Árnyékosztag -Lara története (befejezett)

10. fejezet

Lara elgémberedve ébredt fel az ágyában. Szentül meg volt győződve, hogy az ablak közelében aludt el. De, akkor hogy került az ágyába?  Épp csak kinyitotta a szemét, amikor a szolgálói már ott is voltak körülötte sürgölődve.

- Jó reggelt kisasszony, az anyakirálynő várja, hogy vele reggelizzen.

Lara ásított egyet, és nyújtózkodni szeretett volna, de a szolgálok máris felállították. Megmosdatták, ráadták a ruháját, a haját feltűzték, amire csak sóhajtott egyet. Megint úgy nézett ki, ahogy nem szeretett lenni, kész kisasszonyként. Viszont reméli, hogy elnyeri az anyakirálynő tetszését, mert akkor talán könnyebb dolga lesz.

- Indulhatunk. – nem kérdés volt, hanem kijelentés egy idősebb nő szájából. Bizonyára az anyakirálynő bizalmasa lehet, mert este ő kísérte ide. Az anyakirálynő lakrésze előtt várakozott, hogy behívják. Hogy meddig állt ott nem tudná megmondani, de nem rövid idő volt.

Az anyakirálynőt illedelmesen üdvözölte. Mozdulatai finomak voltak, nőiesek. Amikor felnézett egy picit elmosolyodott, ügyelve arra, hogy ne legyen tiszteletlen.

-Felséged, öröm számomra, hogy találkozhatok Önnel. Hálás vagyok, amiért udvarába befogadott, és remélem méltó leszek vendégszeretetére.

Lara hangjában jelen volt a tisztelet és az alázat, amelyek megfelelőek voltak egy ilyen találkozóhoz. Tudta, hogy az anyakirálynő hatalmas tekintélyű és bölcs személy, és mindent meg tesz azért, hogy jó benyomást tegyen rá.

Elowen nem szólt. Alaposan végig mérte a lányt. Arcát fürkészte, tekintetét. Próbálta megfejteni az előtte álló lányt. Emlékszik még rá, amikor gyermek volt. Hogy ne emlékezne, amikor a legjobb barátja, és tettestársa a szabályok megsértésében az unokája volt. Vajon még mindig így viselkedik, vagy felnőtt már. Aztán édesanyjához hasonlította és megállapította, hogy kiköpött mása. Lara édesanyja bátor volt, mindig kitartott elvei mellett. Követte a szabályokat, de főként hűséges volt a koronához és az országhoz. Ezen tulajdonságokkal ez a lány meg van áldva? Hogy viselhette édesanyja elvesztését? Ki nevelte tovább, bár erre tudta a választ. Bris parancsnok. Mennyit adhatott át a lánynak abból, amire képes. Engedte a tábornok, hogy lányát egy harcos nő nevelje? Megannyi kérdés fordult meg a fejében miközben az előtte állót nézte.

- Kedves Lányom, üdvözlöm az udvarban. Nagyon örülök, hogy ismét találkozhatunk. Nagyon hasonlítasz az édesanyádra.

Lara zavarba jött. Azt a pontot érinti meg elsőként benne, ami a legfájóbb neki.

- Köszönöm felséged – válaszolta röviden.

- Az ő hűsége és erkölcsei mindig példaértékűek voltak -folytatta Elowen.

- Valóban – válaszolt röviden Lara és nyelt egy nagyot. Régi emlékek jelentek meg lelki szemei előtt, ami feltűnt az anyakirálynőnek is.

- Foglalj helyet, bizonyára már éhes vagy. Remélem sikerült kipihenned magadat, az utat, és a történteket – nézet fel a királyné miközben megkezdte az étkezést. Lara csak ezután követte ő az étkezésbe. Eközben odakint a kapuban az őrök megállították Ronynt, aki szeretett volna bemenni, de nem engedték be. Végül a főudvarhölgy ment ki, hogy közölje vele később fogja fogadni nagyanyja.

- Igen, köszönöm.

A királynő elmosolyodott, majd átnyúlt az asztalon, hogy megfogja Lara kezét.

- Gyermekem, nem kell ennyire félned, hiszen ismerjük egymást, még ha hosszú ideje nem is találkoztunk.

Még pár dologgal megpróbálta kizökkenteni Larat, de nem sikerült neki. Tartotta magát az etiketthez, a finom mozdulatokhoz. Csak akkor rezdült meg mindig, amikor édesanyja szóba került. Ezt viszont természetes dolognak vette az anyakirálynő, hiszen jól tudta, hogy milyen időpont közeledik.