|1|
Három év telt el, mióta Budapestre költöztem. Kezdhetném az elejéről, mennyi minden történt velem, de nincs értelme. Az igazság az hogy megváltoztam külsőleg, és belsőleg. Rám fért-e? Igen. Magamért tettem? Igen. Ha nem költözöm Pestre, és nem dobok el mindent, valószínű sosem élem ilyen szinten az életet mint most. Az emberek többsége nehezen ismeri be magának hogy változásra van szüksége, egyszerűen félünk tőle. Ezt sikerült legyőznöm, és kurva jól tettem.
Gondolatmenetemből a telefonom rezgése zökkentett ki. Marci baszdmeg.
- Szia - szóltam bele. Imádom ezt a gyereket, annak ellenére hogy teljesen más életet élünk, azonban mégis van bennünk közös. Megtanított élvezni az életet.
- Szia szaki - szólt bele nevetve.
- Még dolgozom, de sejtem mit szeretnél - mosolyogtam el, majd folytattam. - Kb fél óra múlva végzem, hol vagy? - tettem fel neki azt a kérdést, amire amúgy tudtam a választ.
- Stúdiózok, de érted megyek. Olyan rég ültünk össze. Vágód, te állandóan dolgozol csaj - motyogta. Csík szeme lehet, fullra be van állva. De ma este én is ezt tervezem, kurvára ki vagyok merülve.
- Nem állandóan, de a betegek nem látják el magukat - sóhajtottam. - Ne gyere értem, nem tudsz vezetni már, ide érzem a fű szagot édesem - nevettem ki. Péntek van, bár ez nála nem számít, mindegy milyen nap van.
- Jó, akkor nem megyek - nevetett. - Mikor érsz ide? - kérdezte.
- Nyolcra, de lehet hogy kések - hergeltem kicsit. Utálja ha nem érek oda időben valahova, és az nekem kicseszettül jól megy.
- Na ne idegelj ember, olyan régen láttam a jó tested, hiányzol - felelte. Vigyorogtam.
- A jó dolgokra várni kell. Majd megyek, hagyj nekem is - zártam le a beszélgetést, majd kinyomtam a hívást. Szeretem mikor össze ülünk, cigizgetünk, beszélgetünk, és figyelem ahogy magyaráz a mikrofonba. Szerencsére barátságnál több sosem volt köztünk, bár mindig célozgat rá, hátha eléri egyszer a célját. De ez nem fog megtörténni, hiszen tudja jól hogy az én lelki világom ezt nem bírná el, és sosem tudnék utána szóba állni vele. Sosem volt egy éjszakás kalandom, barátság extrákkal státuszom. És ez így is marad.|20:24|
Legalább 7 perce csörög a kaputelefon. Hol a faszba van? Át hívott, és nincs itthon? Ez egy pöcs.
- Ki az? - szólt bele rekedt hangon. Ez hülye.
- A NAV bácsi...ki lenne te fasz? - vágom oda. Fel nevetett, majd beengedett. Néha kajak elgondolkodom azon hogy ez ennyire szét szívta már az agyát, vagy velem baszakodik állandóan?
Ahogy a lépcsőn sétáltam fel, hangos szóváltásra lettem figyelmes, ami természetesen az ő lakásából hallatszódott ki. Én azt hittem egyedül van. Egyik haverjával sem találkoztam még, és nem is ma terveztem. Csak egy chilles estét akarok.
- Nelli - fogadott az ajtóban, majd szorosan magához ölelt. Jól esett hogy ölelésbe vonta a fáradt testem. A mindössze 165 centimet simán beterítette az ő 180 centije.
- Marci - fúrtam a fejem a mellkasába. Ha egy idegen lát minket, tuti azt gondolja hogy együtt vagyunk. De nem. Egyszerűen olyan kapcsolat alakult ki köztünk, amit nem lehet megmagyarázni, sem elmondani normálisan. Marci nem egy olyan ember akire lehet alapozni, számítani, vagy éppen teljesen megbízni benne. Az életvitele nem engedi hogy ilyen legyen, nem ő lenne ha ezekkel a tulajdonságokkal fel lehetne ruházni. Kivéve ha rólam van szó. Én sem bízom benne, tudom hogy nem számíthatok rá, de ez a kapcsolat köztünk emiatt kibaszott jó. Vagyunk, és kész.
- Nem leszünk egyedül, ha nem bánod - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Nem örülök neki, de nincs választásom már - dünnyögtem. Beljebb lépve a lakásba azonnal megcsapott a fű szag, és a pia. Soha nem gondoltam volna magamról, hogy egy ilyen helyen találom meg a nyugalmam. Levettem a kabátom, a cipőm, majd érdeklődve mentem a nappaliba. Vagyunk vagy annyian, jézus ez a gyerek.
- Ekhoe - mutatott a fotelban ülő srácra. Felnézett ahogy kimondta a nevét. Találkozott a tekintetünk, majd jól végig mért. Egy fekete bőr nadrág volt rajtam, ami feszes combjaimat fedte, és formás fenekemet. Egy fehér spagetti pántos trikó volt rajtam, amiben épp elfértek a melleim. Önbizalom is jött az évek alatt, megszenvedtem érte baszki, mutogatom is, leszarom ki mit gondol.
- Gyuris - folytatta a kanapén fekvő sráccal. Ő is legeltette a szemét rajtam, majd elvigyorodott. Élveztem hogy így megnéztek.
