the apartment

1.

                   ✧༝┉˚*❋ ❋*˚┉༝✧

Rohantam átvenni az új lakásomat, mivel már nem akarok koleszban lakni. Egyetemista vagyok, aki jogásznak tanul. Mint minden sablonos filmben. Igazából ezt a szakot, nem én választottam. Kiskorom óta így lettem nevelve. Apám az állam egyik legsikeresebb sztárügyvédje, több nagy vállalattal dolgozik együtt. Így hát igen, születésem óta jómódú, milliárdos családban nőttem fel. Azzal a kiindulási céllal, hogy "lányom, belőled jogász lesz". Bár Igazából nagyon szerettem, kivéve azt a részét hogy cégeknek kell majd az ügyeit intéznem, hogy később apám cégét tudjam át venni. Sőt Igazából már most az enyém. Az én nevemre iratta rá, ahogy megszüledtem . Elég betegesen közölte velem életem első napján, hogy egész életemben az lesz amit ő akar. Hála istennek még van pár évem hátra. Most vagyok a tanulmányaim felénél. Alapvetően Seattle-ben élek, apám palotájában. De szeptember első napját mindig úgy várom mint semmi mást ebben az évben. Szeretek egyedül külön költözni apámtól, és a vasakarától. Hogy ne kelljen egész nyáron az ő cégénél dolgozzak, és gyakorlatoznom. Majd mikor haza megyek, és a munka a téma. Itt, New York-ban az élet teljesen más. Egyedül, felszabadultam. Az óráim elviselhetőek, van olyan napom ami teljesen otthon is elvégezhető. Minden reggel egy Starbucks, utánna séta a Central parkon át , egészen az iskoláig. Igazából fölösleges lenne gyalogolnom. Mikor elkezdődött a sulim, apám ajándéka egyből egy Audi a6-os. Igen. Puccos. Ebben nőttem fel. És a jogász hallgatók háromnegyede is mind, szupergazdag diák. 21 éves vagyok, ha még nem mondtam volna a nevem Anne Miller. Régen nagy bulizós csaj voltam, az a fajta aki 17 évesen kiad magából mindent, főleg a tanulás mellett, ebben lelte örömét. Sok pasi, csajos bulik. Viszont amennyire vad voltam tizenévesen, annyira lettem most inkább nyugodt, és nőies. Már nem hajtanak a bulik, néha elmegyek egy házibuliba, hisz az egyetemen mindennap van valakinél házi buli. Bár én inkább az otthon borozgatós filmet nézős típus vagyok.
Miközben próbálom a kulcsal kinyitni az új lakásom ajtaját, szembe jön velem Chris, a legjobb fiú barátom. Igen. Ő, és Aby tartanak velem minden iskolai, és nem iskolai napon. De talán Chris az igazi olyan barátom, akit első naptól kezdve hogy mellém ült az első órán az egyetemen, úgy kezelek mint a testvéremet.
-szia te szépség- köszön nekem mosolyogva.
-szia- mondom elmélázva, mert nem tudom kinyitni az ajtót.
-segítek kislány.- elveszi a kezemből a kulcsot, és szempillantás alatt kinyitja az ajtót.- köszi.-mondtam megsértődötten.
-teljes szívemből tettem-mondja gúnyosan az igazán lovagiasan barátom.
-miért jöttél amúgy ? -kérdezem, és levettem a cipőmet a lakás előszobájában.
-hát, életem három hónapja nem láttalak, és lakás avató buli lesz nálad nem ? - kérdezte, bár a hangjából hallatszott hogy csak viccel, én azért megijedtem tőle
-aha csak szeretnéd! -rikácsolom, és meglököm a vállammal. Mikor beljebb léptünk, élénk tárul a hatalmas amerikai konyha, ami fekete és bézs színekben virít márványozva. Előtte egy kanapé, nem túl nagy, de három ember  kényelmesen elfer rajta. A kanapé előtt egy nagyképernyős tv-áll. Majd a lakás, balra folytatódott, egy minimális szintkülönbséggel. Két lépcső fokot fellépve, jobbra az egyik fürdőszoba volt, mellette az egyik vendégszobám, amellett a másik. És legbalrább a legnagyobb hálószoba, belső fürdőszobával. Hatalmas ház. Mindenhol szép, dekoratív elemek, hatalmas ablakok. Mindent én választottam ki. Mivel ez lesz a végleges lakásom. Talán egész életemre. Apámmal közösen vettük, jó áron, amit nyáron dolgoztam össze  bele tettem, és apám is bele szállt. Igazából én vagyok az egyetlen kislánya. Anyám elhagyta, most a mostoha anyámmal él együtt. Annak a nőnek nincs gyereke. Viszont engem nagyon is szeret nem olyan mint a filmekben lévő gonosz mostoha aki megszállottan utálja a mostohalányát. Megbízok benne, igazán jobban kijövök vele mint a szülőanyámmal.
-tyű!!-kiált fel Chris -ez azért durva így egyedül. Minek neked két vendégszoba? - teszi fel a kérdést teljesen jogosan. Egyedül élek legalábbis nemsokáig.
-hát, két dolog miatt-kezdtem bele a meglepetésbe- mert apukám sokszor jön látogatóba és akkor itt tölt pár napot nálam. Itt is vannak barátai, cégek akiket néha el kell jönnie intéznie. A másik dolog, hogy szeretném ha ide költöznél hozzám. -csapom le a nagy meglepetést. Chris ösztöndíjjal jár az egyetemünkre, mivel ő talán az egyetlen olyan aki kisebb családból származik, és hát a hat fős családjával él még 22 évesen.
-most szopatsz te csitri ! - mondja, és elképed. Elnyíllik a szája, szemei boldogan csillognak
-egyedül lennék egy ekkora házba, bármennyire is át szeretném hozni Mollyt is. Molly egyébként a pár éves kis barna dobberman kutyám. Akkor kaptam, amikor szín jelesre csináltam meg az első évemet az egyetemen. Akkor volt másfél éves, és teljesen betanított. Arra hogy megvédjen, és őrizze a lakásom. Ami a földszinten van, így jár hozzá egy kisebb udvar is, szóval itt kedvére rohangászhat is.
-okes. -ideköltözöm. Viszont tudod hogy akkor a fiúk néha át fognak jönni. -mondta bociszemekkel, hogy bele menjek ebbe. A box társai... legalábbis egy töredéke. Három másik fiú. Itt ? Szegény én. Viszont megsajnaltam Christ, és tudtam valamit kell azzal csináljam.
-rendben. Viszont előtte azért mutass be nekik légyszíves- mondtam nevetve.
-okes. Viszont akkor én ma elkezdek is költözni ha nem gond -mondja izgatottan, és össze csapta a tenyerét. Chris egyébként egy nagyon jó képű, cuki fiú. Szőke, kék szemei világítanak. Édes, száz wattos mosolya, aminek nem lehetett ellenállni. Nem magas, az én 170centis magasságommal, majdnem hogy egyforma magasak vagyunk. Talán ő ilyen 74-5 kerül lehetett. Mikor elment, körbe járom még egyszer a lakást. Tényleg meseszép. Nagyon hálás vagyok érte, a hálószobám tökéletes. Az ágyam középen van, nagy szekrény oldalt amin egy hatalmas tükör van. Végig a szekrénysoron. Fekete, és arany minden. A fürdőszobámban egy tusoló, wc, és egy sminkasztal van csak, de minden annyira stílusos.  Kezmosóval. Álom ez a lakás. Már rég áthoztam ide mindent, augusztus utolsó hetében. A kutyám a batátnőmnél Abby-nél van, így ő erte már csak át kell futnom. Az iskola csak jövő hétfőn kezdődik, addig pedig meg négy nap van hátra. Hírtelen nagyon éhes lettem, viszont tudom hogy semmi étel nincs itthon. Szóval elővettem a fehér audi kulcsát, és beszállok az autóba. El kellett mennem bevásárolni, kulcsotmásoltatni Chrisnek, és elhozom Mollyt a barátnőmtől. És egyben akkor már be is köszönök hozzájuk. Abbyék a család régi barátai szóval biztos örülni fognak nekem.

