Mutated(Jikook)(Befejezett)

Part 19.

-"Aish!!! Az a Joon-July tényleg ezt mondta neked??!!" – kérdezte Sia csalódott arccal, Namjoonra gondolva.

Két hét telt el a Namjoon ájulás incidense óta. De Jimin mosolya, Jimin szeme, Jimin teste, Jimin aranyos döbbent arca a szó szoros értelmében nem hagyta el Jungkook fejét, már majdnem két hete. Túlságosan frusztrált volt. Nemsokára munkába kellett állnia, de nem igazán tudott a küldetésére koncentrálni, mert egy félholdszemű mosoly szállta meg az embert. Úgy gondolta, hogy ha nem beszél róla senkinek, és távol tartja magát attól az aranyos és idegesítően imádnivaló emberi mocitól, akkor el fogja felejteni, amit látott, mielőtt életében először elájulna. De hadd mondjam el, a helyzet rosszabb.

Álmodik a szomszédjáról, elképzeli, hogy minden reggel megcsókolja, amikor felébred, és még hallucinálja is a jelenlétét a mosdójában zuhanyozás közben. És ennek a szomszédnak a szó szoros értelmében megvan a merészsége, hogy gyakran eljön a házukba, még mindig. Jungkook igyekszik egyáltalán nem kimenni, és Jimin is próbál nem kínosan viselkedni a jelenlétében. Hogy őszinte legyek, Jungkook nem tud segíteni, de nagyon szereti, ahogy Jimin kuncog a családtagjaival. Szeretne, nagyon szeretne beszélni Jiminnel az aznap történtekről, de aztán megint van egy furcsa esetlenség, és mindketten inkább elkerülik egymást.

Tudta, hogy tanácsra van szüksége, és hidd el, a legjobb barátja, Namjoon rossz választás. Tehát mindenképpen mást kellett keresnie.

Arra gondolt, hogy beszél Winnyvel, de a lány a végén elmesélte volna az egész városnak, hogy a bátyja beleszeretett, és néhány napon belül bulit rendez, és egy hét múlva még az esküvőjét is bejelenti. Igen, ez Jungkook kedves nővére személyisége. Így hát elvetette a gondolatot, hogy konzultáljon vele.

A következő személy, aki eszébe jutott, James volt. De hogy őszinte legyek, el tudta képzelni az egész forgatókönyvet, hogyan tanácsolta volna neki James. Ahogy James mondta volna: "Ez szuper egyszerű, menj Jiminhez, és jelölj meg egy határt. Ha nem tudod, egy hatos biztosan működne. De higgy nekem, a mindenható isten ennek a meccsnek a birodalma, amit életnek hívnak. Ha akarod Jimin, hogy a te ütőtársad legyen, és ne a másik csapat pörgője, menj és fusson minél előbb fiam. "Így Jungkook ezt az ötletet is elvetette.

Csak Sia maradt. Őszintén szólva Sia volt a legbölcsebb közülük, korától függetlenül. Még csak 13 éves volt, de tényleg sokszor jó tanácsadóként viselkedett, kifejezetten érett emberként.

Szóval Jungkook ezt tette. Megkérte hercegnőjét, hogy segítsen neki ebben a rendkívül zavaros helyzetben.

És most mindketten Jungkook szobájában vannak, és Jungkook már mesélt neki az egészről, és ne feledd, kezdve azzal a pici, pici, apró szerelmével, amit Park Jimin iránt érez.

-"Hogy mondhatja az a Joon-July, hogy menj és kérd meg Jimint, hogy legyen a barátod ilyen egyenesen? Ez olyan rossz tanács!!" - mondta a fejét csóválva, Jungkook ágyán ült, miközben Jungkook aggódva sétált a szobában.

-"Jaj!! Kook! Ülj le... ez nem olyan nagy probléma. Szerelmes vagy egy gyönyörű férfiba, és ez manapság normális..." Úgy érezte, ő lenne itt az idősebb, és egy tinédzserrel foglalkozik.

Jungkook azonnal a lány felé kapta a fejét, sértődötten: "Nem szerelmes! Pici pici pici érzés oké?? Tiny Tiny toony!!! Csak... csak egy kicsit!!
E-Ezek... E-Ez a kettő különbözik!" – mondta Jungkook, szinte mintha magát akarná meggyőzni, a szemöldöke még mindig összeráncolt, mint mindig.

Sia csak forgatta a szemét, gúnyosan: "Álmodtál róla, hallucináltad a jelenlétét, vörös leszel, ha véletlenül is eléd kerül, Istenem, hogy tegnap még meg is próbáltad csókolni apát, azt hitve, hogy Jimin az! Hála Istennek, anya ott volt, hogy megállítson, vagy isten tudja, mit tettél volna az ártatlan apámmal!!" – mondta, és szinte dühösen nézett Jungkookra, aki felsóhajtott és csak leült egy székre.

-"Nem akartam megcsókolni, oké?! Csak fáradt voltam, csak felébredtem, és azt hittem... Azt hittem..."

Jungkook elmosolyodott, a haját borzolta: "Lehet, hogy vagyok, lehet, hogy nem... Ki tudja." Aztán sóhajtva megfordult.

-"Oké, ha azt mondjuk, vannak érzéseim iránta, csak ez a hét van hátra, hogy lenyűgözzem őt, utána el kell kezdenem a következő küldetésemet, és a következő hetekben elfoglalt leszek, hogy teljesen be tudjam igazítani." – mondta, és kinézett az ablakon.

Ennek hallatán Sia összevonta a szemöldökét, és lassan felállt.

– Kook... újabb küldetés? Fáradtan felsóhajtott, Miért nem hagyod el ezt a munkát, kook?? Tudod, hogy anya és apa mennyire aggódik érted. Nem emlékszel arra, ahogy anya annyit sírt, valahányszor sebbel jöttél haza, főleg azokra a szúrásokra és... golyós sebekre? Ez baromi veszélyes rád, Kook, és... és nem akarunk elveszíteni... Napokig nem mentél sehova, azt hittük, abbahagytad a munkát. Kérlek Jeon, ne kezdd újra."

Jungkook felsóhajtott és megfordult, mosolyogva Siát, majd magához ölelte. Alig érte el a nyakát, végül is gyerek volt. Szorosan átölelte, arcát a mellkasába temette. "Jó leszek hercegnő. Tudod, mennyire szeretem ezt a munkát. Ugyan... te vagy a legerősebb mind közül, legalább támogatnod kellene." – mondta, és megpróbált csalódottan viselkedni.

Sia csak sóhajtott, tudta, bármi legyen is, Jungkook soha nem fogja feladni a munkáját. Hátrébb húzódott. "Rendben..." - mondta, és megfordult, és újra leült az ágyra.

-"Szóval csak egy hetünk van, hogy lenyűgözzük Park Jimin shiit???" – mondta, és megdörzsölte az állát gondolkodás közben.

Jungkook mosolyogva leült mellé, ezt szerette Siában. Pont olyan volt, mint ő. Amikor rájött, hogy egy téma kínossá teszi a beszélgetést valakivel, és még csak nem is vezet a végkifejlethez, jól tudott témát váltani. Pont mint Jungkook.