Mutated(Jikook)(Befejezett)

Part 1.

Az éjszaka sötét volt és félelmetes. Az utcák teljesen elhallgattak.

Kivéve két pár lépés zaját... A két fiatal férfiléptei nem egymás mellett haladtak. Valójában az egyik követte a másikat, sötét arckifejezéssel.

Az elöl sétáló megijedt, hogy őszinte legyek. Magányos utca volt, és tudta, hogy valaki egészen biztosan követi őt az irodájából. A barna hajú, 25 éves férfinak nem is volt bátorsága visszanézni, ki követi őt, mint egy ragadozó, és várja a megfelelő időt, hogy megtámadja zsákmányát.

A fiatal fekete hajú, mindössze 21 éves fiú, aki jelenleg elmosolyodik az előtte sétáló férfi rémült testbeszédét látva, csak lazán, de ugyanakkor okosan sétált tovább, követve ma esti célját.

Miután egy kanyarhoz értek a sikátorban, és a 21 éves biztos volt benne, hogy nincsenek körülötte emberek, végül fekete, bőr szűk bőrnadrágja hátsó zsebéből elővette a zsebkést, és gyorsan megindult a célpont felé. . Az idősebb férfit rálökte a közeli szemetesre, a kést az állkapcsa alá szorította, míg a másik keze a tarkójára ható erővel tartotta le a férfit.

Jimin, a 21 éves sorozatgyilkos elmosolyodott a 25 éves férfi rémült pillantását nézve, akinek még a nevét sem tudta. Nos, Jimin törődött valaha az áldozatai nevével? Nem! Akkor most miért? Csak tudta, hogy meg kell ölnie ezt az embert.

- Hé édesem... - mondta Jimin olyan édes, de egyben ijesztő hangon. A férfi láthatóan nyelt egyet. "Véget kell vetnem ma a kibaszott mocskos és haszontalan életednek. De mielőtt megtenném..." Jimin elhallgatott, és egy kicsit meghajolt, hogy közvetlen szemkontaktust tartson a hamarosan meghalt áldozatával.

- Szavaljunk egy verset... - suttogta Jimin és rámosolygott a férfira, de ez a mosoly annyira gonosz volt, hogy meg is állhat a szíved.

Jimin meg sem várta, hogy a férfi bármit is mondjon, majd ismét abba a pozícióba ment, ahol korábban állt, a férfit elöl lökték a kukán, Jimin hátulról tartotta a nyakát halálos szorításban, másik kezében a késsel, közvetlenül a férfi állkapcsa alatt.

Jimin szélesen elmosolyodott, és a tehetetlen férfira nézett. Ó, mennyire szerette tehetetlennek látni őket. Így hát csillogó szemekkel kezdte a verset, minden alkalommal szaval, mielőtt meggyilkolna valakit.

– Tickaty.... Tackaty..... Tack... – kezdte Jimin, majd a szemei ​​egy árnyalattal sötétebbek lettek, és a férfi tarkójára meredt....

-"Rose... megölték... Jack

-Jack sírt....

- Rose hazudott....

– Tickaty.... Tackaty..... Tack...

A raktérben lévő férfi mozogni kezdett. Mindig ezt csinálják, ne hagyják, hogy befejezze a versét... Jimin pedig utálja.

Jimin összeszorította a fogát, és megpróbálta erősen szorítani a küszködő férfit. De a férfi gyorsan megfordult és meglökte. Jimin háta nekiütközött az üres sikátor másik falának, és egy kicsit felszisszent.

A másik férfi gyorsan körülnézett, hogy keressen valamit, amivel védekezhet, talált egy tollat ​​a szemetes közelében heverve, gyorsan felkapta és Jimin vállába szúrta. Jimin felmordult a fájdalomtól. A férfi újra és újra megütötte Jimint, és Jimin nem is védekezett. Épp amikor a férfi fáradt volt, és biztos volt benne, hogy Jimin nem tud többé ártani neki, felállt zihálva, és elindult kifelé a sikátorból.

Most ez az a rész, amire Jimin várt. Jimin elmosolyodott, az ajka vérzett, az egyik orcája is, de nem törődött vele. Elvette a mellette a földön fekvő kést, és gyorsan a férfi felé hajította.

A kés azonnal átszúrta a férfi hátát. Elakadt a lélegzete. Nem kapott levegőt, mert a kés a szívébe fúródott. A térde feladta, és leesett.

Ó, Jimin mennyire szerette az embereket szúrni...

Bár Jiminnek az egész teste fájt, de ez nem volt új neki, mindig ezt csinálja. Azt akarja, hogy áldozatai küszködjenek és megütjék őt, majd amikor azt hiszik, hogy nyertek, legyőzi őket.

Jimin lassan felállt, a mögötte lévő falnak támaszkodva a most halott férfihoz bicegett. A halott arcára nézett, és elmosolyodott: "Hagyd, hogy befejezzem a verset..." Jimin hangja rekedt volt, de ennek ellenére halálos.

- Tickaty.... Tackaty..... Tack...

-Jack... visszatért...

-Rose sírt....

- Rose... meghalt...

- Tickaty.... Tackaty..... Tack...

Jimin elmosolyodott, és lassan kiment a sikátorból. Kimerült volt és fájt a teste, de megszokta. Így hát csak sétált, amíg el nem érte a főutat.

De a látása egyre homályos volt, és nem tudott tovább menni. Teste feladta, és eszméletlenül a gyalogút oldalára esett.

Néhányan elmentek mellette, mert a külseje alapján ki lehetett venni, hogy nem egy ártatlan bab, hanem egy utcán verekedő tinédzser lehet. Sokan még utálkozó és mocskos pillantást is vetettek rá.

Egy férfi azonban, aki konkrétan egy kisboltból érkezett, és hozott néhány holmit otthonába, meglátta az eszméletlen férfit, és gyorsan lekuporodott, hogy segítsen neki.

-"Elnézést?!" A fekete hajú, 27 éves férfi aggódva mondta, kicsit megkopogtatva Jimin arcát, de a fiú nem kelt fel. A férfi észrevette a zúzódásokat a fiú arcán, és felemelte a fiú menyasszonyi stílusát, és gyorsan elindult a háza felé. Nos, otthagyva a kisboltból kapott kellékeit. A kellékek várhatnak, de nem valakinek az élete.

Így hát a férfi, akinek a neve Jeon Jungkook, a házához sietett, és a sérült idegent lágyan a matracra fektette. Gondosan megnézte a sebeit, különösen a vállán lévőt, és rohant, hogy ellátmányt szerezzen a kezeléséhez.

Nos, ha kíváncsi vagy, miért segített Jungkook egy idegennek, aki bőrnadrágjával és fekete bőrkabátjával egyértelműen gengszternek tűnt. Őszintén szólva Jungkook egy kedves, kedves és gondoskodó szívű. Legjobb barátja, Taehyung sokat szidta, amiért segít azoknak, akik nem is érdemlik meg... De Jungkook egyszerűen nem tehet róla. Ő egy úriember, mindig készen áll arra, hogy segítsen a rászorulóknak..... még akkor is, ha az a leendő gyilkosa, vagy nem.