Ki lennél te? || Ekhoe x Pogány Induló FF||

20. Öntelt Fasz

                                              |20|

Mire a többiek kiértek, Marcinak már hűlt helye volt. Folyamatosan azt kérdezgették hogy került ide Kolen, és hol van Marci. Teljesen kizártam őket, nem foglalkoztam egyikkel sem. Kolennel együtt vissza mentem a terembe, felkaptam a táskámat, majd a telefonom után kutatva a táskámba kiesett az ultrahang fotó, amit Andris villám gyorsan felkapott a földről.
- Add vissza - nyúltam a képért, de hátra lépett egyet, így nem tudtam el venni tőle.
- Ezt ma csinálta a doki? - kérdezte, de nem válaszoltam. Tartsa meg, leszarom. Kikerültem, de elkapta a karom, és vissza húzott magához.
- Hol volt Kolen? - jött egy újabb kérdés, de nem válaszoltam rá, csak kibújtam a szorításából, és ott hagytam.  A többiek éppen befelé jöttek, de ügyet sem vetve rájuk siettem ki a teremből. Dia kiabált utána, de nem foglalkoztam vele. Egyszerűen ki kell őket zárnom az életemből, talán ez lehet a legegyszerűbb módja hogy Marci békén hagyjon egy életre. Úgy néz ki Diában sem bízhatok. Mintha egy másik bolygón élne, mióta ezzel a szerencsétlen gyerekkel van együtt. Legalább úgy kellett neki mint szar a zsebbe.
- Állj már meg ember -állt meg előttem Andris. - Hova mész, de komolyan? - próbált közelebb jönni, de a mellkasánál fogva megállítottam.
- Hagyjál békén, komolyan - néztem rá. - Nem hiszitek el nekem hogy Marci ki akar csinálni - nevettem. - Én nem fogok senkinek sem bizonygatni semmit sem.
- Figyelj, én is beszéltem vele - kezdte, de nem hagytam hogy befejezze, mert a kezem az arcán csattant. Szemeit lehunyta, ajkait összepréselte.
- Minden lehetséges dolgot megbántam amit veled csináltam. Ha tehetném, vissza csinálnám, egészen onnan hogy megismertem Marcit. Mióta az életem része lett, köztük te is, semmi jó dolog nem történt velem. Folyamatosan egyre lejjebb zuhanok, magamra sem ismerek. Én ebből nem kérek, nem kérek belőletek - zártam rövidre a monológját. - Ja és ha beszélsz vele, nyugodtan megmondhatod neki, hogy nem kell éjszakákat agyaljon azon hogy tesz tönkre, már megvolt - gyűltek könnyek a szemembe, de nem engedtem hogy utat törjenek. Andris szótlanul állt előttem, csak bámult rám. Keserű mosolyra húztam a szám, majd ott hagytam.
A taxit tárcsáztam az utcán, amikor egy fekete pulóveres alak majdnem fellökött.
- Nyisd ki a kurva szemed, te paraszt - kiabáltam rá.
- Jézusom, bocs - fordult vissza, majd vissza, aztán megállt. Vissza fordult, majd levette a kapucnit a fejéről. A félhomályban alig vettem ki ki volt az, majd megcsapott a felismerés.
- Jól vagy? - sétált oda hozzám, majd egy lépéssel megállt előttem.
- Szuper, még egy öntelt fasz - morogtam az orrom alatt.
- Tessék? - nevetett. - Arra nem ez a válasz, hogy jól vagy-e.
- Hagyjál már, komolyan - forgattam a szemem.
- Taxira vársz? - érdeklődött. Komolyan, minden nyomorék megtalál? Nincs elég bajom?
- Arra.
- Gyere, haza viszlek titeket, hideg van kint állni egy gyerekkel - mondta, majd vegig nézett rajtam. - Kettővel.
- Nagylelkű vagy, de nem kell kösz - vontam meg a vállam. - Szar egy felszedős duma amúgy.
- Nem akarlak felszedni, nincs szükségem egy szingli anyukára. Csak szimplán felajánlottam egy lehetőséget - felelte.
Fél óránál többet nem tudnék itt állni, így talán élnem kellene a lehetőséggel.
- Jó - adtam meg magam. - Messze parkoltál? - kérdeztem.
- Nem, de maradj itt. Ide jövök, ne sétálj - felelte, majd a zsebéből előhúzta a telefonját, amit felém nyújtott. Kérdőn néztem rá.
- Fogd - nyomta a szabad kezembe. - Mielőtt azt hinnéd nem jönnék vissza. Majd elsétált gyorsan. Nem mintha ez olyan bomba biztosíték lenne, de mindegy. Öt perc múlva egy bmw állt meg előttem, majd kiszállt a kocsiból, és kinyitotta nekem az anyós ajtaját. A kezébe nyomtam a telefonját, majd lassan beültem, ügyelve Kolenre, aki már jót aludt a kezembe. Baszki, ez nehezebb így mint gondoltam. Szerencsétlenkedtem két percig, mire a srác megunta, és besegítette a lábaimat is.
- Köszi - suttogtam. Egész halkan becsapta a kocsi ajtót, majd be is pattant ő is.
- Mondasz egy címet? - nézett rám. Lediktáltam neki a címet, és csendben ültünk ezután a kocsiban. Még a rádiót is lehalkította. Gondolom Kolen miatt. Figyelmes? Nem hiszem. Amikor megérkeztünk, segített kiszállni a kocsiból. Ott álltunk egymás előtt, csendben.
