Mutated(Jikook)(Befejezett)

Part 12.

Már két nap telt el azóta, hogy Jimin elmondta a múltját Jungkooknak. Stabilak voltak, és Jungkook még nem mond semmit a szerelemről vagy azzal kapcsolatosan.

Reggel volt, és Jungkook éppen felébredt, és éppen a konyhába akart menni vizet inni, amikor kopogást hallott a bejárati ajtaján. Kicsit összevonta a szemöldökét, nem tudta, ki látogathatja meg reggel 5 körül.

Így hát Jungkook az ajtóhoz ment. De amint kinyitotta, elkerekedett a szeme, és meglátta a 17 éves lányt, aki előtte áll.

– S-Sia...? – mondta Jungkook, szinte suttogva. Sokat nőtt az elmúlt két évben, és olyan gyönyörű. Akárcsak az anyja. Jungkook öntudatlanul lágyan elmosolyodott, és ugyanazokat a szemeket látta, mint az apja.

-"Hol van...?" – kérdezte Sia egyszerűen, karját keresztbe fonta a mellkasán, és unott és ingerült arckifejezéssel beszélt Jungkookkal.

Jungkook ekkor vette észre, hogy Sia a táskájával és a csomagjaival áll. Ekkor érte az egész helyzet.

Szemei ​​még jobban elkerekedtek, és gyorsan kiment a lakásából, és becsukta az ajtót.

- "Mit csinálsz itt?!" – kérdezte Jungkook elcsukló és döbbent hangon.

Sia csak a szemét forgatta: "Ne aggódj, nem fogok megszállni nálad. Egyszerűen elmegyek egy szállodába, és ott maradok. Csak látni akarom őt."

- "Nem teheted!! Úgy értem... nem tudom, hogy fog reagálni rád..." - mondta Jungkook, és aggódva meghúzta a haját.

Sia csak gúnyolódott: "Szeretnék találkozni vele Jungkook! És te mondtad, hogy nem emlékszik semmire. Akkor ez miért baj??!!"

- Mert nem tudom, hogy fog reagálni herceg- Sia... - javította ki magát Jungkook, majd lágyabb pillantással Siára nézett. - H-Hogy vagy?

Sia ismét gúnyolódni kezdett: "Az, hogy hozzád jöttem, nem jelenti azt, hogy megbocsátottam!! Szóval nem kell úgy tenni, mintha érdekelne. Valójában nem is akartam látni az arcodat, de sajnos muszáj... mert találkozni akartam Minnie-vel...

Ebben a pillanatban Taehyung kilépett a lakásából. Felnézett a kettőre, akik szintén őt nézték.

Jungkookban valami elpattant. "Tae!! vidd a lakásodba!" – mondta szigorúan.

- "Mi??!!" Sia majdnem kiabált, és döbbenten és hitetlenkedve nézett Jungkookra...

Taehyung szeme elkerekedett, nem amiatt, amit Jungkook mondott a lánnyal kapcsolatban, hanem egyébként Jungkook olyan nagy tekintéllyel szólította meg: "D-Te... Cs-Csak TAE-nek hívtál?!!! CSAK TAE?? !!! WOWW!!! Mintha szinte könyörögtem volna az elmúlt két év óta, hogy ne hívj Taehyung shii-nek, csak Tae-nak És hú!!! Hirtelen meglepsz!!!" - mondta szélesen mosolyogva, de aztán a mosolya hirtelen lehervadt, és komikusan gyanakodva összehúzott szemekkel Jungookra nézett.

-Várj... te nem vagy az én Jungkookom... az én Jungkookom soha nem beszél ekkora tekintéllyel... HOL VAN AZ ÉRTÉKETLEN KIS BABOM??!!!"

Jungkook megforgatta a szemét legjobb barátja túlzó viselkedésén: "Én vagyok az ártatlan kis babod, Tae!! Csak... Vidd be Siát a lakásodba. Itt marad néhány napig."

Taehyung csak zavart tekintettel nézett Siára, készen állt arra, hogy segítsen az övéinek, bármiben is legyen, de a lány arckifejezései azt sikították, hogy nem örül a döntésnek.

