Mutated(Jikook)(Befejezett)

Part 22.

Jimin berontott Jungkook szobájába, de aztán megdermedt, amikor rátalált egy alvó Jungkookra, akinek az aláírása összeráncolta a homlokát a boxereiben az ágyon. Szó szerint nem volt rendben a haja, végtagjai szinte tengeri csillagként terültek szét, horkolt.

Sia kihúzta: "Jiminie ne ébreszd fel!! Nem szereti!!" Suttogva kiabált, amikor kijöttek a szobájából."Mi van veled kora reggel??!!" – mondta még mindig halkan.

Mindketten lassan visszamentek Sia szobájába, egy tanácstalan Jiminnel, amilyen lassan csak lehetett, Sia ügynökünknek köszönhetően. Amikor Sia újra kinyitotta a szobája ajtaját, Jimin újra találta Jungkookot ugyanabban a pozícióban, ugyanazzal a fekete pólóval és bő nadrággal, egész nap rajta volt, legalábbis a képzeletében.

Nyüszített: "T-Te... Sz-Szó szerint nem láthatod őt??" – kérdezte Siát félénk hangon, és most is a vigyorgó Jungkookot nézte.

Sia Jungkook irányába nézett, tökéletesen úgy tett, mintha nem látna senkit, és vissza Jiminre: "Látod, kit Jiminie??" – kérdezte, immár aggodalommal.

Jimin nyöszörgött, mint egy gyerek, és taposta a lábát. "Akkor miért látom őt~???!!!" Nyüszített és síró hangokat hallatott, mint egy gyerek.

Gyorsan Sia felé fordult, durván, de szigorúan megfogta a vállát: "Sia!! Kérlek!! Lásd jól!!
K-Komolyan.... N-Nem látom J- Jungkookot ott állni??!! Az ablak mellett ??!!" – kérdezte egyenesen Sia szemébe nézve.

Sia az ablakra nézett, ahonnan Jungkook gyorsan kiment a szobájából, majd visszanézett Jiminre: "Nem Jiminie... Jungkook a szobájában aludt... jól láttad? hogy láthatod őt itt. ??" – kérdezte aggódva.

- Mert áll... - mondta Jimin, és most az ablak felé fordult, és arra mutatott, de aztán abbahagyta a beszédet, amikor ismét nem talált senkit az ablak közelében.

Ismét sírni kezdett, mint egy kölyök, nyafogott, és még a lábát is tapossa. Felugrott az ágyra, arccal, és elkezdte ütni a matracot: "Akkor miért látom folyton azt a Pabót???!! Először az ágyamon!! aztán a ház sarkán!! És... és most még itt is a szobádban??!! Waaaeeeee??!! - mondta és tovább verte a fejét a matracba nyafogva.

Sia mindent megtett, hogy ne nevessen az állapotán. Megköszörülte a torkát.

Sia mindent megtett, hogy ne nevessen az állapotán. Megköszörülte a torkát.

-"Jaj istenem! Jiminie! Látod Jungkookot mindenhol??" – kérdezte döbbenten viselkedve.

Jimin még mindig arccal az ágyon feküdt, de ennek ellenére bólintott, és technikailag megvakarta az arcát a lepedőn.

Sia drámaian zihált: "Hol láttad még??!!"

-"Az ágyamon..." de tolmácsolták.

Sia drámaian zihált: "Úristen! Ez rossz hír... Emlékszem, egyszer ez történt egy lánnyal a helyünkön." – mondta, és szomorúan csóválta a fejét.

Jimin hirtelen felült: "M-Mi történt?!" – kérdezte nagy ijedt szemekkel.

Sia leült, és a távolba nézett, mintha arra az időre emlékezne." Tudod, mindenhol látott egy férfit, az ágyán, az utcán, valakinek a szobájában, mindenhol." - mondta, majd felsóhajtott.

-"T-Tényleg?!" kérdezte Jimin nyelve." D-De mi- miért??" – kérdezte ijedten.

