Mutated(Jikook)(Befejezett)

Part 6.

Miután Jungkook és hyungjai egyedül voltak a hálószobájában, mindketten döbbenten néztek Jungkookra.

- "Mi a fasz Jungkook?!! Ő.. Ő... Hogy is tud... "Viszont Namjoont megzavarta Jungkook, aki az ágyon ült, és nagyot sóhajtott.

- "Ismerem hyungot! Tudom!" Jungkook ismét felsóhajtott, lehunyta a szemét, és egyik kezével megfésülte a haját. – De... de... nem mondhatsz neki semmit jól? - mondta, miközben szinte könyörgő szemekkel nézett két hyungjára.

-Csak...egyelőre csak tedd ahogy mondom...-mondta mire a két hyung egymásra nézett és Jungkookra nézve bólintott

____________________________________

Jimin viszont éppen aludni döntött, amint belépett a saját szobájába, miután találkozott Jungkook furcsa hyungjaival. Így aludt, míg végül kopogtattak az ajtaján, majd egy mosolygó Jungkook kukucskált be.

- "Hé! Bemehetek?" kérdezte Jungkook udvariasan.

Jimin csak bólintott, és ásított. Szóval bejött Jungkook: "Jó, hogy pihentél alvással. Azért jöttem, hogy közöljem veled, hogy kész az ebéd. Namjoon hyung és Jin hyung azt akarták, hogy te is csatlakozz hozzánk."

Jimin csak bólintott, Jungkook pedig mosolyogva távozott. Jimin felállt és a tükör felé sétált. Még mindig Jungkook fehér ingét és nadrágját viselte, a haja pedig teljesen rendetlen volt. Jimin nem tudta miért, de egy kicsit reprezentatívnak akart kinézni Jungkook hyungjai előtt. Szóval megfésülte egy kicsit a haját, kicsit megigazgatta a ruháit, levette az ajakpiercinget és miután azt hitte, hogy kicsit jobban néz ki, kiment.

Ott látta, hogy Namjoon és Jin már az étkezőasztalnál ülnek, és már az irányt nézték, mintha arra várnának, hogy megérkezzen. Jimin halványan elmosolyodott és leült Jungkook mellé

Jungkook rámosolygott, majd felkelt, hogy mindenkit kiszolgáljon. Jimin tudat alatt maga is felkelt, és elkezdett segíteni Jungkooknak, hogy először Namjoon hyungot és Jin hyungot szolgálja ki. Jin egész idő alatt csak Jimin arcát nézte, de Jimin egyelőre csak próbált figyelmen kívül

-"Jimin shii, ülj le, a sérülésed még mindig nem gyógyult be teljesen." Jungkook aggodalmát egy tágra nyílt szemű Jin szakította félbe

-"Sérülés?! Melyik sérülés?! Megsérültél valahol Jiminie-"Namjoon megbökte Jint, hogy figyelje a nyelvét."J-Jimin!! Mármint J-Jimin shii!! Megsérültél valahol?!" Jin kijavította magát, és megkérdezte.

Jimin csak egy kicsit összevonta a szemöldökét, hogy inkább kérdezzen valamit Jintől, de mielőtt beszélhetett volna valamit, Namjoon kínosan nevetni kezdett.

-"H-ha ha!! Drágám!! Tudom, hogy szeretsz beceneveket adni mindenkinek, akivel találkozol, de Jimin shii nem szabad hozzászokni! Végül is ez az első alkalom, hogy találkozunk!!" Namjoon kínosan felkuncogott, és játékosan a vállára csapta Jint.

Jin kínosan visszanevetett, Jungkook pedig egy pillantást vetett a párra, miközben mosolygott, de szerencsére Jimin ezt nem vette észre

-"O-Oh igen!! Igazad van Joonie!! Abba kéne hagynom a becenevek kitalálását az első találkozásnál. Sajnálom Jimin shii!! Gondoltam, rendben lenne felhívni Kook barátját..."

