Árnyékosztag -Lara története (befejezett)

27. fejezet

Az erdő mélyén a fák között egyre nőtt a feszültség, amint a herceg és Lara közötti veszélyes játék a csúcspontjához ért. Lara, Aries és a Darkmori katonák állták Darian és a zsoldosokat. Lara bebizonyította, hogy ismeri Darian terveit, és rámutatott a merénylet következményeire. Próbálta elérni nála azt, hogy változtassa meg döntését, de a herceg mereven ragaszkodott terveihez. Kijelentve, hogy minden eszközt bevet a céljai eléréséért, és a céljai között Lara is szerepelt.

A kardok vették át a szavak helyét, ahogy hirtelen kezdetét vette a csata.  Kevesebben voltak, de ki kellett tartaniuk, amíg az erősítés meg nem érkezik. A fák közötti terület hirtelen megtelt zajjal: az acél csapódásával és az emberek kiáltásaival. Lara ügyesen kerülte a felé érkező csapásokat, miközben védekezett. Darian Ariessel vívott csatát, míg a többi katona azon volt, hogy lefegyverezze Larat és elfogják.

Lara ügyesen mozgott a csatában, taktikájával próbálva szétszórni az ellenfeleket. Folyamatosan figyelte Dariant, aki kitartóan próbált hozzájutni, de Aries nem hagyta. A harcok közepette Darian bácsikája meglátta a lehetőséget, hogy végleg megoldja a fő gondot, ami folyamatosan elvonta unokaöccse figyelmét. Egy nyilat húzott ki tokjából. Az összpontosított, majd Lara felé célozva kilőtte azt. A nyíl egyenesen repült, és hátulról találta el Lara vállát. Az ütés erejétől a lány megremegett, és egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát.

- Lara - hangzott fel valahonnan több kiáltás is. A távolból pedig végre felhangzott édesapja jelzőkürtje, az ismerős hang, a közelgő segítség ígérete. A hangok ismerősek voltak, de a fájdalom elködösítette azokat számára.

Darian bácsikája ellen fordult tette után, és mert észrevette az érkezőket. Lara pedig időközben féltérdre rogyott a nyíl okozta seb miatt. Valahol az elméjében tudta, hogy miért ég a sebe, méreg, de nem tehet ellene semmit sem. Az égető fájdalom ellenére próbálta elérni a nyilat, ami a vállába fúródott. A sűrűből pedig előbukkant Nathan, Ronyn, az Árnyékőrség és a velük érkező őrség, akik szinte beverekedték magukat a csata közepére, közvetlenül Larához. Nathan aggódó tekintettel nézett le a térdre rogyott lányra.

- Mit műveltél? - hangzott az első számonkérő kérdés, de mellé aggódó tekintettel nézett rá. Lara fáradt szemeiben és fájdalmas grimaszában mosolygott a férfira.

- Sajnálom - hebegte. Szemei előtt azonban még mindig ott lebegtek a megoldatlan kérdések és a herceg tervei. Még kicsit ki kellett tartani, legalább egy parancs erejéig.

- Ne engedjétek, hogy megszökjenek, Darian élve kell! – szólt rekedt hangon Lara, majd próbált újra Nathanra mosolyogni, és neki támaszkodott. Ronyn, Nix és Rea Darian felé indultak, aki gyorsan a vesztes oldalra került így. Aries hálásan nézett az érkező felmentő csapatra, és csak most vette észre mi történt Laraval. Aggódva nézett a lányra, és tehetetlennek érezte magát. Megesküdött, hogy vigyázni fog rá, de annyira Darianra koncentrált, hogy figyelmen kívül hagyta.

A fák sűrűjéből kilépett a királyi csapat, és körbezárta a területet, hogy senki ne tudjon megszökni. A szabad emberek pedig csatlakoztak a csatához. A hirtelen megjelenésük pedig megváltoztatta a csata kimenetelét. Aries és Ronyn vezetésével a katonaság kivette a részét a harcból, és egymás mellett harcoltak, hogy legyőzzék ellenfeleiket. A két birodalom összefogott a közös célnak érdekében.

Eközben Lara egyre gyengébbnek érezte magát, és nem tudott felállni. A mérgezett nyíl égető érzése elkezdte végig járni a testét. Nathan pedig egy pillanatra sem engedte el. Lara igyekezett kitartani, Nathanra támaszkodni, de a fájdalom végül leküzdötte, és eszméletét veszítette. Utoljára még Bris arcát látta maga előtt feltűnni.