Árnyékosztag -Lara története (befejezett)

18. fejezet

Reggel a lányok a kertben találták, ahol Lara egyedül gyakorolta a kardtáncot. Nem kérdeztek tőle semmit, csak beálltak mellé, némán támogatva társukat. Tudták, hogy bármilyen problémája is van, idővel megosztja velük. Lara feje jelenleg tele volt mindenféle gondolattal, és csak akkor állt meg, amikor először megvágta magát a kezében lévő kardokkal. Káromkodott egyet, majd folytatta, de kis idő elteltével újra kisebb sérülést szerzett.

- Szerintem ezeket tegyük le most – szólt közbe Nix, és óvatosan kapitánya kardjaiért nyúlt.

- Merre jársz? – kérdezte aggódva Kalis, aki közben kihozta a reggelit. Lara ránézett a lányra, miközben Sera a megvágott kezéért nyúlt, hogy megvizsgálja mennyire mély a seb.

- Szerencséd van - mondta, majd mindhárman leültek az asztalhoz, és Larat nézték.

- Ne nézzetek már így rám. Máskor is megvágtam már magamat- ült le dacosan.

- Ez igaz, mikor is volt Nix?- kérdezte Kalis.

- Azt hiszem, amikor először kezdtünk gyakorolni .

- Aztán soha, egyszer sem – vágott közbe Sera is.

- Elég legyen – parancsolt rájuk Lara, majd meglátta megmentőjét, aki kihúzza ebből a faggatózásból. Felpattant és Ava elé szaladt, majd hirtelen megállt, ahogy meglátta a királynőt is Ava mögött a kis herceggel.

- Felség – hajolt meg előttük, és rögtön a háta mögé kapta a kezét, mikor látta, hogy a királyné a megvágott kezét nézi.

- Lara örülök, hogy látlak. De mi történt a kezeddel? – érdeklődött a királyné és a kezéért nyúlt. Közben Agnes is megérkezett, hogy a vendégeket az anyakirálynőhöz kísérje.

- Ez semmiség, felség - rakta megint a háta mögé a kezét.

- Agnes, küldess valakit kérlek az orvosért, hogy lássa el Lara kisasszony kezét.

- Igazán nem szükséges - mentegetőzött Lara.

- Ne butáskodj, minden sebet el kell látni. Nem hiszem, hogy szeretnéd, hogy nyoma maradjon -fedte meg a királynő. Lara közben a háta mögött integetett abban a reményben, hogy Kalis észreveszi és jön.

- Emiatt tényleg felesleges izgulni királyném, úgy is sétálni indultam. Elmegyek magam a királyi orvoshoz – mondta mosolyogva és végre Kalis is megérkezett.

- Kísérd a kisasszonyodat a királyi orvoshoz, hogy ellássa- csóválta meg a fejét a királynő, Kalis pedig fogadta a parancsot, és kezével mutatta Laranak, hogy indulhatnak.

- Később meglátogathat? – kérdezte Ava. Lara királynéra nézett, hogy engedélyt kérjen.

- A délelőtt folyamán az anyakirálynő vendégei leszünk, így később tudtok találkozni.

- Köszönöm, felséged – hajolt meg Lara, majd elindult Kalissal, aki halkan kuncogott mögötte.

- Így jár az, aki el akar menekülni egy beszélgetés elől – mondta halkan, mire Lara felsóhajtott.

- Rendben vagy? - érdeklődött.

- Rendben leszek, ne izguljatok miattam- felelte Lara.

- Nehéz nem így tenni, amikor gyakorlott vagy a kardforgatásban és megvágod magadat, kétszer is. De rendben, legyen úgy, ahogy te akarod, viszont tudd, hogy itt vagyunk és támogatunk bármiben - mondta Kalis és felzárkózott mellé.

- Menjünk inkább, teljesítenem kell egy parancsot – sóhajtotta Lara és meg sem álltak a királyi orvosig, ahol ellátták a sérüléseket. A visszafelé vezető úton viszont nem várt személybe botlottak bele. Pont erre a találkozásra nem volt most szüksége a zavaros gondolatai közepette.