Mutated(Jikook)(Befejezett)

Part 14.

Körülbelül egy órával később, miután segített az új szomszédnak azzal, hogy az összes dobozt a házában tartotta, Jungkook ingerült nyögéssel belépett a saját házába. Winny és James zavartan nézett egymásra, amikor Jungkook egyszerűen leült az étkezőasztalhoz, és elővette a telefonját és a fülhallgatóját.

– Kook... Hol van Sia? – kérdezte Winny.

– A hercegnő beszél...

- "Itt vagyok !!" – mondta boldogan Sia az ajtóból, és egy gyönyörű fiú állt mellette. Jimin nyilvánvalóan jóval magasabb volt Siánál, mivel csak 13, míg Jimin 17 éves volt.

Winny az idegenre nézett, majd vissza Siára. "És ó! Ez az új szomszédunk!!" – mondta izgatottan a kezét csapkodva.

Jimin előrelépett Winny felé. Tiszteletteljesen meghajolt, és elmosolyodott: - Helló... Jimin vagyok, Park Jimin... - mondta udvariasan.

Jungkook csak a szemét forgatta. Egyáltalán nem szereti az idegeneket. A pokolba is, nem is szereti azokat az embereket, akiket ismer... – És én Bond vagyok... James Bond... – mondta Jungkook magas hangon, miközben Jimint utánozta a telefonja képernyőjére nézve.

– Jungkook! Winny elcsukló hangon sandított Jungkookra, míg Jungkook figyelmen kívül hagyta őket, és feltette a fülhallgatóját, hogy zenét hallgathasson, hát... úgy tett, mintha zenét hallgatna.

Jimin kissé megdöbbent a durva fiú miatt, de aztán arra gondolt, hogy talán fáradt, mert segített neki a nehéz dobozokban, ezért egyelőre figyelmen kívül hagyta. De ha ez a fiú, akiről Sia azt mondta, hogy Jungkook, ismét durván vagy ingerülten viselkedik, Jimin tudja, hogyan kell megbirkózni az ilyen emberekkel. Egyelőre azonban csak mosolyogva eltakarta az arcát, és visszanézett Winnyre, aki bocsánatkérő pillantást vetett rá.

-"Annyira sajnálom Jimin shii... Kicsit elkényeztetett..." Winny kínosan kuncogott.

- "Teljesen jól van délben... Megértem..."

- "N-Noona?!" Winny zihált, James is, és Sia is.

Mindannyian Jiminre néztek, mintha Jimin azt mondta volna, Voldemort egy Harry Potter sorozatban.

-'Valami rosszat mondtam?' - gondolta Jimin, miközben a tágra nyílt szemeket és a döbbent, túl drámai arckifejezéseket nézte az egész család, kivéve Jungkookot, aki időnként csak sóhajtott vagy forgatta a szemét.

Jimin idegesen nyelt egyet, és éppen bocsánatot akart kérni, amikor eltört a pokol.

-"NOONA HÍVJÁTOK!! JEON JUNGKOOK!! TANULJ TŐLE TE BARBÁR!!! ΜΕ ΝΟΟΝΑ!!! ISTEN !! LEGALÁBB VALAKI ΜΕ ΝΟΟΝΑ!! MOST BÉKÉSEN MEGHALHATOK!!!" Azt mondta, túldramálisan viselkedett, és letörölte a nem létező könnyeit. Még Jimint is megölelte, akit annyira sokkolt a túljátszott család. Sia és James büszkén mosolyogva tapsolt. Jimin nem tudott nem mosolyogni a boldog családra.

Hú... érdekesek ezek az emberek. Főleg az a fiú, aki a szemét forgatva gúnyolódva ült az étkezőasztalnál, úgy tett, mintha nem érdekelné, miközben a füle éber.

Winny visszahúzódott az ölelésből és az étkezőasztal felé húzta Jimint, amivel leült az egyik ülésre Jungkooktól távol, amiért Jungkook nagyon hálás volt.

-"Most mondd meg nekem Jiminie... Mit akarsz enni?? Palacsintát?? Kimchi??? Bármit???" Kérdezte, majd meghúzta Jimin arcát: "Vagy shouj I gech a mochi for ma jear mochi!!" – kérdezte babahangon, mintha egy kisgyerekkel beszélne.

Jungkook összerándult és majdnem öklendezett, szerencsére senki sem vette észre, és Sia és Winny lelke most Jiminre koncentrált.

- "Jaj istenem már szeretem őt!! – mondta boldogan Siára nézve, aki boldogan bólintott. És akkor Winny savanyú pillantást vetett Jungkookra: "Több mint ez a köcsög."

