Ki lennél te? || Ekhoe x Pogány Induló FF||

6. Kedvel téged

|6|

- Anya? - nézett rám értetlenül Andris. Azonnal kiszálltam a kádból, megtörölköztem, felkaptam magam a pizsamám, majd felé fordultam.
- Figyelj, később megbeszéljük, ne gyere ki kérlek - könyörgő tekintetem láttán, bólintott, majd bele feküdt a kádba. Bele néztem a tükörbe, megigazítottam a hajam, majd ki léptem a fürdőből. Anya hangja töltötte ki a nappalit, ahogy fegyelmezte a fiam, leesik a kanapéról.
- Anya!!! - pillantott meg a fiam, majd lemászott a kanapéról, oda futott hozzám, majd átölelte a combom. Megsimítottam a fejét, majd felvettem, és magamhoz öleltem. Annira hiányzott.
- Nelli - szólított meg anya, majd ő is oda jött hozzám, és ölelésbe vont.
- Hogy-hogy jöttetek? - váltunk el egymástól. - Nem is szóltatok - ráztam a fejem.
- Gondoltam örülni fogsz, hiszen régen látták egymást, láttuk - felelte.
- Persze örülök nagyon, ez nem is kérdés - mosolyogtam, majd a fiam arcára egy puszit nyomtam. A mellkasomnak dőlt, kis szemei ​​megdörzsölte.
- Arra gondoltam, ha már úgyis szabin vagy, pár napra el hoztam neked Kolent - mondta. A legjobb időzítés anya. tényleg.
- Ez igazán jó ötlet, viszont előtte igazán ide szólhattál volna, hogy tudjak készülni - néztem rá, majd le ültem a kanapéra Kolennel a kezembe, anya követett.
- A gyámügyesek voltak nálad? - kérdezte tőlem.
- Voltak, minden rendben, rólad kérdeznek általában - szóhajtott.
- Anya, igyekszem. Van munkahelyem, és amióta felköltöztem Pestre, tiszta vagyok - feleltem, majd a fiamra pillantottam, aki halkan szuszogott az ölemben.
- Tudom, már csak fél év, és újra a te felügyelet alatt lesz - mosolygott. - Nagyon hiányzol neki - mondta, majd egy kósza könnycseppet törölt le az arcáról.
- Anya, kérlek, ne sírj - simítottam meg a vállát. - Minden rendben lesz, teljesen jól vagyok - próbáltam nyugtatni, bár tudtam, hogy nullával egyenlő az, amit mondok.
- Te nem maradsz? - érdeklődtem. - Bőven elférsz te is.
- Nem kicsim, apád nélkülem meghalna, te is tudod - kuncogott. Elmosolyodtam.
- Ez tényleg így van - feleltem.
- Megyek is - állt fel, majd oda hajolt hozzám, adott egy puszit, majd Kolennek is. Az ajtó felé indult, felvette a kabátot és a cipőt, majd még vissza szólt.
- A vendégedet üdvözlöm - majd nyitódott az ajtó, és elment. Baszki, Andris. Kolent bevittem a szobájába, majd letettem a kiságyba, betakartam, majd behajtottam az ajtót. A fürdőbe lépve, Andris már felöltözve ült a kád szélén, amikor beléptem rám kapta a tekintetét.
- Van egy gyereked? Ez komoly? - semmi érzelem nem volt az arcán.
- Igen - feleltem.
- Marci tudja? - kérdezte.
- Nem - feleltem. - És nem is fogja megtudni.
- Miért az anyád neveli? - bukott ki belőle újra egy kérdés.
- Figyelj, semmi közöd hozzá, ahogy hozzám sem, a fiamhoz pedig végképp - förmedtem rá. - Akár el is mehetnél - mutattam az ajtó felé. Felállt, majd oda jött hozzám. Átkarolta a derekam, majd magához húzott. A könnyeim utat törtek, ezzel teljesen át áztatva a pólóját.
- Hé, babája - tolt el magától, majd az ujjával letörölte az arcomról a könnyeket.
- Hallottam mit beszéltek, ígérem nem kérdezek semmit, majd mondod - nyomott egy csókot a számra. Bólintottam, majd a mellkasába rejtettem az arcom.
- Hány éves? - kérdezte. Eltoltam magamtól, majd a szemébe néztem.
