Nagy állomás, ismeretlen.
Utak nevét nem értettem.
Ismeretlen állt meredten
Két járgány egymással szemben.
Erről mentél, én meg arról,
Utunk feszültséggel indul.
Erős érzelmekkel indít,
Utálat-vágányra térít.
Hosszas-hosszan száguldottunk,
Állomásokat nem vártunk.
Hittük, tudjuk, mi van bennünk:
Élet fordítna ellenünk.
Egy vágányon jártunk végig,
Tudták, látták mind, kik nézik.
De mire nem számíthattunk,
Váratlanul elsiklottunk.
Más sínpárra ért a vonat,
Már nem láttam az utadat.
Csak éreztem, máshol vagyok.
Nem értem. Jöttek a bajok.
Idegen tájon suhanok,
Vagy tán mégsem? Csak mást látok?
Megváltozott környezetem?
Vagy csak máshogy vetem szemem?
Számtalan megálló mellet,
- Mik kissé keserítettek -
Haladtam el reménytelen,
Segítséget nem kérhettem.
Vagy tán mégis? Csak nem láttam?
S nem bíztam meg egy barátban?
És ő mégis támogatott,
Mikor utunk találkozott.
Egymás mellett megy a vonat,
Nem láttam a te utadat.
De azt látom, hallom, érzem,
Ott fog megállni mellettem.
Közel már a végállomás,
A szerelem. Nem is kell más.
Kezdődik a közös utunk,
A végállomásba futunk.
Ismét egy Becky_hanstan - Twisted Feelings inspirálta vers. Lassan külön könyvet kell nyitnom ezeknek. Ez a te hibád, Becky, miért kell ilyen jól írnod?
YOU ARE READING
Tintafoltok a papíron
Poetry(Avagy egy kezdő költő próbálkozik a versírással, íme a munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukucskálsz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok. ♡♡♡ Még mindig olva...
