Ki lennél te? || Ekhoe x Pogány Induló FF||

17. Egy percnyi boldogság

                                         |17|

Egy hónap telt el. Akit csak lehetett ignoráltam. Nem kérek belőlük, egyszerűen ha rájuk gondolok, a gyomrom felfordul. Persze ez nem csak nekik köszönhető. Dia szinte minden nap jár át hozzánk, fáraszt a hülyeségeivel. Eszembe se jusson elvetetni, ő és az anyukája mindenben segítenek, ő lesz a keresztanyja. Ha csak ezekre gondolok, mérhetetlen ideg kap el, és szomorúság. Én kevésbé vagyok bezsongva, leginkább aggódom, és nem tudom mi lenne a helyes döntés. Ha megtartanám, egyedül nagyon nehezen boldogulnék két gyerekkel. Kolen felügyelete is néha problémás, nem hogy egy újszülötté. Mintha lenne szívem elvetetni, pontosan úgy beszélek. De nincs. Vissza emlékszem arra amikor Kolent hordtam a szívem alatt. Mikor megtudtam, ugyan ilyen tanácstalan voltam, és fogalmam sem volt mit tegyek.
- Megyek! - kiáltottam, ugyanis csengettek. Gondolom Dia. Bár még csak fél egy, ilyenkor még sehol sem tartunk bent a betegekkel. Lehet hamarabb végzett ma.
Ahogy kinyitottam az ajtót, már csuktam is volna vissza, ha nem teszi oda a lábát Marci.
- Menj el - néztem rá a kis résen. Marci megrázta a fejét, majd a kezét bedugta a kis résen, és kifeszítette az ajtót teljesen.
- Meg fogsz hallgatni Nelli, leszarom - nézett a szemembe. Nem lépte át a küszöböt. Szemei vörösek voltak, be van állva mint a görény, és ráadásul a piától is bűzlik mint az állat.
- Mindent tudok Marci, nem kell magyarázkodni - léptem hátra kettőt az ajtótól, majd neki támaszkodtam a cipős szekrénynek.
- Semmit sem - nevetett halkan. - Amit tegnap mondott neked Andris, az igaz volt. Tudod, geci féltékeny voltam rá, és még vagyok is, amiért ő hamarabb bejutott a bugyidba mint én - vigyorgott. Tekintete ködös volt. - De - kezdte, majd kezével a falat kezdte támasztani. - Amióta ismerjük egymást, azóta vágyom rád. Azzal próbáltam távol tartani magam tőled, hogy egy fasz, geci vagyok veled mindig - bólintott. - Vágod, ha rajtam múlna csak, már hárman vígan el élnénk egy fasza kis lakásba - mosolygott szerelmesen. Igyekeztem nem mosolyogni, de tetszett amit mondott. Marci próbálta át lépni a küszöböt, de feltettem a kezem, ezzel megállítva. Nagyot sóhajtott, de megállt.
- Ez mind? - kérdeztem, felhúzott szemöldökkel.
- Ha enyém a gyerek, nem tilthatod el tőlem - hangja remegett.
- Nem is fogom - ráztam a fejem.
- De? - húzta fel a szemöldökét.
- Nincs de.
- De van - lépett elém hirtelen. Megcsapott a tömény fű szag, és pia szag. Kezeimet a mellkasára tettem, és próbáltam kifelé tolni, de nem mozdult.
- Menj ki Marci, kurva büdös vagy - köhögtem. Nevetni kezdett, majd a hajamba túrt a szabad kezével, még a másik keze a derekamon pihent.
- Nem akarok, hiányoztok - hajolt az arcomhoz. Nem húzódtam el, így egy puszit nyomott a számra. Minden erőmet össze szedtem, meglöktem. Két lépést hátra lépett.
- Akkor nem jutott eszedbe el lökni, mikor csókolgattalak, és szeretkeztünk, ugye? - sziszegte. - Megtehetted volna, de élvezted - csattant fel. - Kurvára élvezted, Nelli! - kiabált rám. Lehunytam a szemeimet, majd megfogtam a karját, és kitoltam a lakásból.
- Úgy csukd be ezt az ajtót előttem, hogy soha a büdös életbe de többet rád nem nyitom, és leszarom azt a kibaszott gyereket is, legyen bárkié - szinte ordított velem. A szemeit néztem, és az arcát. Remegett az egész teste az idegtől.