Jungkook dühös pillantást vetett rá, Winny pedig máshová nézett, kitisztítva a gondolatait. Bármennyire is ugratja Jungkookot, a tekintete még mindig megrémíti a szart.

- "Szóval Jiminie... mondd mit fogsz enni??" – kérdezte újra kedvesen. Sia Jimin mellett ült és szintén a válaszára várt.

Jungkook tudta, hogy Jimin már a hölgyek kedvenc fiúja lett, és nos, anélkül, hogy bármit is csinált volna.

Jimim éppen udvariasan akart válaszolni, de ekkor szeme megakadt az előtte lévő tévében, ahol krikettmérkőzés zajlott. A szeme szikrázott.

-"Hűha! Ez Steven Smith??!!" – kérdezte izgatottan és felkelt. Most Jamesen volt a sor, hogy lenyűgözze.

– Várj... Szereted a krikett? – kérdezte James reménnyel a szemében, mivel a családjában senki sem szerette a krikett. 8 Jimin a kanapéhoz ment, leült mellé, és izgatottan nézte a képernyőt.

-"Imádom a Cricketet!!

- "Hűha!! ez klassz!! James megütötte az öklét Jiminnel, és elkezdtek beszélgetni kedvenc csapataikról és játékosaikról, miközben Sia és Winny meleg mosollyal nézték Jimint, és izgatottan hallgatták aranyos beszédeit. Még ők is a kanapén beszélgető két férfi mellett ültek.

Most, most, most... ez még jobban feldühítette Jungkookot.

– Ez a fiú már ellopta a hölgyeidet, Jungkook, ne hagyd, hogy a te emberedet is ellopja. gondolta Jungkook.

Jungkook soha nem vallotta be, hogy szereti a családját, de nyilvánvalóan szerette őket. És egy dolog Jeon Jungkookkal kapcsolatban az, hogy birtokló, még a családjával kapcsolatban is. És a gondolat, hogy egy idegent jobban kedvel a családja, mint őt magát, feldühítette.

Szóval tudta, hogy tennie kell valamit, most rohadtul.

– Még én is tudok a krikettről. Nem olyan nagy ügy. – mondta még mindig durva és egyhangú hangján.

Mindannyian abbahagyták a beszédet, és Jungkookra néztek, mintha arra kérték volna, hogy fejtse ki a részleteket.

Jungkook idegesen nyelt egyet a tekintete alatt, és megköszörülte a torkát: – Még egy kedvenc játékosom is van. Azt mondta, vállat vont, mintha a krikettről tudna egy darab tortát.

Mindannyian összehúzták a szemüket Jungkookra, mert szó szerint látták, ahogy izzad. Jungkook úgy érezte magát, mint egy filmben, ahol egy egér volt, és ezek mind macskák voltak, akik gyanakodva húzzák össze a szemüket a zsákmányukon.

– Ó, tényleg kook? James vigyorogva kérdezte: "Akkor ki a kedvenc játékosod??" – kérdezte incselkedve.

- 'Gondolj Jungkook gondolkozz!!!' – kiáltotta el magát gondolatban Jungkook.

-"Ez... hm... egy... nagyon hm... jó játékos... és... ehm ehm... a neve... hm... egy... " Hirtelen Jungkook eszébe jutott a név, amit egyszer hallott a hírekben: "RONALDO!!! CRISTIANO RONALDO!!!" Kiabált, mintha olyan büszkén és magabiztos lenne, hogy minden bizonnyal egy jó krikettjátékost választ kedvencének, hogy megtévessze a családját és ezt a buta, gyönyörű – nem, ahm... idegesítő szomszédot.

Mind megálltak. Teljesen kifejezéstelen. Jungkook izgatottan várta a reakciót, de mindannyian csak bámulták őt üres szemükkel.

Végül Jimin kínosan felkuncogott: "Nos, ő egy labdarúgó, Jungkook shii..." és mindannyian nem tudták tovább fékezni a nevetést. Mindannyian azon voltak, hogy leesjenek a kanapéról, mert nevettek.

- "Jaj!! Én-én-jobban szeretem a futballt-" Jungkook próbált kifogást adni, még mindig a homlokát ráncolta, miközben mindannyian nevettek, de Jimin félbeszakította.

- "Jól van Jungkook shii... Nem baj, hogy buta vagy... de legközelebb legalább keress és gyere." - mondta pimaszul felhúzott szemöldökkel, vigyorogva, és sok büszke "óóóóóóó"-t kapott a kis családtól, ami nem is az övé, de már most is szereti, tudták, hogy van kivel kezelni az elkényeztetett kölyköt, aki nyögve felkelt. családja gyerekes viselkedésére, amely nem is az övéként viselkedett, és gúnyolódva ment be a szobájába.