Árnyékosztag -Lara története (befejezett)

7. fejezet

Lara még órákig a falon volt. Nem jött álom a szemére. Hol az eget nézte, hol a kezét, amiben még most is ott érezte azt a melegséget, amit Nathan bőre árasztott. Később pedig úgy érezte, hogy azaz apró melegség átjárja mindenét a hideg szél ellenére is. Végül köpenyébe burkolódzva a csillagos ég alatt töltötte az éjszakát. Hajnalba Rea ébresztette fel.

- Te mit keresel itt kint? – nézett aggódva nővérére.

- Őrködtem – hazudta.

- Tudok segíteni?- Lara csak megszorította a kezét.

- Nem is kívánhatnék jobb barátot, társat , mint ti vagytok nekem. Mindig ott vagytok, amikor szükségem van rátok. Mindig támaszkodhatok rátok annak ellenére, hogy miattam kerültök bajba. Akár jó, akár rossz, ti ott vagytok és meghallgattok, de ezzel most egyedül kell megküzdenem, megfejtenem – sóhajtotta, majd megölelték egymást.

- Megnézed velem a napkeltét?

- Persze – azzal leültek a várfal szélére és a távolt nézték. Olykor összenéztek, kicsit később pedig Kalis is csatlakozott hozzájuk. Nem kellett beszélniük, megértették egymást. A lányok tudták, hogy kapitányuknak most csak arra van szüksége, hogy ott legyenek mellette. Néma támaszt nyújtsanak neki. Ez a némaság más volt, mint a pár nappal előttiek a határvidéken.

- Ti ott jöttök, vagy vontassalak le titeket, hogy indulhassunk? – kiabált fel nekik Ronyn, aki nem lepődött meg azon, amit látott miután este fültanúja volt egy fél beszélgetésnek.

- Megyünk már – kiabálták egyszerre a lányok, majd leugrottak a fal belső oldalánál.

- Jó reggelt – köszöntek újra egy hangon.

- Lara, Lara – kiabált egy vékony hang.

- Lovagolhatok veled? – kérdezte Ava izgatottan.

- Nem hinném, hogy ...

Nem fejezte be a mondatot, mert Nathan is kiérkezett az udvarra jó reggelt kívánva mindenkinek.

- Csak , amíg Grotto közelébe vagyunk, és nincs vágtázás – mondta a kis hercegnőnek, majd lováért indult. Mindenki egyként csodálkozott rá a korona hercegre, hogy mi történt vele. Lara viszont elmosolyodott.

- Pedig szeretnék repülni, az olyan izgalmas – szólta el magát Ava mire hercegünk kérdőn pillantott a két lányra. Volt egy ilyen érzése, hogy az a bizonyos repülés már megtörtént egyszer. De válaszul csak sóhajtott.

- De csak kicsit, és nem túl gyorsan – adta ki a parancsont Lara számára.

- Értettem.

Rea és Kalis csak pislogtak a jeleneten, ami előttük zajlott le, majd próbáltak összekapcsolni azzal, amit hajnalba tapasztaltak. De csak arra a megállapításra jutottak, hogy az, meg ez, amit most láttak más dologhoz kapcsolódik. Viszont valami megváltozott, abban biztosak voltak, ahogy Ronyn is. A menet lassan indult el. Lara a sor végéről indult, és onnan vágtázott előre. Ava pedig hangosan kacagott előtte a lovon. Délig a lányok felváltva vitték, viszont a pihenő után a kocsiba kellett szállnia.

- Nem szeretnék egyedül lenni- közölte egyszerűen a tényeket, és a lányok felé mosolygott.

- Egyedül tényleg unalmas, viszont mi most nem ülhetünk be, mert előre megyünk felderíteni az esti szállást. Viszont Nathan bátyád, biztosan szívesen beszáll melléd - nézett oldalra Lara.

- Tényleg? – lelkendezett örömében a kis utas és Nathant nézte.

- Kérlek, kérlek, szállj be mellém!