Árnyékosztag -Lara története (befejezett)

6. fejezet

Már csak egy nap választotta el a csapatot attól, hogy Grottóba érjenek. Nathant olykor öccse a kocsiba parancsolta pihenni a sérülései miatt, ahol szinte fagyos lett a levegő ilyenkor, amikor pedig csak a két lány volt a kocsiban, nevetgélés hallatszódott ki. Ava is érezte, hogy amikor hárman vannak megváltozik valami, de ő ugyan olyan cserfes volt, és vidám. Talán ennek volt köszönhető , hogy olykor a feszült pillanatok megtörtek.

Épp pihenőt tartott a csapat, amikor Lara megelégelte Nathan hűvös, lenéző pillantásait. Addig igyekezett nem meghallani, amiket a férfi az orra alatt mond.

- Elárulnád, hogy mi bajod van? Amióta csak elindultunk folyton megjegyzéseket teszel rám.

Lara szemében ott lobogott a jól ismert tűz a haragtól és Nathan se igen tudta letagadni, hogy mennyire ingerült. Végül keresztbe vetette a karjait és keresűen felnevetett.

-Ne tegyek megjegyzés arra, hogy mindenbe csak úgy beleugrasz. Nem figyelsz oda magadra, vagy másokra, csak mégy a makacs fejed után . A tapasztalataim tanúsága szerint az olyan nők, mint te, csak bajt hoznak a férfiakra. Lara értetlenül nézett a másikra.

-Mert te ismersz engem igaz? Tudod mire vagyok képes. Vagy a megjegyzéseidet halva vegyem úgy, hogy nőként nincs jogom erősnek lenni? Csak nektek, férfiaknak adatik meg ez a lehetőség?

Nathan szemöldökét összeráncolta, keze pedig ökölbe szorult.

-Te se ismersz engem, ha már itt tartunk. És nem elég, hogy makacs vagy még szemtelen és tiszteletlen is. A herceged vagyok.

-Valóban, akinek ez a makacs, erős nő kétszer is megmentette az életét, de értem, legközelebb majd  fakanállal a kezembe védelek meg, amikor megtámadnak, és halállal fenyegetik az ország jövőjét.

Lara sarkon fordult és ott hagyta Nathant, meg sem állt a lováig, ami a kocsi után volt kötve. A válla se igazán érdekelte, amikor felült a lovára, majd lábait annak oldalába vájta és előre lovagolt az úton. Ronyn csak utána kiabált, de meg sem hallotta. Kalis pedig megállította, hogy utána menjen.

-Hagyd most – tette a fiú vállára a kezét.

-Nem lesz baja – szólt közbe Rea is, mert Nathan is lépett előre kettőt. Nem gondolta, hogy Lara fogja magát és megint meggondolatlanul cselekszik.

A két testvér egymást méregette egy ideig haragosan, amíg útnak nem indultak újra.

Utazóink napnyugta előtt érték el Grotto városát. Ronnyn viszont aggódott nagyon is, mert sehol nem látták Larat út közben, mintha csak a föld nyelte volna el.

-Ne aggódj, rendben van, nézd – mutatott Kalis az egyik fára, amin egy fekete kendő volt.

-Mire feljön a Hold a táborban lesz – állt meg a másik oldalán Rea.

-Hogy tudtok ennyire nyugodtak lenni? – kérdezte Ronyn. A lányok válaszul rá mosolyogtak.

-A nővérünk, és kapitányunk. A jég hátán is életben maradna.

Nem igen nyugtatta meg Ronynt az amit hallott, de ha a lányok ezt gondolják, akkor bizonyára így van. A csapat elindult a városon belülre. Ronyn viszont ellovagolt és levette a kendőt a fáról.

-Csak gyere haza – mondta halkan.

Lara először tényleg ellovagolt a csapattól, mert egyedül létre volt szüksége. Viszont, amikor azok elindultak mindig a közelükben volt. Arra nem volt képes, hogy visszamenjen hozzájuk, de ott volt és vigyázott rájuk. Estére a válla már igencsak sajgott, de amíg a bázis el nem csendesül nem fog bemenni. A városon kívül hevert a fűben lova mellett és a csillagokat nézte az égen.