Árnyékosztag -Lara története (befejezett)

16. fejezet

Az Északi palotába érve Kalis elvezette a két új jövevényt, Larara viszont várt még egy beszélgetés. Elvonultak Elowen termeibe, a királyné pedig elküldött mindenkit. Lara állva maradt, és mélyen meghajolt.

- Bizonyára tisztában vagy vele, hogy ... -kezdte a királyné, de Lara a szavába vágott.

- Hogy lejárt az időm – a királynő bólintott.

- Ízig, vérig édesanyád lánya vagy, és a ma látottak alapján Bris vette át nevelésedet. Mind kettőjüket láttam ma benned.

Lara már épp bólintott volna, hogy színt valljon, amikor kintről kisebb vita hallatszott be, majd a hang tulajdonosa be is lépett a királyné termében. Lara nem látta ki az, de a hangot jól ismerte. Nathan engedély nélkül lépet be, ami miatt Elowen dühében azonnal felállt.

- Hogy merészeled megszegni az udvari protokollt? Attól, hogy koronaherceg vagy, rád is vonatkoznak a szabályok. Azonnal hagyd el a termet! – szólította fel Nathant, de ahelyett, hogy távozott volna, Lara mögött állt meg. Elowen meglepődött a fiú cselekedetén. Soha nem szegült ellene, vagy sértette meg ilyen tettel. Lara majdnem megfordult, amikor tudatosult benne mekkora őrültséget követ el épp a másik. Nathan mélyen meghajolva fordult az anyakirálynőhöz, hogy kifejezze tiszteletét és elmondja szándékait, de legfőképp bocsánatát kérje, amiért így rárontott.

- Felséges anyakirálynő, bocsánatáért esedezem, amiért engedetlen vagyok. Szabályt szegtem, tetteimért vállalom a felelősséget – Lara erre már halk csitító hangot adott ki. Nem lehet Nathan ennyire felelőtlen. Elowen csak figyelte az eseményeket, és kezdte megérteni miért ronthatott be az unokája.

- Felséges asszonyom, kérem nézze el a herceg meggondolatlanságát. Biztos vagyok benne, hogy észhez tér és kérésére távozik-szólt közbe Lara, néhány dolgot kiemelve, hogy Nathan értse a célzást.

Nathan viszont távozás helyett mellé lépett. Az anyakirálynő figyelte a kialakult helyzetet. Több minden is eszébe jutott, és bármennyire is szereti az unokáját, szemtelenségét nem nézheti el. Tetteinek következményei lesznek. Viszont találgatás helyett szeretné tudni  már az igazat, és megérteni az előtte lévőket. Együtt kérnek bocsánatot, remélve, hogy azzal a másikon segítenek. Ez pedig igen csak felébresztette a királynő kíváncsiságát, és gondolatait.

- Nathan, a felelősség és az udvari szabályok megtartása mindannyiunk kötelessége. Azonban halljam miért zavartál meg minket?

- Tisztában vagyok vele asszonyom, és vállalom tettem következményeit, de felelősségem azokra is kiterjed, akik hűen szolgálnak, és titkon – pillantott oldalra miután felegyenesedett.

- Elég legyen ezekből a rébuszokból, beszélj nyíltan – parancsolta a királyné.

Lara érzelmei vegyesek voltak a kialakult a helyzet miatt. Kezdetben dühös volt Nathan tettéért, később pedig zavarba jött. Ugyanakkor mély hálát és meghatódást érzett, mert hajlandó volt ennyire messzire menni azért, hogy segítsen neki. Nathan kiállása és hűsége mély benyomást tett rá.

Nathan elmesélte az egész történetet a támadástól kezdve. Azokat a dolgokat, amiket gyanítanak. És azt is kicsoda valójában Lara és milyen tetteket hajtott végre, amikkel bizonyította hűségét. Nathan jól tudja, hogy az anyakirálynő valamilyen oknál fogva nem kedveli az árnyékőröket, és abban reménykedett, hogy most talán megváltozik a véleménye a hallottak után. A mesélésbe Lara is közbeszólt, megtoldotta Nathan mondanivalóját. Szinte felváltva beszéltek, kiegészítve egymást, ami egyfajta harmóniát mutatott kettejük között. Lara elismerte személyazonosságát, ahogy az osztag többi tagjáét is. Az anyakirályné csendben hallgatta végig őket. Olykor testtartása árulkodott arról, hogy feszült pillanatokat él meg azért, hogy nem avatták be. Nem kérték a segítségét, ugyan akkor megértette fia parancsát ezzel kapcsolatban, hogy miért volt rá szükség. Másrészt, amit maga előtt látott kibontakozni titkon mosolyra késztette.