-sziaa Anne! -üvölti Abby. -Nagyon rég láttalak. ANYAAA itt van Anne- ordítja el magát. A hatalmas folyosó végéről Mrs.Willson jelenik meg.
-jó napot ! - köszöntöm illedelmesen
-Anne hát ezer éve. De szeretlek- ölelt meg. - Múltkor mikor át hoztad Mollyt nem láttuk egymást. Gondolom érte jöttél. Kérsz egy kávét, vagy sütit.? - tessékel be a házba, a szépen öltözött, vörös hajú nő.
-nem sajnos sietnem kell. De nagyon szépen köszönöm. És azt is hogy vigyáztak Mollyra egy hétig.
- oh Molly bármikor jöhet. Túl jó kutya. Bár csak a mi Andynk is ilyen jó kutya lenne. - mutat a lába mellett lihegő francia bulldogra. Aki valószínűleg Mollyval játszott.
-köszönöm szépen még egyszer viszont látásra.
- szia Anne. Majd hétfőn. ! - kiált utánnam Abby.

Miután haza értem, bekapoltam mindent, és egy jó alapos fürdés után ágyba bújtam. Chris csak holnap jön át a cuccaival szóval még egy éjszakát egyedül töltök ebben a nagy lakásban. Hálát adok istennek hogy Molly már a lábamnál fekszik