Árnyékosztag -Lara története (befejezett)

17. fejezet

Bolond lett volna nem kihasználni az éjjelt, és azt a kis szabadságot, amit kapott. Eleinte a tetőkön sétált, bújt meg, bejárta szinte az egész palotát. Az éjszaka csendes volt, és most először érezte úgy, hogy minden jó irányba halad. A saját ügye, a megbízások, Nathan. Az aranykirálynő. Ronynra ugyan még oda fog figyelni, de azt érezte, hogy tényleg rendben lesznek, csak figyelmesnek kell vele lenniük. Ami pedig Dariant illeti, ha ő nem mehet a dolgok elébe, azt senki nem tiltotta meg neki, hogy valakit ráállítson, és megfigyeltesse.

A könyvtár felé vette az irányt, ahol még világos volt. Vajon ki az, aki ilyen későn még olvasgat? Kíváncsisága közelebb vitte ez épülethez, majd elmosolyodott, amikor meglátta ki ül az ablak túl oldalán, az asztal felé görnyedve.

- Tehát másolást kaptál büntetésül – suttogta magának egy fa tetejéről, majd a jól ismert éjszakai madárhangot kezdte utánozni. Nathan egyből felkapta a fejét és a sötétséget kémlelte, de nem látott semmit, a madár pedig elhallgatott. Lara csak mosolygott magában, és átment az épület tetejére. Először szétnézett, hogy az őrök merre vannak, de egyelőre egy se volt a közelben. Vajon hol a kedvenc testőr, ha nincsenek őrök ? De senkit nem látott, így bátran közelített az épület másik vége felől.

- Én is adjak neked büntetést, amiért egyedül vagy, és sehol egy testőr, vagy katona? – szólalt meg Lara a könyvtár sötét szegletében suttogva.

- Talán félnem kellene egy orgyilkostól Árnyékőr? – válaszolt neki Nathan, de nem nézett fel.

- Meg lehet, de szerintem elég gyilkos vastagságú az a könyv, amit másolsz- lépett kicsit bele a fénybe Lara, hogy lássa a másik.

- Nem veszélyes, de mit csinálsz itt Fülemüle?

- Gondoltam, ha már erre repkedek, akkor megnézem ki az, aki éjszaka könyvmolynak állt. Aztán arra gondoltam, hogy megköszönöm, hogy beszéltél Ronynnal, bár nem ebbe egyeztük meg.

- Ezek szerint találkoztatok – állt fel Nathan, mint aki csak pihenőt tart írás közben, és megmozgatja magát.

- Igen, átbeszéltünk pár dolgot, és meglepődnél, hogy mennyi mindenben egy a véleményetek. Tényleg rendben lesztek? – hátrált visszafelé Lara a sötétbe.

- Mint például? – lépett lassan felé Nathan.

- Darian, és nem válaszoltál a másik kérdésemre – figyelmeztette Lara.

- Tehát elmondtad neki, és nem örült ő sem a terveidnek -hangsúlyozta ki a végét a herceg, és igyekezett Larat a sorok közé terelni, hogy csapdába ejtse.

- Meg leszünk – Nathan Lara feje mellett támaszkodott meg a falon, ahogy sikerült beszorítania a a polcok közé.

- Ez nem hangzik biztatóan, de vegyük, úgy, hogy hiszek nektek – nyelt egyet Lara.

 - Jutottatok valami újdonságra? -érdeklődött Nathan, és lehúzta a kapucnit Lara fejéről.

- Nem igazán, azt gondolom megbeszéltétek, hogy nem egy ember áll a dolgok hátterében, hanem legalább kettő. Kalis és Ronyn jelenleg az üzeneteket vetik össze, és próbálják megfejteni. Nix és Sera, Thorennel járja a palotát, hogy megismerjék. Nekem pedig lassan vissza kell térnem mielőtt valaki esetleg keresne – próbált kibújni Nathan mellett, majd a karja alatt, de nem sikerült neki, mert a másik a derekánál fogva elkapta és közelebb húzta magához.

- Hogy ment ma a gyakorlás? – kérdezte Larat, és érezte, hogy a szívverése felgyorsult, attól, hogy a másik közelében lehet. Lara egy ideig tétovázott, majd átkarolta Nathant.