-"Tudod Jiminie..." - mondta Sia, és úgy ült, mint egy tapasztalt szakember, keresztbe tett lábakkal és teljes magabiztossággal. "Két elménk van, egy tudatos elme és egy tudatalatti elme. A tudatos elme a te akaratod szerint működik, míg a tudatalatti A tudatos elme az, amiről azt gondoljuk, hogy csak mi rendelkezünk, de a tudatalatti valami, nem tudjuk, hogy van, de még mindig van, van." – mondta összeszorított ajkú mosollyal.

Jimin most több mint össze volt zavarodva, és Sia azonnal megértette, mert legyünk őszinték, ő maga egy szót sem értett abból, amit az imént mondott.

Ezért megköszörülte a torkát, és így folytatta: "Egyszerű szavakkal... A tudatos elméd azt mondta neked, hogy nem szereted Jungkookot, de a tudatalattid azt mondja neked, hogy tényleg olyan, mint Jungkook. És te... akarod neki." – mondta vállat vonva, ami azt illeti.

Jimin még jobban összeráncolta a szemöldökét, lenézett, és mélyen elgondolkodott: "Én, ez így van? D-De..."

Mielőtt vitatkozni tudott volna, Sia félbeszakította mutatóujjával feléje: "Pontosan ez történt a lánnyal. Ő sem értett egyet az orvossal, amikor mindezt elmondta neki. Így továbbra is figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy meglátja azt az embert. Aztán... ez a fajta betegség felerősödött. Például elkezdte látni azt a férfit a zuhany alatt, az ágyán, ahogy megcsókolja, és még... tudod... csinálta... ahm ahm... vele... - mondta a szemöldökét vonogatva, Jimin pedig elpirult, és rá gondolt és Jungkookra, vagy a képzeletbeli Jungkookra, aki ezt az "ahm ahm"-t csinálja.

Nyelt egyet, és visszanézett rá: "S-Szóval mit csinált??" – kérdezte idegesen.

– Nos, most került kapcsolatba azzal a férfival...

-"NEM!!" - kiáltott fel Jimin, megdöbbenve Siát, aki majdnem felugrott arra a helyre, ahol az ágyon ült, és megijesztette Jungkookot is, aki majdnem leesett a kötélről, összekötve az ő és Sia ablakát. Igen... Jungkook valójában úgy nézett ki, mint egy majom, mert egy kötélen lógott, amit az ő és Sia ablakához kötött, és most hallgatta az egész beszélgetésüket.

-"Soha, SOHA nem lépek kapcsolatba azzal a büdös nyuszi seggével!!" - mondta Jimin, és a mellkasán keresztbe fonta a karját.

-"H-Hát... pontosan ezt mondta az a lány kezdetben!! Nem is akart kapcsolatba lépni azzal a férfival, akit látott. De aztán... hm... eljött az idő... amikor valóban érezte a csókokat, és az egész túl valóságosnak tűnt, szó szerint olyan kibaszottul valóságosnak. És az egyetlen lehetőség az volt, hogy elmegyógyintézetbe kell küldeni, mert..." elhallgatott, és átvette a félelmet. Jimin arcán: "Extrém és kemény... Sokkoló... Kezelés."

Az utolsó szavakat úgy mondta, mintha egy horror történetet mesélne el. Nos, Jimin szó szerint kiakadt, így határozottan jó munkát végzett.

Jimin szeme tágra nyílt. "So-So-kkoló
K-K-Kezelés??!!" – kérdezte csuklózva és nyelve.

Jungkook már nem tudta visszatartani néma nevetését, de ahogy nevetett, a kötél kicsúszott a kezéből, és a fűre esett a kertjükben, közvetlenül az ő és Sia ablaka alatt.

Összerándult és sziszegett, de még mindig bemászott a házba, csendesen a szobája felé igyekezett, még mindig kúszott.

Winny és James is fura pillantást vetett a kúszó alakjára, majd Winny komoly tekintettel Jamesre nézett: – Nem gondolod, hogy Jungkookunknak új állásra van szüksége?

James hümmögött: "Igen... a munkanélkülisége... őrültté teszi...– mondta, majd mindketten folytatták, amit csináltak.

Miközben Jungkook becsukta a szobája ajtaját, gyorsan bedobta az ingét és a nadrágját a sarokban heverő ruhakupacba.

Boldogan feküdt az ágyon, sóhajtva lehunyta a szemét. Tudta, hogy Jiminnek most nincs módja távol maradni tőle.