Mutated(Jikook)(Befejezett)

Part 36.

Jungkook tudta, hogy nem tudják irányítani, ezért a saját kezébe kell vennie a dolgokat. Gyorsan kinyitotta az ajtót és bement a szobába. Amint Jimin meglátta, otthagyta Felix gallérját és felállt. A tekintete nem hagyta el Jungkookot. Seojoon meg akarta állítani, de Felix finoman megrázta a fejét, és azt mondta neki, hogy ne szakítsa félbe a kettőt. Felix tudta, hogy néha a beteghez legközelebb álló személy a legjobb orvos.

Jimin és Jungkook apró léptekkel haladtak egymás felé.

-"Jungkook ah... nem hagytál el?!" – kérdezte Jimin szélesen mosolyogva, csillogó szemekkel.

Jungkook csak nyelt egyet, és összeráncolta a homlokát, amit évekkel ezelőtt adott. Ezt leszámítva az arca kifejezéstelen volt.

Jimin gyorsan Jungkookhoz ment és mindkét kezével megfogta az arcát: "Istenem!! Azt hittem, hogy itt hagytál ezekkel a kurvakkal. Nem vagyok pszichoJungkook!! Bízz bennem!! Csak szeretek ölni-"

Jungkook nem hagyta, hogy befejezze, és hirtelen elkapta Jimin ajkait. Jimin megdöbbent, de aztán megpróbált ellazulni, amikor Jungkook átkarolta Jimin derekát. De amikor Jimin lehunyta a szemét és elkezdte visszacsókolni Jungkookot, megremegett...

homályos képek......

valaki vihog....

nyuszi mosoly.....

de aztán....

annyi sikoly.

lövések hangja.....

annyi vér....

-'JIMIN!!!'

Jimin kinyitotta a szemét, de Jungkook még mindig összeráncolt szemöldökkel és lehunyt szemmel csókolta. Jimin megpróbálta meglökni Jungkookot, de Jungkook szorosan fogta a tarkóját és tovább csókolta durván. Jimin megpróbálta megütni Jungkook mellkasát, de ez sem segített. Jungkook szilárdan magához szorította, csukott szemmel és könnyes volt, miközben folytatta Jimin indítását.

Jimin elkezdte látni azokat a képeket. Szorosan lehunyta a szemét, de ezek a képek és azok az arcok nem halványodtak el.

Ekkor... a normális Jimin állt elő.

Vergődni kezdett Jungkook karjaiban és csúnyán sírni kezdett. Mindent tisztán látott, mindenre tisztán emlékezett. Hogyan élte élete legjobb időszakát, de hogyan ölték meg a családját a szeme láttára. Hogyan lőtték le Winnyt, és hogyan vette ki az utolsó lélegzetét, és még mindig azt mondta neki, hogy meneküljön. James hogyan próbált minden tőle telhetőt megküzdeni a gengszterekkel, hogy megmentse őt és Siát, még akkor is, amikor már annyiszor lelőtték. Hogyan lőtték le mindkettejüket utoljára, és hogyan vált Jimin teljesen üressé. Hogy utána minden feketévé vált.

Jimin gyorsan meglökte Jungkookot teljes erejéből és felsikoltott. Üvöltött, mintha nem lenne holnap. A sikoly annyira félelmetes volt, hogy a kórházban mindenkit aggódott, hogy mi is történik pontosan abban a szobában. Jimin még mindig sikoltozva hátrált. Megbotlott és elesett, de tovább kúszott, mígnem a falnak ütközött a háta, húzta a haját, és még mindig sikoltozott, miközben könnycseppek folytak végig az arcán, mint a vízesés.

Jimin a mellkasához húzta a térdét, és átölelte őket, és még mindig hangosan sírt, valójában sírt. Arcát a karjába rejtette, és egy kis golyóba gömbölyödve lendítette a testét, és hangosan sírt.

Jungkook nem tudta elsírni magát, amikor látta Jimint ilyen állapotban. De nem volt más választása, mint kiváltani. Nem volt más módja, hogy visszaszerezze Jiminjét.

Maga Seojoon és Felix olyan szánalommal nézte Jimint. A fiúnak nyilvánvalóan nagyon fájt.

Jungkook lassan elindult Jiminhez, és lekuporodott előtte.

- Jimin ah... - mondta szinte suttogva.

Jimin még mindig remegett és sírt. Ennek ellenére lassan felnézett, és az arca nedves volt a könnyeitől, az orra és az ajka vörös volt. Olyan félénknek, olyan kicsinek, olyan megtörtnek tűnt. Jungkookra nézett és még jobban elkezdett sírni - H-Hyung... - mondta Jimin megtört hangon.

Jungkook nem tudott nem sírni, de a szája megkönnyebbült. A Jimin végre visszatért.

Jungkook gyorsan szorosan megölelte Jimint. Jimin Jungkook mellkasába temette az arcát, és tovább sírt: "Én... nagyon sajnálom, hyung... nem tudtam megmenteni őket..." tovább sírt, és Jungkookét szorongatta. szorosan inget, miközben Jungkook folyamatosan a halántékát csókolgatta.

-"Én-én.... H-Hyung, sajnálom... én-én.." Jimin tovább sírt Jungkook mellkasán és bocsánatot kért tőle.

Jungkook megrázta a fejét, és gyengéden a kezébe fogta Jimin arcát, miközben a saját könnyes szemébe nézett: "Shhh... Jól van... én..." Jungkook zokogásba fulladt, és újra sírt. - Hiányoztál J-Jimin ah... nagyon hiányoztál... - kiáltotta Jungkook, és a homlokukhoz csatlakozott, és lehunyta a szemét.

Jimin is lehunyta a szemét, sírt és az ajkát harapdálta, még mindig halálos szorításban szorongatta Jungkook ingét, mintha ha elengedne, Jungkook eltűnne.