Mutated(Jikook)(Befejezett)

Part 2.

Jimin lassan kinyitotta a szemét, alkalmazkodva az ablakon kívülről érkező vakító fényhez, melynek függönyét valaki félrehúzta.

Miután annyit pislogott, hogy felébredjen, látta, hogy egy tiszta szobában van, fehér falakkal és sárga függönyökkel. A függönyöket gyengéden kezelte egy férfi, akinek a hátizmok igazán lenyűgözőek voltak.

Jimin lassan megpróbált leülni, de azonnal felmordult a vállában lévő fájdalomtól. Látta, hogy ott van egy ügyes kötése, és az arcán lévő összes zúzódást is kezelték.

Morgása és sziszegése miatt az idegen megfordult, hogy édes és őszinte mosollyal Jiminre nézzen. "Ó, ébren vagy!" – mondta a furcsa úr, és odament Jiminhez, hogy segítsen neki rendesen ülni, hátát a fejtámlának támasztva.

Jimin gondosan figyelte az idegen arcát, hogy megkeresse a gonoszság jeleit, de azt találta, hogy az idegen kedvesen mosolyog, miközben most egy pohár vizet adott neki az éjjeliszekrényről.

Jimin még mindig kételkedett a férfiban, és gyanakvó szemekkel nézett rá, mivel nem szokott hozzá az ilyen mosolyokhoz, különösen, ami egy idegentől jön. Így hát csak a pohár vizet nézte, majd vissza a férfira.

Jungkook felismerte Jimin tétovázását, hogy bízott benne, szemei ​​kissé elkerekedtek, és bocsánatkérően meghajolt.

- "Ó! Nagyon sajnálom! Akkora bolond vagyok, először be kellett volna mutatkoznom. Nos, én Jeon Jungkook vagyok! És te?" – kérdezte Jungkook kedves mosolyával és őzike szemével.

Jimin tudta, hogy ez a férfi idősebb nála, úgy nézett ki, mint egy érett férfi, de mi a fenéért olyan kedves. Úgy értem, mire 19 éves leszel, rájössz, hogy ez a világ olyan kegyetlen, és a kedves emberek szenvednek. Így mindenki kemény lesz, vagy legalábbis van hozzáállása. Miért volt olyan édes ez a majdnem 25 éves fickó?

Jimin csak nézett Jungkookra, minden kifejezés nélkül, és figyelte Jungkook ingerlő nyuszi mosolyát, amely egy pillanatra sem hagyta el az arcát.

-"Sorozatgyilkos." Jimin értetlenül mutatkozott be, még mindig nem vette le szúrós tekintetét Jungkookról... – Sorozatgyilkos vagyok.

Jungkook mindkét szeme szemöldöke kissé felemelkedett. - Ó! - mondta nem félve, hanem meglepődve. Újra elmosolyodott: "Nos, nem a szakmádról kérdeztem, uram. A nevedről kérdeztem..." Elhallgatott, összeszorította a száját, és bocsánatkérő pillantást vetett.

- gúnyolódott Jimin, ami pontosabban röhögés volt. Egyáltalán nem számított arra, hogy egy személy így reagáljon, amikor bemutatják egy sorozatgyilkosnak. Az isten szerelmére, egy normális emberi lény megrémült volna, ha egy sorozatgyilkos van a szobájában. De ez a furcsa és bosszantóan jóképű férfi a szó szoros értelmében nyugtalan volt. Valójában még mindig ugyanazt a kedves nyuszimosolyt.

Jungkook azt hitte, hogy megbántotta a másik férfit, ezért megpróbálta kijavítani magát: "Ó! Bocsánat! " ismét meghajolt..." Hivatásom szerint író vagyok, uram! Örülök, hogy találkoztunk!"

– És az a gyönyörű... bosszantó nyuszi mosolya visszatért" – gondolta Jimin.

– Park Jimin. – mondta Jimin a lehető legkevésbé zavaróan.

Jungkook ismét meghajolt: "Nos, örülök, hogy találkoztunk Jimin-shii" - mondta kedvesen.

Jimin majdnem összerándult a férfi édes hangnemétől és testbeszédétől. Szó szerint nem volt hozzászokva. Igyekezett azonban nem sokat gondolni rá.

– Hogy kerültem ide? – mondta Jimin, és megpróbált témát váltani.

– Valójában eszméletlenül feküdtél a gyalogúton, és súlyosan megsérültél. Így hát elhoztalak a helyemre, és elláttam a sebeidet. - mondta Jungkook, a végén lágy mosollyal.

Jimin ránézett, majd a vállán lévő takaros kötésre, majd vissza Jungkookra." Szóval te csináltad? – kérdezte egyik szemöldökét felvonva.

Jungkook csak bólintott, mosolyogva, mint egy büszke gyerek.

– Egy írónak elég jó orvosi tapasztalata van. - mondta Jimin vigyorogva, és gyanakodva nézett Jungkookra.

-"Tulajdonképpen az egyik barátom orvos, szóval ő tanított meg néhány alapvető dologra. Azért köszönöm a bókot." - mondta Jungkook és mosolyogva ismét lehajolt.

Jimint most már igazán ingerelte Jungkook kedves gesztusa. Szóval most tényleg felpattant.

-"Egyszerűen abbahagyod a mosolygást és a felesleges hajlongást??!!" ingerültség látható a hangján.

Jungkook kissé ledöbbent, mindkét szemöldöke felszaladt a meglepetéstől, és ismét meghajolt: "Ó! Sajnálom Jimin shii."

Jimin felszisszent és a fogát csikorgatta. Ez az ember jobban feldühítette őt, mint az áldozatait.

Megpróbált felkelni, de a vállában lévő fájdalom elviselhetetlen volt, és felmordult.

- "Jimin shii... Kérlek, ne próbálj megmozdulni... Mondd? Kell valami?" – kérdezte Jungkook aggódva.

Jimin szarkasztikusan mosolygott rá: "Igen Jungkook shii! Mennem kell!"

– Menj, hová Jimin shii? – kérdezte Jungkook, mint egy kíváncsi kiskutya.

- "Az otthonomba Jungkook shii." - mondta Jimin a hamisított, erőltetett mosollyal.

– De Jimin shii...

- "Csak hagyd abba ezt a shi shi szart!! Esküszöm, hogy megöllek!!" – csattant fel ismét Jimin.

Jungkook csak összeszorította a száját és nem szólt egy szót sem, csak bocsánatkérően nézett le.

Jimin felsóhajtott, és körülnézett a szobában. Tudta, hogy nincs hova mennie. A pokolba is, Jimin úgy élt, mint egy koldus, és ott feküdt, ahol menedéket talált. És ezzel a sérüléssel tudta, hogy jobb megoldás itt élni, amíg meg nem gyógyul. És ha a ház tulajdonosa ilyen naiv, ki az, hogy visszautasítsa ezt az ajánlatot.

Szóval összehúzott szemekkel Jungkookra nézett: - Szóval itt maradhatok egy ideig?

Jungkook ragyogó nyuszi mosolyát adta neki: "Amíg akarod, hogy Jimin shii..." - mondta, de aztán leesett a mosolya, amikor észrevette Jimin halálos pillantását... "J-Jimin! Úgy értettem... ameddig csak akarod Jimint!" - mondta Jungkook mire Jimin csak bólintott neki.

– Szóval megyek, csinálok nekünk reggelit!Jungkook ismét meghajolt és elment.

Jimin nézte, ahogy kimegy a szobából, és öntudatlanul mosolygott egy kicsit a kedves szívű, hatalmas nyuszira.