Ki lennél te? || Ekhoe x Pogány Induló FF||

10. Bukott angyal

|10|

Szemeim nagyra nyíltak, elképedtem.
- Marci, én nem vagyok vele - tártam szét a karjaimat. - Miről beszélsz?
- Vágod, ne legyél hülye - nevetett, majd kikerülve ott hagyott a szobába. Álltam az ágy mellett, mint egy fasz. Honnan veszi hogy mi együtt vagyunk? Ezek mindketten megbolondultak. Leültem az ágy szélére, és bámultam magam elé. Konkrétan itt ragadtam, Kolen jót alszik, nincs szívem felkelteni.
- Minden oké? - jött be Kitti. Rá néztem, és kínosan elnevettem magam. Leült mellém az ágyra.
- Ezek full hülyék - mondtam. - Marci azt hiszi hogy együtt vagyok Andrissal, Andris úgy viselkedik mintha a megmentőm lenne - sóhajtottam. Kitti elmosolyodott.
- Ne mosolyogj, tudod milyen idegesítő? - álltam fel, majd megálltam vele szembe.
- Annyira rá pörögsz erre - állt fel ő is, majd megfogta a vállamat.
- Tudom hogy egy független nő vagy, akinek senki nem mondja meg mit csináljon - nézett a szemembe - viszont, Marci régi barátod, érthető kicsit féltékeny. Értetlenül néztem Kitti.
- Egyáltalán nem érthető - húztam össze a szemöldökömet. - Nincs oka féltékenynek lenni, mert nincs köztünk semmi Andrissal, és köztem meg Marci között sem történt semmi, soha.
- Nelli - nevetett. Levettem a vállamról a kezét, majd leültetett az ágyra. - Még mindig nem érted, igaz?
- Mit? Mit nem értek, Kitti? - kezdtem idegesnek lenni.
- Ezeknek a srácoknak az életében nincs biztos pont. Mióta belekerültek a zene iparba, úgy élik az életüket mintha nem lenne holnap. Azt csinálnak amit akarnak, azzal akivel akarnak - magyarázta.
- Kitti, én sem vagyok biztos pont - néztem hátra a kiságyban fekvő Kolenre. - Senki életében. Szemembe könnyek gyűltek. Szörnyű ember vagyok, bassza meg. Gyorsan le is töröltem, nem akarok sírni. Nem sírhatok.
- Ne mondj ilyet - förmedt rám Kitti. - A srácok egy bukott angyalt keresnek, és te nem vagy az - simogatta meg a karom.
- Dehogynem - nevettem. - Én vagyok, aki igazán sokat bukott - ráztam a fejem. - Sok mindent máshogy kellett volna csináljak - utaltam a fiamra.
- Nem vagy rossz ember, és anya sem - próbált vigasztalni Kitti.
- Menjünk - álltam fel, majd Kitti is, és ki mentünk a többiekhez. Nagyon beszélgettek, de ahogy megláttak minket, alábbhagyott a beszélgetés.
- Na mi lesz a kajával? - kérdezte Gyuris.
- Kolen alszik, így nem lesz kajálda - vontam vállat, majd le ült a földre a dohányzó asztal elé. Kitti helyet foglalt Ercsé mellett.
- És mit akartok enni? - kérdezte Andris, telefont nyomkodva.
- Én egy jó gyrost ennék - nyalta meg a száját Ercsé. - De a te pitádból - nézett Kittire, majd megcsókolta.
- Jézus - nevettem fel. - Mondanám hogy menjetek szobára, de nem - ráztam a fejem.
- Nyugi, Kolen nem fog felkelni rá - vigyorgott Ercsé.
- Normális vagy, ember? - csattant fel Andris. Mindenki rá kapta a tekintetét. Andris bele túrt a hajába feszülten.
- Mintha a tiéd lenne úgy csinálsz - forgatta szemeit Ercsé.
- Ő egy gyerek - sziszegte Andris. - Ne legyél ekkora fasz - felállt majd a konyhába ment. Ercsé a fejét rázva nézett rám. Én vállat vontam, majd felálltam és megnéztem Kolent. Kiterülve aludt, nyitott szájjal. Megsimogattam az arcát.
- Beszélhetünk? - hallottam meg Andris hangját mögöttem. Megfordultam, majd melleim alatt össze fontam a kezem, és kérdőn néztem rá. Andris szemei egy percre elidőztek a melleimen, majd a szemembe nézett.
- Ennél közönségesebb nem is lehetnél - grimaszoltam. - Nem - válaszoltam a kérdésére. Kikerültem, de a karomnál fogva magához húzott. Egy papír lap nem fért volna el köztünk.
- Sajnálom, vágod - szomorúnak tűnt az arca. Próbáltam el húzódni tőle, de nem engedte.
- Nem akarok veled vitázni - motyogta, majd közelített, és megcsókolt. Hagytam magam. Mindig ez van, akárhányszor a közelében vagyok. A nyaka köre fontam karjaimat, ő pedig a derekamat ölelte.
- Ember - hallottam Marci hangját. Andrist a vállánál fogva eltolta tőlem, majd a falnak lökte.
- Ne csináld - fogtam meg Marci karját, de kirántotta a kezem közül.
- Ember, mi van - nevetett Andris. - Féltékeny vagy? - lökte el magát a faltól, majd bele túrt a hajába. Marci rá mosolygott.
- Nem - vont vállat. - De nálam ilyet ne.
- Eddig nem zavart, még ha egy szobában voltunk négyen, és úgy nyomtuk - húzta fel szemöldökét Andris vigyorogva. Marci állkapcsa megfeszült.
- Nellivel ilyen sosem lesz, ne is álmodj róla - komoly arca, és dühös szemei mindent elárultak. Féltékeny.
