Árnyékosztag -Lara története (befejezett)

4. fejezet

Mikor leszállt az éj, a Hold magasba emelkedett. A tábor lassan elcsendesült. A lányok elhelyezkedtek a kijelölt helyeiken. Lara ugyan ott támaszkodott a kocsi mögötti fánál. A kocsi csendes volt, pedig ketten ültek benne.

Arra gondolt, hogy hamar hozott ítéletet, hiszen Nathan beszállt a kocsiba. A neszekből pedig arra utalt, hogy félig ölében tartja a lányt, aki alszik.

Lara a köpenyébe burkolózott, hogy melegen tartsa magát. Hajnaltájt viszont a hideg széltől kirázta a hideg. És, ha ez nem lenne elég a köd is újra leszállni készült, ami egyáltalán nem tetszett neki. A köd egyszerre hordozza magában a veszély és a védelem ígéretet. Éjjeli madár hangját utánozva kommunikált Reaval és Kalissal, de nyugodt válasz érkezett vissza. 

Nathan újra felébredt a hangra. Reggel első dolga lesz ezt a madarat levadászni. Avára pillantott, aki viszont az igazak álmát aludta mellette belebújva az ajándék köpenybe. Ha nem parancsot szegett volna az a lány, akkor még hálás is lenne a tettéért. A szentjános bogarakra pillantott és egy pillanatra elmosolyodott, majd újra a madarakat átkozta, amik furcsa mód most más hangot adtak ki. Azt pedig egy újabb hang követte, ami tízszer hangzott el. Mozdult volna, mert ezt már furcsának találta, de amint megmoccant egy halk, ismerős hangot hallott.

- Maradjon Felséged!

Már megint az a lány parancsolgat neki, amit most már nem fog hagyni, így mégis kiszállt a kocsiból. Nathan dühösen lépett a kocsi elé, ahol Lara és Oswin beszélgettek. Az arca elárulta, hogy nem örül a látottaknak.

- Mondtam, hogy maradjon Felséged – kapta oda a fejét Lara.

- Felség, vendégeink érkeztek, kérem hallgasson a Kapitányra– tett jelentést a testőr.

Mindhárman kivonták kardjaikat. Az erdő csendes volt, a köd pedig egyre sűrűsödött. Hiába volt Hold világ, alig volt érezhető. A csendet csak a szellő suhogása töltötte ki olykor, majd Lara megpillantotta, amit keresett. Egy pengén megcsillant a Hold kevés fénye, mire jelzett és valahonnan egy árny mozdult meg.

- Maradjanak a kocsinál, és jobb lenne, ha visszaszállna – árnyékőrünk szavait ezúttal nem a herceghez intézte. Feleslegesnek vélte, hogy a herceggel vitatkozzon. Nem alkalmas az idő.

A katonákat most szembesültek a veszélyről, ami lassan körbekeríti őket. Lara Reat kereste, mert ő figyelte az utat. Mielőtt lépéseket tesznek, tudnia kell, hogy csak az érkező 10 meglepetés vendég van, vagy esetleg az útnál még van számukra erősítés.

- Az úton van még pár, és ha tippelnem kellene a főnök kívül maradt -jegyezte meg Rea.

- Fogadást kellett volna kötnöm veletek délután – sóhajtotta Lara, majd elkiáltotta magát.

- Védekező állásba! – adta ki a parancsot és csak remélte, hogy a kocsinál azt tették, amit kért.

A katonák kivonták kardjaikat, mások pedig fáklyát ragadtak kezükbe, készen állva a csatára. Lara is csatlakozott hozzájuk, kardját kivonva, készen állt, hogy megvédje a birodalom trónörökösét és Avát. A támadok minden irányból jöttek, de őt ennél jobban zavarta az, aki még kint volt az úton. Várja a megfelelő pillanatot, hogy lecsapjon.

Az ellenfelek egyidejűleg támadtak, a harc pedig kezdetét vette. Kalis és Rea, amíg tehették, íjaikkal vette célba a felbukkanó ellenfeleket. Végül pedig Lara két oldalán helyezkedtek el. Ügyesen és gyorsan mozogtak, nem kímélve az ellenfelet. Kitértek az ütések elől. A védekező katonák is a legjobbjukat nyújtották mellettük. A fém csattanása és a kardok éles csengése betöltötte a levegőt.