- Azt mondta, hogy nem kérdezel semmit - nevettem. - Két éves.
- Hogy hívják? - tett fel egy újabb kérdést.
- Kolen - válaszoltam.
- Át tudtál volna baszni, rohadtul nem látszik rajtad hogy szültél - nevetett.
- Köszi, vagy mi - nevettem én is. Ahogy álltunk a fürdőbe, sírásra lettem figyelmes. Andris rám mosolygott.
- Jösz? - fogtam meg a kezét. Bólintott, majd együtt mentünk be Kolen szobájába. A fiam a kiságyban állt, ahogy megpillantotta Andrist, elhalkult. A kezembe vettem, de a mögöttem lévő ember kötötte le igazán a helyén. Andris felé nyújtotta pici kezét.
- Mizu kis ember? - fogta meg a kezét, Kolen mosolygott.
- Ha ilyen szép fiút tudsz szülni, milyen egy kislány? - intézte felém a kérdést. - Csinálhatok neked? - nézett rám boci szemekkel.
- Ó, kettőt is máris - forgattam a szemem. Kolen mozgolódni kezdett a kezembe, így hát letettem a szőnyegre.
- Oké, altasd vissza, és kezdhetjük is - vigyorgott, majd leguggolt Kolenhez, aki hezitálás nélkül közelebb lépett hozzá.
- Kedvel téged - mondtam, majd ahogy néztem őket, tele lett a szívem. Andris magához ölelte Kolent, majd csikizni kezdte a pocakját. Kolenből kövér kacajok törtek ki. Andris nevetett, majd felkapta a fiamat, aki kapott az alkalmon, és elkapta két raszta tincsét, amit jól meg is húzott.
- Aú - kapta el a kezét, majd óvatosan kihámozta ujjai közül. Rá nézett Kolenre, akinek nagyon tetszett a reakciója.
- Olyan vagy mint az anyukád, nemrég ő is a hajam tépte - mondta a fiamnak mosolyogva. Rá csaptam a vállára.
- Ne mondj ilyet a gyerek előtt - ráztam a fejem.
- Na jól van, nézd meg Leni anyád hogy le teremt - bigyesztette le a száját, a fiam pedig belegyen az alsó ajkába és elkezdte húzni.
- Aaaa - húzta össze a szemöldökét Andris.
- Ez az fiam, mutasd meg neki milyen szívósak a Csótiak - szurkoltam.
- Na jó - mondta Andris, majd a kis kezei közül kipaszírozta az ajkát, és letette a szőnyegre Kolent. A fiam miután észlelte, hogy nem kézben van, szája lefelé görbült, majd sírni kezdett.
- Nézd meg mit csináltál - néztem mérgesen Andrisra. - Gyere édesem, ez a gonosz bácsi itt szórakozik veled - mondtam neki mázasan, majd felvettem. A sírás abba maradt, majd újra a szemeit dörzsölgette. A hátát simogattam, majd elkezdtem vele járkálni. Kolen a kis fejét a vállamra hajtotta, majd a hajamba kapaszkodott.
- Én is szeretlek fiam - sziszegtem, majd oldalra sepertem a hajamat.
- Nagyon jól áll a kezedben - szólalt meg. - Hihetetlen hogy van egy fiad - merengett.
- Nem te vagy az első, aki ezt mondja - feleltem. - Bár nem tudom, kinek a kezében nem áll jól - feleltem kínosan.
- Ezt lehet látni - mondta. - Van aki nem való anyának.
- Én sem - mondtam halkan, majd a kiságy felé sétáltam, és leraktam Kolent a kiságyba.
- Miért mondasz ilyet? - jött oda hozzám, majd a hátamra tette a kezét, és simogatni kezdett.
- Többet most tényleg nem kérdezhetsz - fordultam meg, és a szemébe néztem. - Nem szeretnék erről beszélni Andris.
- Jól van, jól van - értette meg. - Ki kísérsz? - kérdezte.
- Ki - feleltem. Kolenre pillantottam, majd követtem Andrist. Az ajtó előtt megáll, majd felém fordult. A derekamnál fogva magamhoz húzott, és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Szia - köszöntem el tőle.
- Szia - engedett el, majd a kilincset lenyomva kilépett az ajtón. Ebből kurva nagy baj lesz.