Mutated(Jikook)(Befejezett)

Part 7.

Jimin ideges volt, rendkívül ideges.

Namjoon és Jin már órákkal ezelőtt elhagyták a házat. Namjoon azt mondta neki, hogy hagyja békén Jungkookot egy időre. Szóval pontosan ezt tette Jimin. Adott egy kis teret Jungkooknak, és most már vacsorát is készített kettejüknek.

Jimin nem tartozik azok közé, akik ilyesmit tesznek másokért. De Jungkook nem más, mint kedves hozzá, mióta találkoztak. És hogy őszinte legyek, Jimin egy kicsit bűntudatot érzett azért, ami néhány órával ezelőtt történt. Nem akart kiváltani valamit, csak akaratlanul történt.

Szóval most áll, az ujjaival babrál, idegesen nyel, mély levegőt vesz, majd lassan bekukkant Jungkook szobájába.

Meglepő módon Jungkook ébren volt, de a szobája sötét volt. Jungkook állt, bámult kifelé az ablakon, ahonnan a hold fénye szűrődött be. Jimin látta Jungkook hátát vele szemben, és valahányszor meglátja Jungkook hátát, tényleg el akarja mondani az idősebbnek, hogy milyen szexi a háta. De vajon Park Jimin valóban bókolni fog-e valakit, nyilván nem.

Így hát elhessegette gondolatait, és megköszörülte a torkát. Ez felkeltette Jungkook figyelmét, és visszanézett Jiminre. Jungkook halványan mosolygott Jiminre, amit meglepő módon Jimin viszonzott.

– Hé... Kell valami? – kérdezte kedvesen Jungkook, most már teljesen Jimin felé fordulva. Jimin nem látta tisztán az arcát, Jungkook hangjának tónusából ítélve nyilvánvaló volt, hogy még mindig ideges.

Így Jimin lassan beljebb lépett a szobában és Jungkook mellé állt, most is az ablakon kívülre nézve.

Jungkook szeme Jimin minden mozdulatát követte. Amikor Jimin ott állt mellette, Jimin még szebbnek tűnt a holdfényben. Jungkook észre sem vette, hogy bámul, mígnem Jimin felé nem fordult, és egy kicsit elmosolyodott.

– Miért gondolod mindig, hogy szükségem van valamire? Jimin halkan felkuncogott, és visszafordult az ablakon, és folytatta: "Nos, valójában itt az ideje vacsorázni..." Jimint azonban megzavarta egy pánikba esett Jungkook.

- "Úristen! Nagyon sajnálom, hogy teljesen megfeledkeztem a vacsoráról! Biztosan éhes vagy! Megyek és elkészítem..."

-Sikerült... - szakította félbe Jimin, majd szégyenlősen kinézett az ablakon - Már készítettem mindkettőnknek a vacsorát. – mondta halk hangon.

– V-vacsorát csináltál? – kérdezte Jungkook nagy, barna őzike szemeivel tágra nyílt.

-Igen...-mondta Jimin másfelé nézett. – Csak bocsánatot akartam kérni, amiért pasinak hívtalak, és ez a furcsa becenév. – mondta halkan, és lenézett.

Jungkook szeme megváltozott, és most a bántás és a szomorúság érzése látható rajta. A torkába nyelte a csomót, és most maga néz kifelé.

-"Rendben van. Csak... csak emlékeztettél valakire." - mondta Jungkook nagyon halk, de szomorú hangon.

Erre Jimin ránézett, miközben Jungkook oldalprofilját nézte. Tudta, hogy nem szabad átlépnie a határait, de nagyon szerette volna jobban megismerni az idősebbet. Annyira nyelve tette fel a következő kérdést, és kíváncsian nézett Jungkookra.

- "Mit jelent az Aphotic Jungkook?" – kérdezte kissé félrebillentve a fejét.

Jungkook apró mosollyal nézett rá. Jimin nem tudta miért, de dejavunak tűnt neki, mint ahogy ez már megtörtént, de nem emlékszik rá tisztán.

- "Mit jelent a Mutated Jimin shii?" – kérdezte helyette Jungkook kicsit vigyorogva, visszahozva Jimint a valóságba. Jimin tágra nyílt szemekkel nézett rá, és rájött, mit kérdez Jungkook.