- Te is tudod, hogy ezt nem tudnád megcsinálni - suttogtam magam elé. Marci a kezem után nyúlt, de elhúztam.
- Dehogynem - bólogatott vigyorogva. - És meg is teszem, itt lesz neked Andris, ő elszórakoztat - tárta szét karjait. - Jut eszembe, holnap repül Bristolba, biztos elújságolja hogy gyereke lesz - tette kezét a vállamra.
- Jobban teszed ha most el mész Marci, szánalmas vagy - sepertem le kezét a vállamról.
- Rohadjál meg, egy percnyi boldogságot nem érdemelsz Csóti, egy percnyit sem - köpte rám szavait, majd hátat fordított és elment. Percekig ott álltam az ajtóban, majd becsuktam, és Kolen szobájába siettem.
- Itt vagyok kicsi - vettem ki a kiságyból, és öleltem magamhoz. Könnyek gyűltek a szemembe. "Egy percnyi boldogságot nem érdemelsz"..csak ez járt a fejemben. Hogy mondhat nekem ilyet. Úgy tűnik, teljesen eltűnt az a kapcsolat, ami volt köztünk.
Kolen hátát simogattam, már megnyugodott, így kezdtem én is. Rá kell koncentrálnom, nem másra. És a pocakomban lévő emberkére. Ő az egyetlen ebben a helyzetben, aki semmiről sem tehet. Nem kérte hogy legyen, sem hogy maradjon. Csak azt hangoztatom hogy elvetetem, és gondolkodom azon hogy nem tartom meg. De nem lenne szívem el venni egy ártatlan életet. Nem az az ember vagyok, aki ezt megtudná csinálni.
- Mit szólnál, ha hárman lennénk? - kérdeztem Kolentől. Gyönyörű szemeivel engem nézett, majd mosolyogni kezdett. - Baba? - kérdeztem tőle újra.
- Baba - ismételte meg Kolen. - Anya - bújt a mellkasomba, majd nagyot ásított.
- Megyünk enni, ma még semmit nem ettél - indultam ki vele a szobából. Beleraktam az etetőszékébe, és elkezdtem készíteni neki a reggelit, ami most palacsinta volt, baba verzióban. Ez az egyik kedvence.
- Anya úgy döntött ha megreggeliztünk, el megyünk a tánc terembe, mit szólsz - pillantottam a fiamra. Nagyokat pislogott rám. Édes kincsem. - Anya újra elkezd táncolni, de mielőtt jönnek a tanulók, előtte ki kell pofozni a termet - csaptam össze a tenyeremet. Kolen nevetni kezdett. Éppen a palacsintához tettem pár szem áfonyát Kolennek, amikor újra csengettek. Inkább ki sem nyitom, az ajtó közelébe nem megyek. Kolen elé tettem a tányért, majd a kimaradt 3 kis palacsintát egy külön tányérra tettem magamnak, ami nutellával kentem meg. Mielőtt le ültem volna, újra csengettek.
- Anya most nagyon ki lesz borulva, ha még egy idióta jött ide - pusziltam meg Kolen fejét, majd halkan az ajtóhoz mentem.
- Nelli, mi vagyunk - hallottam meg Kitti hangját. Halkan sóhajtottam, majd az ajtónak dőltem.
- Engedj má be, be fogok hugyozni - szólalt meg Ercsé. Megráztam a fejem, majd el fordítottam a zárba a kulcsot, és résnyire kinyitottam az ajtót. Kitti mosolygott, Ercsé csak a szemét forgatta. És mögöttük állt Andris, és Gyuris. Andris előre fúrta magát, így már velem szemben állt.
- Kérlek, ne taszítsd el magad tőlünk, se tőlem - kezdte. Nem akartam hogy ő is itt legyen. Nem voltam rá kiváncsi. - Tudjuk hogy Marci itt volt - sütötte le a szemét.
- Nem vagyok rád kiváncsi Andris - közöltem vele.
- Jó, rendben. Én Kolenre viszont igen, szóval had menjek be én is - erősködött. - Nem fogok hozzád se szólni, de Kolent látni szeretném - emlegette újra a fiamat. Kitártam az ajtót, majd megölelt Kitti amit viszonoztam, Ercsé és Gyuris puszival üdvözöltek. Andris maradt utoljára.
- Fél órát kapsz, max egyet - ellentmondást nem tűrő hangnemben intéztem hozzá szavaimat, mire ő csak bólintott. Becsuktam utána az ajtót, majd a konyhába indultam a többiek után. Kolen nevetve hallgatta Ercsé hülyeségeit, Kitti pedig mosolyogva figyelte őket.
