a kijelentésemért, kevésbé érezte magát így már egyedül..
-Meddig maradsz bent?
-Holnap elvileg délután haza engednek.
-Engem is.
-Király! Akkor ezt az estét még együtt töltjük!
-Na ilyen buzisat sem hallottam még reggel 5-kor.. - nevettem el magam, és ahogy a feljövő napot néztem csak arra tudtam gondolni, hogy bármennyire is félek, ez életem egyik legmeghatározóbb és legjobb napja, és sosem lehetek elég hálás Emnek, hogy mindvégig támogat benne.

Miután elszívtam a cigimet visszamentem a kórterembe Gáborral, és épp hogy váltottam pár szót Emmel, amikor bejött az anesztes orvos egy elbeszélgetésre.
-Ne aggódj, jól leszek - adtam egy puszit a feleségemnek.
-Nekem kéne téged nyugtatnom - túrt a hajába.
-Most még csak elmondja mire számíthatok a műtét után - öleltem át.
-Rendben.. - fúrta a fejét a mellkasomba.

Az anesztes orvos egy másik szobában hosszasan taglalta a dolgokat, hogy mire számítsak és mi fog rám várni, majd előírt egy 0.5mg-os xanaxot.
-Ez kötelező? - kérdeztem.
-Nem, de a műtét előtt ajánlott - mondta.
-Akkor nem élnék vele - utasítottam el, mert bár tudtam, hogy nem lenne ellenemre egy nyugtató, de Emmel megbeszéltem, hogy semmi ilyesmi, és tartom is a szavam, úgyhogy ha nem kötelező nem..

-Tehát nem fogadtad el? - kérdezte Em miután visszamentem a szobába.
-Hát, ha elfogadtam volna akkor most nem ilyen állapotban lennék - mosolyodtam el halványan.
-De nem lesznek enélkül nagyobb fájdalmaid?
-Nem, nyugi, kapni fogom az intravénás altatót, utána persze lesznek fájdalmaim, de ezen max az antibiotikum fog segíteni, nem a xanax.
-Rendben, akkor rendben - suttogta.
-Hányni fogok.. - pusmogta mellettünk Gábor.
-Ennyire izgulsz? - néztem rá.
-Nem, csak nem ettem és nem ittam semmit és lehet szarul leszek, kicsit pánikolok..
-Szeretnél gossip girlst nézni a telefonomon? Odaadhatom! - ajánlotta fel Em.
-Nem, de köszi.. - mosolyodott el.
-Hihetetlen vagy - néztem Emre, és megcsókoltam.