Nyilvánvalóan Jungkook látta Jimint félmeztelenül, és így látta a "Mutált" tetoválását is, ami a törzse jobb oldalára ment. Ez volt az egyetlen tetoválása Jiminnek a mellkasa alatt, mások pedig a mellkasán voltak.

Jimin elfordította a tekintetét. "Mutált... azt jelenti, hogy megváltozott... én... valaki miatt változtam meg, ekkor kaptam ezt a tetoválást..." - mondta Jimin, és most az ablakon kifelé bámult. ha haragszik valamire.

Jungkook ezt észrevette, ezért megpróbált témát váltani: "Az afotikus azt jelenti, hogy "fény nélkül". Ez az óceán azon része, ahová a napfény nem ér..." Jungkook kinézett. Jimin a saját kíváncsi szemével nézett rá. Jungkook folytatta: "Egyszer apotikus voltam. De aztán... valaki bejött az életembe, hogy megtöltse fénnyel." – mondta, miközben még mindig kinézett, és öntudatlanul egy apró mosoly jelent meg ajkán.

Jimin észrevette: - Szerelmes voltál... - suttogta Jimin lágy mosollyal, Jungkookra nézve.

Jungkook visszanézett rá: - Szerelmes vagyok... - suttogta vissza, és mélyen Jimin szemébe nézett. Jimin mosolya lehervadt ennek hallatán. Nem tudta megszakítani a szemkontaktust Jungkookkal. Ahogy Jungkook nézett rá, sikoltozott, vágyakozva, várva, türelemre, és ami a legfontosabb, szerelemre.... annyi szeretetre.

Jimin nyelt egyet, és kinézett az ablakon. Tudta, ha Jungkook kedveli, akkor nem fognak sehol végezni. A nap végén Jimin bűnöző volt, és hamarosan távoznia kell. Illetve mennyi idő telt el, 2 nap? 3 nap? Ennél nem több ugye? Nyilvánvaló, hogy ez a szar nem lehet szerelem, csak rajongás.

-"Jungkook, nem tudsz..."

– Tudsz itt maradni tovább Jimin? – kérdezte tőle Jungkook, szinte kikerülve a témát.

Jimin kicsit ledöbbent, nagy szemekkel nézett Jungkookra: - Hé?

– Maradhatnál még... velem néhány napig? – kérdezte Jungkook, annyi reménnyel a szemében, szinte könyörögve.

- "Jungkook... mennem kell..."

- "Kérlek..." Jungkook most majdnem könyörgött.

Jimin úgy érezte, hogy valami fáj a szívében, mintha látta volna, hogy Jungkook olyan kétségbeesetten könyörög neki, hogy maradjon, mintha olyan magányos lenne, ami miatt Jimin megérezte Jungkook fájdalmát.

De Jimin még most sem tudta feladni... De nem tud nemet mondani, mert Jungkook olyan kedves volt hozzá, így nem fog fájni, ha marad még néhány nap, amíg Hoseok el nem mondja a következő célpontját. jobb? De... Már megint... Jimin nem tud ilyen könnyen egyetérteni.

Ezért félrenézett: "Vacsorázzunk, későre jár." - mondta Jimin, és el akart menni, de Jungkook megfogta a csuklóját, és keményen hátrahúzta, szorosan Jimin dereka köré fonta a karját. Jimin arca alig néhány centire volt Jungkook arcától. Lélegzetüket egymás arcára súrolják. Jiminnek elakadt a lélegzete a közelség miatt. Jungkook összevont szemöldökű szeme üvegessé, unalmassá vált az övébe, mintha sikoltozna valamiért, kérdőre vonva. Jungkook szeme annyi érzelmet tükrözött, sértettséget, haragot, csalódottságot, fájdalmat.

Jimin egyszerre volt zavart és kíváncsi. Végül Jungkook elengedte a derekát, és hátralépett, csukott szemmel mélyet sóhajtott, és lenézett. Majd Jiminre nézett, arcán egy fáradt kifejezés: "Sajnálom..." Jungkook csak suttogta, és kirohant a szobából, Jimin pedig lefagyva hagyta bent a szobában, és azon gondolkodott, hogy mi történt.