- Én is szeretnék egy babát - gondolkodott hangosan Kitti. Ercsé szemei nagyra nyíltak.
- Oké, majd többet jövünk Csótihoz, nemsokára pelenkázni is megtanulhatsz - veregette a lány vállát biztatóan.
- Hülye - görbült le a szája Kittinek. - Saját gyereket, nem másét - motyogta maga elé. Ercsé sóhajtott.
- Édes - ölelte át Kittit. - Majd hogyha nem jut eszedbe két naponta este tizenegykor hogy úgy bedobnál egy lasztit, akkor talán szoba jöhet - nyomott egy puszit a fejére.
- Kitti - meghökkenve néztem rá.
- Mi van? - kérdezi nevetve. - Hiába akarok, nem szerez nekem soha, én meg nem tudom kitől veszik ezeket - vont vállat.
- Jézus, ne csináld már - fogtam a fejem. Kolen éppen befejezte a reggelit, amikor a társaság felé fordultam.
- Nincs kedvetek le jönni a terembe, segíteni nekem? - félve tettem fel a kérdést, ugyanis nem valami buzgó társaságról van szó.
- Persze! - lelkesedett egyből Kitti.
- Takarítani kell, mi? - nyögött fel Ercsé.
- Segítünk - karolta át a vállam Gyuris. Hálásan néztem rá, igazából ha nem is mindenki jön, már két emberre számíthatok. Andris kivette Kolent az etetőszékből, tépett egy papírtörlőt, majd megtörölte a maszatos kis arcát. Éppen lágyulni készült a szívem, mikor Kolen felkiáltott.
- Apa! - mosolygott, és fészkelődött Andris kezében a fiam. Szemeim tágra nyíltak, a torkom kiszáradt. A gyerekeknek különleges képességük van, hogyan is kell elhallgattatni egy egész társaságot. Kolen érzi hogy Andris nagyon törődik vele, tudja hogy imádja, ebben biztos vagyok. Így nem csoda hogy apa szerephez köti.
- Bárcsak én lennék - szólalt meg Andris, majd puszit adott Kolen arcára. Andrisnak fogalma sincs arról, mekkora sebet fog ejteni a gyerekem szívén, ha már nem lesz az életében.
- Én amúgy adnám ha tiéd lenne a baba - dobta le magát a kanapéra Ercsé. Kitti egyetértve bólogatott.
- Én is, hihetetlen milyen jól a kezedben, és milyen jól bánsz Kolennel is - kontrázott rá a lány.
- Én amúgy nem, vágod - tiltakozott Gyuris. - Mi lenne utána? Gyerekdalok?Szaros pelenka, meg tápszeres cumisüveg a dalszöveg? - nevetett Gyuris.
- Azt is hallgatnák, tesi - nevetett Andris is. - Eltelik pár év, és jobban tolja majd mint te - cukkolta Gyurist.
- Szegény fiam - néztem Kolenre, aki nagyon jól érezte magát Andris kezében. A nyakláncát fogdosta kis kezével, tetszik neki.
- Milyen szegény? - háborodott fel Ercsé. - Tudod milyen jól járt velünk? - kérdezte, majd felállt a kanapéról, Andrishoz sétált,  és kivette a kezéből Kolent. Nagy szemekkel nézegette a srácot a fiam, majd egyetlen mozdulatával levette a fejéről a sapkát.
- Nézd meg, tiszta anyja - vette ki a kezéből a sapkát, és rá tette a fejére. Kolen ki sem látott a sapka alól, amitől megijedt, és sírni kezdett. Ercsé láthatóan szintén megrémült, így egyből levette a fejéről a sapkát, gondolta már meg is nyugszik. Hamar vissza került Andris kezébe, ugyanis a sírása nem hagyott alább.
- Majd veszek neked a régióba egy etetős babát édes - karolta át Kitti derekát. A lány csak mosolyogva a fejét rázta.
- Gyere kisbabám, öltözzünk át - léptem Andrishoz, majd kivettem a kezéből Kolent. A krokodil könnyeket letöröltem a kis arcáról. A szobájába be érve letettem a pelenkázóra, tisztába tettem, majd rá adtam a zöld dinoszauruszos pólóját, és egy kék farmert.
- Kész is - tettem le a szőnyegre, de már el is tűnt, sikítozva futott a többiekhez. Kitti máris elhalmozta aranyos jelzőkkel, és már az ölében puszilgatta.
