Árnyékosztag -Lara története (befejezett)

Epilógus

Az összeesküvés vihara után lassan visszatért a béke a birodalmakba. A tárgyalások befejeződtek, és váratlan irányba fordultak, amire Aries se számított. Sikerült kiegyezniük mind a határok, mind pedig a kereskedelem kapcsán, ami viszont váratlanul érte, hogy a király a szorosabb együttműködés érdekében házassági szerződést kínált fel neki. A leány kiválasztását pedig Larara és az anyakirálynőre bízza. Aries jelenleg is saját édesapjával tárgyal, mert igyekszik kibújni ezen kötelesség alól.

A király ítéletet hirdetett a lázadók kapcsán: Darian nagybátyját kivégezték felségárulás miatt, ahogy az elfogott zsoldosokat is. Dariant pedig börtönbe zárták, mert az uralkodó számára nehéz döntés volt halálra ítélni a fiát. A tanács között is heves viták hangzottak el ezzel kapcsolatban, így a végső ítéletet elnapolták.

A tábornok még néhány hetet a városban maradt , majd visszatért a Határvidékre. A sorsa ezen a távoli vidéken gyökerezett, és a szíve is örökre itt ragadt. Az otthon várta, ahol az emberek tisztelettel és elismeréssel üdvözölték. A városkában folytatta katonai szolgálatát, vezetve az őrségét és védelmezve a birodalmat. Amikor csak tehette meglátogatta lányát, hogy együtt töltsenek olykor egy kis időt, és kiszabadítsa a palota falai közül.

Ronyn, a katonai kötelességeinek hűséges szolgálatát szem előtt tartva, visszatért feladataihoz és a kiképzéshez az esküvő után. Szíve már teljesen nyugodt volt Lara kapcsán. Rájött ő maga is, amire Lara, testvérként szerették egymást, és bajtársként. Számára a katonai élet jelentette az otthont és a célt, és szorgalmasan dolgozott azon, hogy fejlessze saját készségeit és a rábízott katonákat egészen egy váratlan látogatásig. Ronyn mindig is arra vágyott, hogy fejlődjön és kihívások elé álljon, és most egy új fejezet kezdődött az életében, amely tele volt izgalommal és új lehetőségekkel, talán még szerelemmel is.

Bris és a lányok új kalandokba kezdtek, és jó részt a palotába maradtak. Tovább folytatták az Árnyékőrök életét és létrehozták a királyi testőrség női csapatát idővel. Feladataikról sem feledkeztek meg ezekben az időkben, és új csapataikkal ki-ki a maga feladatát irányította, de amikor feladataik, küldetésük engedte visszatértek Lara mellé.

Lara gyors felépülése után a királyi esküvő méltó módon megrendezésre került. Nathan és Lara boldogan léptek egymás életébe. Az esküvői szertartás ünnepélyes és megható volt, szem pedig nem maradt szárazon az ifjú párt látva. Az esküvő után Lara és Nathan továbbra is együtt szállt szembe az eléjük gördülő akadályokkal, és vállvetve harcoltak, ha úgy hozta a sors. Az együtt megélt kalandok egy szilárd alapot teremtett számukra.

Másfél év telt el azóta, hogy Lara és társai sikeresen felszámolták a lázadás tervét. A lány most éppen a királyi orvos társaságában sétál a palota kertjében, szinte lebegve az örömtől. Egy hirtelen felindulásból feltett kérdésére a királyi orvos mosolyogva válaszol:

- Most már biztos kisasszony.

A lány arcáról leolvasható boldogság és megkönnyebbülés, és pillanatok alatt változik át izgalommá. Nem tétlenkedik, hanem azonnal futásnak ered a palota nagycsarnoka felé. Nem zavarja, hogy a teremben éppen a szokásos birodalmi munka zajlik, ahol a király, a koronaherceg és a tanácsnokok éppen fontos ügyeket vitatnak meg. Lara szinte berontott a terembe. Már akkor mindenki hátra fordult, amikor az ajtók kivágódtak. Nem nem érdekelte, hogy minden szem rá irányul, hogy rosszallóan súgnak össze, ahogy végig fut a termen. Minél előbb Nathanhez akart érni, és próbálta félre húzni, de csak értetlen, és kérdő pillantásokat kapott egészen addig, amíg a király meg nem szólította.

- Hercegnő, miért rontasz be, és zavarod meg az ülést? Ez nem megfelelő viselkedés egy ifjú hölgytől - kérdezte a király tiszteletteljes szigorral, miközben a terem csendjét megzavarta a jelenlévők hangos zúgolódása. Lara a királyra nézett, és lesütötte a szemé. Tudta, hogy igaza volt, de neki most akkor is beszélni kell Nathannal.

- Felség, elnézést kérek a zavarásért, de van valami fontos, amit szeretnénk megosztani a koronaherceggel- szólalt meg Lara, még mindig a király irányába fordulva. Kezei a háta mögött voltak, és keresték, várták, hogy Nathan megfogja azokat.

A király azonban csak egy kíváncsi pillantást vetett Nathanre, és azt mondta:

- Mi ennyire fontos, hogy nem várhat addig, amíg végzünk. Ha pedig ennyire fontos, bizonyára nekem, és a tanácsosoknak is hallani kell. Beszélj gyorsan!- parancsolt rá a király. 

- Ne haragudjon felséged, tanácsnokok - hajolt meg a király, majd a többi férfi felé, és  hirtelen Nathan felé fordul.

- Lara! - parancsolt rá a király immár dühösen.

- Mindjárt felség! - válaszolta Lara, és már hajolt is Nathan füléhez. A király pedig az asztalra csapott. A szavak hallatán Nathan arcán hatalmas mosoly terült el, és megölelte Larát, felkapta, és homlokon csókolta.

- Apa leszek? - kérdezte boldogan, a teremben pedig csend támadt. A király dühe pedig egy pillanat alatt elszállt.

Köszönöm mindenkinek, aki követte Lara történetét! 

A zárás rövid és gyors lett, magam is tudom, de ahogy újra és újra olvastam őket rájöttem hol vétettem és egyszer újra fogom írni Lara történetét. Mint első kis regényem nem tökéletes, de még is a szívemhez nőttek a karakterek. 

A következő kis regény első fejezetét már olvashattátok.  Remélem velem tartotok Linnea történetében is.