-BARÁT?!-vágott közbe Jimin tágra nyílt szemekkel, és felállt dühösen Jungkookra meredve, aki már felállt és a saját tágra nyílt őzikeszemével nézett rá. Jin csak a nyelvébe harapott, hogy elcsússzon, Namjoon pedig riadtan nézett Jiminre

– Kibaszottul azt mondtad nekik, hogy én... Jimin hangos szavait félbeszakította Taehyung, aki bejött a házba, egy nagy, bugyuta mosollyal, de Jimin láttán azonnal lehervadt a mosolya. Jimin dühös pillantást vetett Taehyungra, maga sem tudta, miért mondta ki a következő szavakat

– Én vagyok a barátja. – mondta Jimin az „am" szóra hangsúlyozva, miközben Taehyungra nézett, és összefonta a karját Jungkook karjával. Aranyos mosollyal Jungkookra nézett, majd ugyanazzal a mosollyal nézett vissza Taehyungra, ami most cukinak tűnt. Jimin maga sem tudta, miért tette ezt, de komolyan nem szereti Taehyung jelenlétét Jungkook körül. És még nem akar tökéletes okot adni erre az ellenszenvre.

-"Barátom?! Azt hittem, ez a fura fiú mára elhagyta a házad Jungkook!" - mondta Taehyung Jungkookra nézve, aki maga is összezavarodott Jimin tetteitől.

A Namjin házaspár is ott állt, és zavartan néztek egymásra, majd Jiminre, aki extra ragaszkodott Jungkookhoz.

"Én-én... Taehyung shii..." Jungkook nem tudott mit mondani, Jimin pedig észrevette, így gyorsan Jungkookra nézett, kényszerítve Jungkookot, hogy visszanézzen rá.

- Mondd meg neki, hogy én vagyok a barátod, Kookie... - mondta aranyosan a félholdas mosolyával.

Namjoon és Jin megdöbbentek, és elkerekedtek a szemük az ismerős becenév hallatán oly hosszú idő után.

Jungkook szíve megállt. A félhold mosolya, az ismerős név, lehengerlő volt, rendkívül lehengerlő volt számára. Annyira szeretettel nézett Jiminre, hogy még Jimin is elveszett a szemében. Ahogy Jimin most kinézett, pontosan úgy, mint ..........

Jungkook már nem tudta visszatartani az érzelmeit, szemei ​​könnybe lábadtak az ajkaival együtt. Jimin észrevette, és összevonta a szemöldökét, és aggódó pillantást vetett rá. De mielőtt kérdezhetett volna valamit, Jungkook elnézést kért, és a hálószobájába rohant.

Taehyung éppen követni készült, de Namjoon udvariasan megállította és maga bement a szobába.

Jin az ugyanilyen zavarodott Jimin felé sétált. Valami rosszat mondott? Átlépte a határait? Ezek a szavak jártak Jimin fejében.

Amikor Namjoon belépett Jungkook szobájába, Jungkook már az ágyán ült, két kezével a hajába markolt csalódottan, a feje lelógott. Abban a pillanatban, amikor tekintete Namjoonra tévedt, Namjoon látta a sértettséget és a szomorúságot azokban az üveges szemekben, és most a könnyfoltos arcokban.

-"Én-nem bírom tovább hyung..." Jungkook szipogott: "Nem tudom... Olyan nehéz... Meghalok, hogy látom... kezek.

Namjoon odarohant hozzá és megölelte. Jungkook még mindig sírva ölelte vissza. – Tudom, kook... tudom... de ő nem...

- "Láttad, ahogy Kookienak hívott?! Láttad, hogy mosolygott rám?! Mint h-ő... m-mint az én..." Jungkook most keményen zokogott arca Namjoon mellkasában, aki most már maga is könnybe lábadt, látva barátja állapotát.

- "Shh kook... minden rendben lesz, bízz bennem... minden rendben lesz.... mindjárt..." Namjoon pillanatnyilag csak ennyit tudott mondani, és még szorosabban átölelte a zokogó Jungkookot.