- Ilyen nem, de más bármikor - kacsintott rám Andris, én szemmel próbáltam jelezni, hogy ezt nem kéne. Marci a falnak nyomta Andrist, majd az arcába hajolt.
- Másnak sem kell, nem mehetsz rá a legjobb barátomra - sziszegte az arcába. Szinte köpte a szavakat. Én ott álltam, és semmit sem tettem.
- Marci, fejezd be - szóltam rá erélyesen.
- El kell fogadja azt, hogy néha egymásnak esünk, és faljuk egymást - vont vállat Andris. Marci egy hirtelen mozdulatból arcon ütötte Andrist. Andris vissza ütött, dulakodni kezdtek.
- Kitti! - kiáltottam a lánynak, majd Kolent kivettem az ágyból, és ki rohantam vele a szobából. Kiabálni kezdtek, Ercsé és Gyuris közéjük álltak, az egyik Marcit, a másik Andrist fogta le. Kolen a kezemben sírni kezdett. Megpusziltam a fejét, majd elhallgatott. Andris és Marci próbáltak kiszabadulni az erős kezek fogságából.
- Nelli - lesütött szemmel mondta ki a nevem Andris. - Menj el. Kérlek, ne legyetek itt. Óriási gombóc keletkezett a torkomba. Pulzusom az egekben volt, szörnyű volt ezt látni.
- Az én lakásomba te ne rendezkedj - kiabált rá Marci, aki kihúzta karjait Ercsé kezei közül, és kiviharzott a szobából, egyenesen hozzám. Marci megállt előttem, majd közre fogta az arcomat. A szívem dübörgött a mellkasomban. Kolen a kezemben Marcit próbálta elérni karjaival.
- Sajnálom, hogy nagyon gané módon viselkedtem veled a buliban, de nem akartam hogy más pali rád nyomuljon - végig a szemembe nézett. - Így örültem amikor el mentem, és annak is hogy nem kellett valakit megpofozzak - nevetett. - Tudod, az elmúlt hetekben, nagyon sokat gondolkodtam, és rá jöttem, hogy nem tudok sokáig a barátod maradni - megfogta a szabadon maradt kezemet. Nagyot nyeltem, de nem tudtam mit mondani. Azt sem tudtam el dönteni hogy ez most valóban így van, vagy csak azért csinálja, hogy egy kicsi közöm se legyen Andrishoz. Elég kétes ez az egész.
- Nem - ráztam a fejem, és hátra léptem egyet. - Ez nem igaz, Marci - könnyek gyűltek a szemembe.
- Nelli - éles hangja Andrisnak betöltötte a nagy lakást. - Kérlek, menj el!
- Haver - engedte el Andrist Ercsé. Andris pillanatok alatt Marci mellett volt, majd a karomat megfogta, és az előszobába kezdett tolni. Marci nem mozdult, ott állt, és nézett.
- Menj el, nem érted - förmedt rám. Kolenre rá adtam a kabátot és a cipőt, én is így tettem, majd el hagytam a lakást. Ahogy az ajtót becsaptam magam után, a lépcsőn igyekeztem minél gyorsabban le érni. Ahogy a hűs szellő megcsapta az arcomat, a sós könnyek marni kezdték az arcomat. Egyszerűen nem értem. A bukott angyal, biztos pont, függetlenség. Ezek a szavak jártak a fejembe folyamatosan. Kittivel való beszélgetésem, talán még mindig nem értem mire gondolt. Kolen a vállamon pihentette a fejét. Valószínű hogy el voltam bambulva, de le vállaltam valakit.
- Bocsi - eszméltem fel. Egy magas srác állt előttem.
- Nem gond. Nelli? - kérdezte. Az arcára pillantottam, ahová csak most néztem, de azt hittem nem látok jól.
- Dani? - sokkolódtam le. - Szia. Egymás szemébe néztük, olyan rég nem láttam. Percekig álltunk egymással szemben, de Kolen félbe szakította az idilli pillanatot.
- Kis haver - hajolt le Dani, majd puszit adott a fejére.
- Még mindig húzódik az ügy? - kérdezte. Teljesen semleges volt, ami egy kicsit fájt.
- Igen - sütöttem le a szemem. - De viszonylag sokat van nálam - néztem mosolyogva Danira. Ő is eleresztett egy fél mosolyt.
- Ennek örülök - mondta. - Te rendben vagy? - nézett végig rajtam. - Rengeteget változtál. Formás lettél - vigyorgott.
- Köszi - mosolyogtam. - Örülök hogy tetszik amit látsz - elég kínosan éreztem magam, de tartottam magam.
- Figyelj, mérföldekkel jobban nézel ki, sőt - nevetett. Ez fájt.
- Igen, rám fért a változás - helyeseltem. - De te sem panaszkodhatsz - próbáltam terelni a témát a testemről.
- Én sosem szoktam - váltott komolyra. - Most már szívesen mutatkoznék veled - húzta kaján mosolyra a száját.
- Dani - nyílt nagyra a szám.
- Jaj ne már - fogta meg a vállam, de elhúzódtam tőle, és kikerülni próbáltam, de elém állt.
- Engedj - néztem rá. - Te magad mondtad, hogy nem akarod hogy bekavarjak neked.
- Azt nem, de hogy ne kavarj velem, arról nem volt szó - mosolygott.
- Nem csak én mentem rossz irányba Dani - ráztam a fejem, majd elmentem mellette. Ezek szerint, nem csak nekem siklott ki a vonat. Le kellett volna szállni az első adandó megállónál.