Árnyékosztag -Lara története (befejezett)

1. fejezet

A Hold már magasan járt, amikor egy árnyék épületek felett a faluban egyik tetőről, a másikra ugrott. Néma volt, és észrevehetetlen. Figyelte a célpontját minden érzékszervével.

Egy férfit követett, aki gyanúsan viselkedett. Már ismeri egy ideje, de most azért jött utána, hogy kiderítse az igazságot. Hazudott neki, tényleg át akarja verni?

A férfi, akit követett nem vette észre, csak a tervére koncentrált. Azt gondolta, hogy könnyű lesz, hiszen a lány megkedvelte. Vele fog tartani, abban a reményben, hogy segít a határ menti vitákat elsimítani, új információhoz juttatni. Viszont, hogy előkészítsen mindent, és terve célt érjen egyeztetnie kell az embereivel.

A kapitány végül egy tanya tetején rejtőzött el, és onnan figyelte a találkozót. Az igazat meghallván pedig, már tudta az igazságot, hogy elárulták, kijátszották. A férfi kihasználta reményeit, behízelegte magát, és hiszékenyként kezelte. Most már csak rajta múlik, hogyan alakulnak a körülmények, amiket irányítania kell. Kétségeit próbálta félre rakni, de szüntelenül ott keringtek a fejében a szavak: minden szava hazugság volt?

Még jó ideig a tetőn feküdt, hogy ne vegyék észre, majd mesteréhez ment és beszámolt neki az elmúlt hetekben történtekről és új tervet eszeltek ki. Két nap múlva, hajnalba fog a férfival találkozni, hogy együtt vegyenek részt egy titkos találkán.

A tábor kapujában találkoztak és néma csendben hagyták el a határt védő várost. Már a szikla átjárónál jártak, amikor a férfi hirtelen parancsot adott ki:

- Elfogni! -szólt határozottan, válaszul pedig katonák jelentek meg, de mindkét oldalról. A lány pedig hátra lépett a saját emberei felé.

- Miért hazudtál? A legrosszabbat tetted velem, amit csak tehet egyik ember a másikkal. Elárultál, és nem hagytál más lehetőséget Herceg - igen most már bátran szólította így, hiszen tudta, hogy ki. Tudta, hogy azért jött, hogy túszul ejtse és ezzel zsarolja a tábornokot, az édesapját.

- Honnan...? - kérdezte a férfi, és próbálta megfejteni, de nem volt ideje, mert a másik oldalról is elhangzott a parancs, miszerint fogják el. Remek tárgyalási alap, ami ráférne már erre a határ menti helyzetre, hiszen mind két oldal sokat veszített a háború alatt. Azóta pedig nyughatatlan a környék.

- Az nem számít, csak a kialakult helyzet – válaszolt Lara lesúlytott hangon.

- Támadás- adta ki a herceg a parancsot, még nem adja fel a helyzetet. A lány csak állt és nézte a maga körül kialakult harcot. Épp csak annyit tett, hogy odább lépett, hogy kikerülje a felé csapó katonákat. Csak a herceget figyelte. A férfi harc közben a lányt kereste tekintetével. Egyik pillanatban megvédte, a másikban pedig a keze után kapott, de Lara félre lépett.

- Minden szavad hazugság volt? - kérdezte a lány.

- Hittem neked, és te becsaptál - ekkor rántotta csak elő a tőrt, ami nála volt.

- És te? Te nem ugyanezt tetted végül? - tette fel a kérdését a férfi csalódottan. Közben a csata elhalkult körülöttük, mintha csak egy külön világba lettek volna, vagy a harc ért volna véget? Nem érzékelték, mert csak egymást figyelték és sérelmeikre.

- Hercegem, tegye le a fegyverét, a katonáit már elfogtuk.

Egy idősebb férfi lépet a lány mellé. Aggódva nézet lányára, majd a férfira. Akármi is történt ennek itt most végett kell vetnie, így újra felszólította a herceget.

- Vállalok mindent, mert én őszinte voltam hozzád. Minden tettem, szavam őszinte volt, amit feléd mutattam, te ezt eltudod magadról mondani? Hazugságra nem lehet alapozni semmit sem, mert összeomlik - újfent hátra lépet Lara, hogy ezzel növelje és hangsúlyozza azt, hogy szakadék keletkezett köztünk, majd apja felé fordult.