- Ercsé, ember, ha elszívod azt a kibaszott rakétát, nagyon szájba verlek - intézte szavait a gép előtt ülő gyerekhez.
- De én is, add csak ide - vettem ki a kezéből, majd bele szívtam. Istenem, de kellett ez már nekem.
- Hé, babája, ki lennél te - vette vissza tőlem, majd nevetett. Elmosolyodtam. Az egész testem ellazult, a lábam elgyengült, a fotelnek dőltem, a raszta srác megfogta a derekam, majd a fotel szélére húzott. Rá néztem, a tekintetünk egybefonódott.
- Ki vagy te? - kérdezte tőlem. Fel sem fogtam a kérdést, nem is nagyon érdekelt.
- Az vagyok, aki elszívja előled a cigit - feleltem. A srác hangosan felnevetett, a többiekkel együtt. Én teljesen komolyan gondoltam.
- Nelli, így hogy mutassak be neked bárkit? - röhögött Marci.
- Nem ismerkedni jöttem - vontam vállat. Talán kicsit csípős volt a válasz, ez van. Valószínű többet nem találkozom velük, faszt se érdekli.
- Nekem szimpatikus a babája - szólalt meg Ercsé.
- Legalább valakinek van humorérzéke - feleltem, szemforgatás közben. A raszta srác felállt a fotelből, majd Marcihoz vette az irányt. Ezt kihasználva, én belecsúsztam az óriási fotelba.
- Legközelebb szólj a barátnődnek, itt nincs olyan hogy egymás elől elszívják a cigit - morogta, majd sarkon fordult egyenesen be az egyik szobába. Fel nevettem, ez is egy megkeseredett faszarcú. Marci mérgesen nézett rám.
- Úristen, nehogy már ezen bukjon az este - mondtam. - Ki nem szarja le hogy neki mi nem tetszik, majd ki alussza - túrtam bele a hajamba.
- Nelli, ne legyél ilyen - emelte fel a hangját. - Úgy viselkedsz mint egy hülye picsa baszod - nézett a szemembe, majd megrázta a fejét.
Felálltam a fotelből, majd a szoba felé vettem az irányt.
- Nelli, hagyd már - kapott a karom után, de késő volt. Be nyitottam a szobába, ahol a raszta feküdt az ágyon, kapucni a fején, a tincsei a szemébe lógtak, úgy nyomkodta a telefont, de én rá förmedtem.
- Én nem tehetek arról hogy meg vagy keseredve, de legalább ne hisztizz és vergődj mint egy óvodás egy gecis cigiért te fasz - adagoltam neki. A srác hirtelen felpattant az ágyból, majd hirtelen előttem termett és neki nyomott a falnak a testével. Lenézett rám, majd a közelsége miatt konkrétan a másik kifújt levegőjét szívtuk be. Elvigyorodtam a reakcióján, milyen könnyen fel lehet idegesíteni.
- Jobb ha nem játszol velem - sziszegte az arcomba.
- Miért, mit csinálsz velem? - tettem fel szórakozottan a kérdést. - Büntiből eldugod a csárt? - hergeltem. Szemei össze szűkültek.
- Ekhoe - szólt neki Marci, aki az ajtóból nézte végig a jelenetet. A srác belökte az ajtót, de nem szólt egy szót sem. Nem tudom hogy a cigi volt rám ilyen hatással, vagy más, de irtózatosan nagy vágyat éreztem.
- Forró a tested, azt élveznéd a leginkább ha téged tekernélek be és szívnálak el, babája - dörmögte. A vágy amit érzek határozottan a cigi. Be haraptam az alsó ajkam, majd ellöktem magamtól. Nem, ez nem igazság.
- Menj tekerj magadnak egy cigit - elindultam az ajtó felé, kezemet a kilincsre raktam, majd lenyomtam, de megfogta a karomat.
- Nem gondolod hogy ezen fogok kakaskodni veled, jézusom - forgattam meg szemeimet, majd kirántotta keze közül a karomat, és ott hagytam.
- Marci, én megyek - szóltam oda neki, majd elindultam a kabátom és a cipőm felé. Valahogy éreztem hogy jobb lett volna hogyha ketten vagyunk, főleg ha tudom hogy ennyi a köcsög itt.
- Nelli, ne csináld már - sóhajtott. -Én nem tudom, ma mindenki meg van bolondulva - botránkozott.
- A te barátod a bolondgeci - mutattam a raszta gyerekre, aki már az asztalnál ült és a cigit tekerte.
- Nagyon kinyílt a csipád. A betegekkel is így beszélsz? - vágta oda a raszta. Mi van? Ezt mégis honnan tudja?
- Hozzám és a betegeimhez semmi közöd, szóval kussolj - állítottam le, majd a kabátomat magamra kaptam, a cipőmet felhúztam, és elmentem. Marci kiabált utánam, de nem érdekelt. Mit képzel ez a hülye gyerek magáról? Teljesen el van tájolódva ha azt hiszi hogy bármi köze lenne hozzám, és az életemhez.
YOU ARE READING
Ki lennél te? || Ekhoe x Pogány Induló FF||
FanfictionSzeretem mikor össze ülünk, cigizgetünk, beszélgetünk, és figyelem ahogy magyaráz a mikrofonba. Szerencsére barátságnál több sosem volt köztünk, bár mindig célozgat rá, hátha eléri egyszer a célját. De ez nem fog megtörténni, hiszen tudja jól hogy a...