Kék ég alatt ezer folt,
Akár egy kis virágbolt.
Milliónyi rózsaszál,
S egy fehér folt kandikál.
Elveszik a vörösben,
És a sűrű tövisben.
Fehérlik egy pici gyom:
Rózsamezőn liliom.
Ezernyi rózsavirág
Vörös színük mutatják.
Susogásuk hangja száll,
Összeáll egy kórussá.
Nevetik a fehéret:
"Miért jár itt egy kísértet?
Nézd, e gyom mily kirívó!
Közénk bizony nem való!"
Kérdezi a liliom:
"Miért vagyok én itten gyom?
Miért oly nehéz meglátni?
Jó vagyok, mint akárki!"
Kérdezi. Kérdezheti!
Rózsa szavát neveti.
Vöröstől hall csak meg szót,
Másik színre nem bagóz.
Tűrte ezt a liliom,
Nem törte az uralom.
Mígnem egy borús éjjel
Már nem bírta gyökérrel.
Elrejtette virágát,
Befestette a szirmát.
Fehérsége, mássága
Maradt az éjszakába'
Így élt ez a liliom,
Mint a szótlan cimbalom.
Mígnem egyszer hirtelen
Fehér foltot lát szeme.
Fehér virág hozzá szólt,
Régi érzésről dalolt.
Nevették őt a rózsák,
De nem adta virágát.
Fehér százszorszép-virág
Visszahozta tavaszát.
Sebes szára begyógyult,
Gyökerében élet gyúlt.
Fölragyogott a fehér,
Tűnt a hamis vörösség.
Rózsa-szavak még szállnak,
De hozzá el nem jutnak.
Számtalan furcsa virág
Nevetésük hallgatták.
Liliom rájuk tekint.
"Tán nem is vörösek mind?"
Ezer színfolt a mezőn,
Elrejtezve, kétkedőn.
Félnek,így nem keresik,
Ami fontos őnekik.
Ha keresne, találna.
Nem oly nagy e rózsafa!
Tán ők nagyok, hangosak,
S sokat érnek a szavak,
Melyek szájuk elhagyák,
Mégse jön semmi, csak vágy,
Hogy közöttük elbújjunk,
Igaz színünk feladjuk.
Kék ég alatt ezer folt,
Akár egy kis virágbolt.
Sok ezernyi rózsaszál,
S számtalan folt kandikák.
Fehér, sárga, rózsaszín,
Tarka-barka kankalin.
Számtalan színt rejt a táj,
Mind megtalálásra vár.
YOU ARE READING
Tintafoltok a papíron
Poetry(Avagy egy kezdő költő próbálkozik a versírással, íme a munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukucskálsz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok. ♡♡♡ Még mindig olva...