- Köszi hogy haza hoztál - köszörültem meg a torkom, hogy legyen hangom. - Mivel tartozom? - kérdeztem tőle.
- Válaszolsz a kérdésemre? - mosolygott.
- Melyikre? - halvány mosoly jelent meg az én arcomon is.
- Jól vagy? - tette fel újra a hülye kérdését.
- Nem, nem vagyok jól - néztem a szemébe. - De miért érdekel ennyire? - igazítottam Kolent a kezemben, jó súlyban van a lelkem.
- Többet nem látjuk egymást, ne foglalkozz a lelki világommal - vontam vállat.
- Miért vagy ebben olyan biztos? - kérdezte.
- Talán kedvet kaptál a szingli anyukákhoz? - húztam fel a szemöldököm. Felnevetett.
- Most költözött ide a húgom, pont ide - nézett a tömbbre.
- Sokat járok hozzá, leginkább erre gondolok - dőlt a kocsinak. Lesütöttem a szemeimet, égő.
- Értem - bólintottam.
- Köszönöm mégegyszer hogy haza hoztál - mosolyogtam rá, majd lassan megfrodultam, és a tömb felé igyekeztem, amikor egy ismerős alakot véltem felfedezni a tömbben. Marci.
- Basszameg - morogtam.
- Minden oké? - kérdezi. Ki kell használjam, nincs mese. Megfordultam, és improvizáltam.
- Figyelj, tudnál nekem segíteni kicsit? - kérdeztem tőle, talán kicsit túlbuzgóan.
- Esetleg ha megtartanád nekem az ajtót - mutattam az említett felé. A srác bólintott, majd együtt mentünk az ajtóhoz, kinyitotta nekem, én lassan beléptem, de nem mertem tovább menni. És milyen jól tettem. Marci egyből feltűnt, és a srácnak is.
- Édesem - karolta át a derekamat Marci.
- Hol voltatok, úgy aggódtam értetek - a hangja undorítóan hihető volt. Kirázott a hideg tőle, szó szerint. Újra a félelem vette át az irányítást a testem felett.
- Minden oké? - méregetett a srác, majd Marcira vándorolt a tekintete. Óvatosan megráztam a fejem, és szemmel igyekeztem üzenni neki. Az idegen szerencsére vette a lapot.
- Figyelj felkísérlek, jó? Olyan régen találkoztunk, jó lenne kicsit beszélgetni - mosolygott rám a srác, majd a kezem után nyúlt, de Marci elrántott tőle. Kolen a kezemben mozgolódni kezdett, majd fel is kelt erre a mozdulatára. Marci kezei a pocakomon állapodtak meg, de nem kedves érintés volt.
- Marci, engedj el - szóltam rá kicsit határozottabban, de semmit nem ért igazából.
- Brunó, de régen láttalak - selymes hangjával üdvözölte a srácot.
- Marci - bólintott.
- Úgy látom a hölgy nem tart rád igényt, mi lenne ha nem futnánk felesleges kötöket? - intézte felé szavait, közben lassan lépkedni kezdett felénk. Marci azonnal hátrált. Lassan megfordultam Marci előtt, és a szemébe néztem.
- Hogy jutottál idáig, Marci? Fenyegetsz, bántasz, és a fiamra is a frászt hozod? Mi lett belőled? - könnyek szöktek a szemembe, próbáltam minél hitelesebb lenni.
- Brunónak is készülsz gyereket szülni, vagy mi a terv? - nevetett az arcomba.
- Tiéd a gyerek? - szólalt meg a hátam mögül Brunó.
- Aha, vagy Andrisé, nem tudjuk - vigyorgott Marci.
- Vigyázz vele, könnyen lepetézik a kicsike - nevetett. Kezem az arcán csattant. Marci szemei elsétültek, kezével ráfogott a nyakamra, azt éreztem mindjárt megfojt. Marci mögé került Brunó, kezeit lefejtette a nyakamról, majd Marcit a falnak lökte.
- Te normális vagy, ember? - üvöltött vele. - Hogy viselkedsz így egy nővel, a gyereked anyjával? - ez a mondat ahogy elhagyta a száját, behúzott neki. Kolen a kezemben sírt, a nyakamat fogtam, alig kaptam levegőt. A lift felé rohantam, Brunó követett, majd az emelet gombját benyomva az ajtó csukódni kezdett. A lift oldalának dőltem, úgy éreztem mindjárt összeesek. Brunónak nyújtottam Kolent, aki gondolkodás nélkül át vette. Szabad kezével a derekamnál fogva tartott. Nyílt a lift ajtó, Brunó kiviharzott, szét nézett, majd újra mellém lépett, és támogatóan kísért. A táskámban a kulcsomat elővettem, kinyitottam az ajtót, beestem rajta, rá a pocakomra. Összeszorítottam a szemeimet, majd magzatpózban öleltem a pocakomat a földön.
- Jézusom - Brunó bepánikolva tette le a fiamat mellém.
- Hogy segítsek, úristen - túrt a hajába, majd felemelt a földről, bevitt a nappaliba, letett a kanapéra, majd eltűnt. Kolennel a kezében jött vissza, majd letette a kanapéra. A látásom homályos volt, alig láttam mit csinál.
- Jó estét, Pető Brunó vagyok, mentőt szeretnék...- kezdte, de a végét már nem hallottam, elsötétült minden.