Mutated(Jikook)(Befejezett)

Part 10.

Másnap reggel csendes volt.

Jimin az ágyában ébredt, állítólag Jungkook az ágyára tette, amikor előző este elaludt Jungkook karjaiban.

Jimin elhagyta a szobáját, és Jungkookot találta, aki már készen van a reggelijük elkészítésével. Amikor meglátta Jimint, Jungkook halványan mosolygott rá, és egy kis fejet hajtott. Jimin nem tudott nem egy kis mosolyt visszaadni saját ajkait egy vonalba tolva.

Az asztalhoz ment. - Reggelt... - mondta Jimin rekedtes reggeli hangján, és leült, a tányérját nézte, majd a fekete teát a tányérja mellett. Kicsit összeráncolta a szemöldökét, kuncogva. – Honnan tudtad, hogy most fekete teát kérek? – kérdezte Jimin, Jungkookra nézve apró mosollyal.

-"Tudom, ha stresszesen alszol, fekete teára van szükséged, amint felkelsz, még fogmosás vagy felfrissülés előtt is." Jungkook akarta mondani, de aztán eszébe jutottak Dr. Seojoon tegnap esti szavai.

Visszaemlékezés

-"Dr. úgy tett, mintha eszébe jutott volna valami abban a pillanatban, amikor megcsókoltam, és... és ez fájdalmas volt számára, az arckifejezéseiből ítélve." – mondta Jungkook a telefonba elcsukló hangon. Jimin a saját szobájában aludt, és Jungkook felhívta Dr. Seojoont, amint bent volt a saját szobájában.

-"Jungkook, ha ez a helyzet, akkor próbálj meg semmiképpen sem szólni vagy cselekedni, ami a múltjára emlékezteti. Ezenkívül meg kell vizsgálnom rendesen, van-e egyáltalán idehozhatod?"– mondta Dr.Seojoon a telefon másik vonalán.

-"Megpróbálom az orvost. De nem vagyok benne biztos..." mondta Jungkook halkan.

-Nézd Jungkookot. Ez a sérülés nem volt olyan végzetes, vagy nem olyan mély, amennyire én tudom. De mivel Jimin így viselkedik, meg kell vizsgálnunk, hogy nem volt-e belső sérülése a sérülésnek. Szóval ide kell hoznod. lehető leghamarabb."

Jungkook gondolkodott egy kicsit, de ennek ellenére beleegyezett: "Oké, doktor."

-"Jó." Dr. Seojoon azt mondta: "Tehát addig csak próbáljon meg semmire sem emlékeztetni, mielőtt megbizonyosodnék arról, hogy az nem káros."

Visszaemlékezés vége

– Jungkook? Jimin szárazon kuncogott, látva, hogy Jungkook álmodozik.

-Ó, igen... igazából jó egy kis fekete teát inni reggel egy stresszes éjszaka után... - mondta Jungkook mosolyogva, és igyekezett semlegesen viselkedni.

Jimin csak bólintott, és kortyolt a pohárból. Egyikük sem akart beszélni a tegnap esti történtekről. De Jimin már a fejében eldöntötte, hogy él még pár napot Jungkookkal és tudta, nem kell semmit sem kérnie Jungkooktól, az idősebb már haldoklott. Szóval Jimin csak vigyorgott egy kicsit és folytatta az evést.

____________________________________

Már eltelt egy hét, és Jimin meglehetősen stabilan viselkedett. Kicsit mosolygott valahányszor Jungkook mesélt neki egy történetet, amit írt.

Jimin rájött, hogy Jungkook egy gyerekképregény-társaság novellaírója. Csak történeteket kellett írnia, és minden héten át kellett adnia az otthonából. Elég jó összeget fizetett neki, hogy őszinte legyek, mivel a cég nagyon híres volt.

A történetek mindig tartalmaztak játékokat, sztárokat, erkölcsi értékeket, így Jimin néha unalmasnak találta a nagypapa-nagymama koncepciót, de higgy nekem, amikor Jungkook elmesélte a történetet, különböző hangokat adva ki, nem csak az embereknek, hanem más hangoknak is. , nagyon érdekes lett, és Jimin nem tudott nem nevetni a jeleneteken.

Jungkook szerette Jimint mosolyogtatni. Még nem volt ott... de tudta, valahogy megváltoztatja Jimint, mivel a fiatalabbnak most nem állt szándékában senkit megölni. Még csak rá sem pillantott a telefonjára, és az idő nagy részét Jungkookkal vagy a Kim családdal töltötte.

A Kim családba tartozott Taehyung, felesége Kim Yeonseo és 4 éves aranyos lánya, Kim Jisoo. Amikor másnap Tae megérkezett Jungkook házához, Jimin volt az első, aki szorosan ölelte őt. Ha azt mondanám, Tae megdöbbent, az alulmondás lenne. És azt mondani, hogy Jungkook megdöbbent, ismét alábecsülés.

Ezek után Jimin megkérte Taehyungot, hogy hozza magával a családját. Így a Kim családot gyakran találták a Jeon házában.

Jungkook és Jimin között minden gördülékenyen ment. Jimin már nem hordta a piercingjét, nagyon kényelmesen viselte Jungkook ruháit és többet mosolygott. De Jungkook tudta, még mindig nincs ott.

Jungkook és Jimin összebarátkoztak egymással. Gyakran néztek együtt filmeket. Szóval most már vacsoráztak, és a kanapén ültek a tévé előtt. De ezúttal a bemutatott film volt az, amit Jimin a legjobban utált.

- De én szeretem a Titanicot... - szinte nyafogott Jungkook. Nem akarta átlépni a határait, de mégis nagyon szerette volna tudni, miért pont Jimin utálja a szerelem fogalmát. Főleg amikor...

- "De utálom Jungkook!!!" Jimin majdnem felmordult, és dühösen nézett az idősebbre.

– De mi a baj vele? Miért...

-"Azt mondtam, hogy változtasd meg JUNGKOOK!!" Jimin kiabált Jungkooknak." GYŰLÖLÖM EZT A TÖRTÉNETET!! AZ ROSE VOLT, AKI OLYAN ÖNZŐ VOLT ÉS MEGGYÖLTE JACK-T!!! VISSZASZÚRT!!MÉG UTÁNNA MÉG FELESÉGÜL MENT!! IGAZ?!!! NAGYON CSODÁLATOS!! EZÉRT!!! GYŰLÖLÖM A SZERELMI TÖRTÉNETEK!! Utálom a SZERETETET!!!" – kiáltotta Jimin a teljes hangján.

Jungkook ledöbbent. Nem számított arra, hogy Jimin rávágja, csak azért, mert kényszerítette, hogy lásson egy szerelmi történetet.

Jimin erősen lélegzett, és csak rohant a saját szobájába, mielőtt Jungkook bármit is mondhatott volna.

Jungkook szomorú arckifejezéssel nézett Jimin csukott ajtajára. Lassan felkelt, a fiatalabbik ajtajához ment.

-"Jimin..." mondta Jungkook a csukott ajtón kívülről..." Sajnálom.... Nem nyomok meg több gombot... csak arról van szó... jobban meg akarlak ismerni, szeretném hogy tudjam miért gyűlölni annyira a szerelmet... de... szerintem még mindig nem a megfelelő idő, hogy mesélj az életedről. Sajnálom, nem erőltetlek tovább..." mondta szomorúan.

Jungkook a saját szobájába költözött és becsukta az ajtót és mélyet sóhajtva feküdt az ágyán. Napok múlva már kényelmesen tudta érezni Jimint maga körül, de most megint minden tönkrement.