Sia csak Jungkookra meredt. "MI A SZÉN??!! MIÉRT MARADNÁM EGY IDEGENNÉL??!!-"

-"Tae nem idegen!! Ő a legjobb barátom!! Szóval bízom benne... De nem engedem, hogy egyetlen szállodában élj, ebben a számodra teljesen új városban..."

-"ÉS MIT GONDOLSZ, HOGY HOGY HASZNÁLJON MEG, HOGY HOGY HASZNÁLJON EL, ÉS MIT..."

-ÉN VAGYOK KISZABVA A GONDOZÓD ÉS AZ EGYETLEN CSALÁD, AKIVEL MARAD!!! – csattant fel végül Jungkook. Szúrós pillantást vetett Siára, és már csak néhány másodpercre volt attól, hogy ténylegesen megütjön valamit. De amikor észrevette, ahogy Sia összerezzent, mert milyen hangosan kiabált, szemei ​​elkerekedtek, miután rájött, mit mondott, és arckifejezése bűntudatot mutatott.

Még Taehyung is összerezzent, és megdöbbent, hogy mennyire hangos. Még csak úgy hajnali 5 óra volt, úgyhogy nyilvánvaló volt, hogy mindenki alszik. Taehyungnak be kellett mennie az irodájába, de most, úgy gondolja, jelenleg itt nagyobb szükség van rá. Elvégre, ha valaki olyan megkomponált, mint Jungkook, elvesztette a türelmét, az nagyon komoly dolog.

Sia csak Jungkookra nézett teljes gyűlölettel. Jungkook bocsánatot akart kérni, amikor Sia szemét egyetlen könnycsepp is elhagyta. - Soha nem voltál a családom, de határozottan te vagy az, aki véget vetett nekik... - mondta méreggel, és beviharzott Taehyung lakásába.

Tae szomorú szemekkel nézett Jungkookra. Nem tudott semmit, de Jungkook arcán a sérelem, mintha csak másodpercekre lenne a sírástól, elég volt ahhoz, hogy megsajnálja.

Jungkook lassan Tae-re nézett.-Küldöm Jin hyungot a lakásodra...ő mindent elmond neked...addig csak...csak hagyd békén...-mondta és bement saját lakása sóhajtva.

____________________________________

Jin sóhajtva jött ki a vendégszobából Taehyung otthonában.

Amint Jungkook bement a saját lakásába, felhívta Jint, és elmondta neki, hogy Sia hogyan tért vissza Amerikából Jiminhez, és hogyan van most Tae lakásában. Jin odarohant hozzájuk, és azonnal Tae lakására ment, hogy mindenekelőtt egy érzelmes és dühös Siát kezelje.

Taehyung megmutatta Siának a vendégszobájukat, amint belépett a saját lakásába, és Siát a kanapéjukon ülve találta az előcsarnokban, szinte az összeomlás szélén. Így Sia egyszerűen bement a szobába, és becsapta az ajtót. Még Yeonseo is megkérdezte Tae-t, hogy mi történik, de ő csak arra kérte, hogy várjon egy kicsit, ő pedig megértően összeállította.

Körülbelül fél óra múlva egy fantáziadús és pánikba esett Jin lépett be a lakásukba, aki egyből Siát kérte Tae-től, amire Tae azonnal válaszolt, Jin pedig azonnal bement a vendégszobába.

Körülbelül egy óra múlva Jin végre kijött a szobából, nagyot sóhajtva, láthatóan fáradtnak látszott. Leült a kanapéra, lehunyta a szemét, és a homlokát simogatta, mert mennyire feszültnek érzi magát.

Tae és a felesége aggódva néztek egymásra, majd végül Tae úgy döntött, hogy megszólal.

- "Jin hyung..." kérdezte halkan..." Mi folyik itt? Ki ez a lány.... Sia? És... mi..."

-"Ahhoz, hogy Siáról tudj, hogy pontosan mi történik... tudnod kell az egész történetről..." - mondta Jin az ölébe nézve... - A legelejétől... - mondta, és egyenesen Tae szemébe nézett, aki csak arra várt, hogy Jin folytassa... - És ehhez négy évet kell visszamennünk...