Árnyékosztag -Lara története (befejezett)

8. fejezet

Árnyékőreink hajnalban elvonultak a különszobába készülődni, hogy mire mindenki felébred új megjelenésük legyen. Nevetgélve fürödtek a dézsában, majd neki álltak felöltözni. Lara szomorúan tekintett az egyenruhájára, amitől nem szívesen vált meg. Kalis elkezdte átfordítani a köpenyeket, hogy ne a fekete szín domináljon. Ez az egyetlen ruhadarab, amit továbbra is viselni tudtak. Rea, pedig neki állt a haját megcsinálni.

Hosszú ideje nem vett már fel hasonló ruhát magára Lara, mint most. Amint kezei az enyhe selyem és csipke anyaghoz értek, egy furcsa és kellemes érzés futott végig rajta. A puha anyag finoman simogatta bőrét. Egyszerre érezte kényelmesnek és kényelmetlennek is.

Meglepően nőiesnek érezte magát, miután felöltözött. A katonai egyenruhája teljesen máshogy áll rajta, de most, ebben a könnyed és elegáns ruhában, úgy érezte, mintha egy másik világba csöppent volna. A ruha könnyedén simul a testéhez, hangsúlyozva nőies vonalait, és új érzéseket hozott számára. Rájött, hogy a nőiesség és az erő nem zárják ki egymást, ahogy édesanyja mindig is mondta neki. Kicsit úgy érezte, mintha visszatalált volna önmagához, egyensúlyba került volna a múlt és a jelen között. Arra gondolt, bárcsak itt lehetne az édesanyja, de ez már nem lehetséges.

- Büszke lenne rád – jegyezte meg Rea, mint aki tudta, hogy mire gondol nővére.

- Most nagyon hiányzik, és szükségem lenne rá- sóhajtott fel.

- Tudjuk, de megoldunk mindent. Ott leszünk és segítünk. Nem leszel egyedül – nyújtotta felé Kalis a köpönyeget.

- Hogy én , hogy nem szeretem, ha ez így ki van fordítva – nevetett fel Lara. Amint elkészültek, Lara a köpönyeget a vállára rakta és elindultak a kocsihoz.

A fiúk megköszörülték a torkukat, ahogy megpillantották a három lányt. Ronyn épp szóra nyitotta a száját, amikor az osztag feléjük fordult . Egyikük sem tudott megszólalni a látványtól, ami eléjük tárult. Amióta a lányokkal vannak, csak egyenruhában látták őket, most pedig csak ámultak, és bámultak a változáson. Most jöttek csak rá, hogy az egyenruha mennyire is jól elrejtette a lányok alakját és nőies idomaikat.  A csendet végül Ava törte meg.

- Most tényleg úgy festesz, mint egy angyal – kuncogott a kis lány, majd kézen fogta Larat és elindult vele.

 Ronyn és Oswin lóra szálltak Rea és Kalis mellett, Nathan pedig egy sóhaj kíséretében beszállt  a kocsiba. Lara összehúzta magán a köpönyegét, és ásított egy nagyot, Nathan pedig mellé ült, mert Ava a másik helyet teljesen elfoglalta, már – már feltűnően. A kis lányra nézett és összehúzta a szemöldökét, aki boldogan mosolygott vissza.

Alig pár órája voltak úton, amikor Lara az éjszakai őrség után fáradtan elaludt. Először akkor ébredt fel, amikor feje a kocsi oldalába koccant. Másodszor pedig, amikor a kocsi megállt. Amikor kinyitotta a szemét Ava nem volt sehol, viszont mást érzett maga mellett.

Szíve hevesebben kezdett dobogni. Érezte a másikból áradó melegséget, ami átjárta. Most talán még jobban, mint az előbb. A pillanatnyi zavar után megint az a furcsa érzés kerítette hatalmában, mint Grottoban a védőfalon. Valahogy egyszerre volt megnyugtató és zavarba ejtő ez a helyzet. Viszont a biztonság érzése meglepte. Féloldalasan felnézett, félt attól, hogy a másik mit fog szólni, de meglepetésére Nathan szemei is csukva voltak. Arca nyugodt volt, békés, már - már jóképű ebből a szögből. Lara végül lassan visszaengedte a fejét Nathan vállára, és újra lecsukta a szemét. Félt attól, hogy ha megmozdul ennél is jobban, akkor a másik felébred. Véget ér ez a furcsán kellemes érzés, ami most körülöleli.

Nathan viszont nem aludt. Érezte, hogy megrezzen mellette Lara , így lecsukta a szemét, és úgy tett, mintha aludna. Ahogyan a táj száguldott el mellettük, Nathan figyelte Larát fél szemmel az út során. Az arcán nem voltak kifejeződések, de a gondolatai zajosan száguldottak keresztül az elméjén.