- Pár perc, és mehetünk - sétáltam át a nappalin egyenesen a hálóba, hogy én is át öltözzek. Behajtottam magam mögött az ajtót, Kolen miatt nem csuktam be, jobb ha hallok mindent. A felsőmet levettem, illetve a nadrágomat, amikor nyílt az ajtó.
- Anya öltözik, várj kics..- fordultam a hang irányába, de Kolen helyett Andris jött be. Ezt nem hiszem el.
- Menj ki, most - néztem rá csúnyán. Andris csak elnevette magát.
- Mintha nem láttam volna már minden porcikádat - lépett oda hozzám, és végig simított az oldalamon. Kirázott a hideg, a szemeimet lehunytam.
- Imádom hogy így reagálsz minden kibaszott érintésemre - suttogta a fülembe, majd csókokkal hintette be a nyakam. Halk sóhaj szökött ki a számon. Andris egy váratlan pillanatban megfogott és ledöntött az ágyra. Felém mászott, majd ajkaimnak esett. Legalábbis úgy csinált, mintha bármelyik pillanatban véget érne. Bele markoltam a pólójába, mire felmordult. Kezeit a melltartóm alá vezette, gyengéden bele markolt a mellembe.
- Sokkal jobban áll, ha nyögsz - morogta, majd a mellemről a kezét levezette a bugyim korcáig, majd benyúlt alá, és szinte azonnal belém vezette két ujját. Ajkaim újra elnyíltak egymástól, kezemmel azonban próbáltam tompítani a hatalmas nyögést.
- Ezt már megbeszéltük bébi - vette el a kezemet a számról. - Hallani akarom a hangod - dörmögte szinte a számra, ami teljesen felcsigázott. Nyakánál fogva lehúztam, majd vadul megcsókoltam. Nyelveink táncot jártak a számban. Lehet csak a hormonok teszik, de iszonyatos vágyat éreztem arra hogy magamba fogadjam. Teljesen bekebelezett. Egyszerre utálom, és vágyom rá.
- Ne gondolkozz - túrt bele a hajamba a szabad kezével, majd kicsit meghúzta. Andris az ujjait kihúzta belőlem, majd a saját nadrágjától szabadult meg, letolta a boxerét. Vágytól égve nézett rám, perzseltek a szemei. Szájába tette az ujjait ami pár perccel ezelőtt még bennem voltak, szemeit lehunyta, majd lehunyta úgy nyalta le. Beszívta a levegőt, majd megfogta mindkét combom, egész az ágy szélére húzott le, majd elhelyezkedett, és lassan belém hatolt. Semmi hirtelen mozdulat, hagyta hogy megszokjam.
- Hmm - ennyit tudtam kicsikarni magamból, mire Andris lassan mozogni kezdett. Rám dőlt, bele markolt a combomba, közben a mellkasomat puszilgatta. Lihegés töltötte be a szobát, a szemeimet nem tudtam nyitva tartani. Gyorsított a tempón. Csípőjére tettem a kezemet, jelezve neki hogy lassítson. Nem figyelt rám, így a hátába mélyesztettem a körmeimet, és lassan végig húztam. Felszisszent, elvált izzadt testemtől  majd egy pillanatra megállt.
- Ha ilyeneket csinálsz, ennyire sem fogom tudni vissza fogni magam - dörmögte, majd teljes hosszát eltüntette bennem. A hátam ívben feszült, a lepedőt markoltam. Andris halkan fel nevetett, majd megéreztem ujjait a csiklómnál. Összepréseltem a számat, direkt csinálja. Egyre gyorsabban mozgott, egy ütemben az ujjával. Éreztem hogy pár perc, és végem. Újra széthullok alatta, és miatta. Mindkét kezemmel a számat tapasztottam be, de úgy éreztem semmit nem ér.
- Gyerünk bébi - morogta, és ahogy ezt kimondta, forróság öntött el. Andris közre fogta a hasam kezeivel, majd követett. Hangosan nyögött, mire be fogtam a száját. Csukott szemei kipattantak, amikor az ajtó kivágódott.
- Ez az, gyerünk - tapsolt Marci. - Had nézzem végig, ahogy rongyosra baszod - nevetett.

Mit gondoltok Marci viselkedéséről? 🙄 És Nelli, miért esik ki mindig a kezéből az irányítás ha a két fiúról van szó?