Ki lennél te? || Ekhoe x Pogány Induló FF||

26. Ti vagytok az otthonom

                                              |26|

- Figyelj, tudom hogy most rossz, de minden rendbe fog jönni - simogatta a hátamat Dia.
- Hagyjuk ezt Dia - álltam fel.
- De komolyan, most megijedt, ennyi az egész - próbált meggyőzni.
- Dehogy ijedt. De le is szarom, ezek után, ha könyörögni is fog, biztos nem fog érdekelni - vontam vállat.
- Ezt te sem gondoltad komolyan - rázta mosolyogva a fejét Dia.
- De komolyan gondolom. Marcival sosem lettem volna képes kapcsolatot kialakítani, ameddig Andrissal igen. De hála neki, soha a büdös életbe nem lesz rá több lehetőség - magyaráztam Diának.
- Ezt én másképpen látom. Marcival ugyanúgy együtt tudnál lenni Nelli, akárcsak Andrissal. Andris talán jobb apa figura lenne, de Marci szerintem a csillagokat lehozná neked hogy boldog légy - próbált meggyőzni.
- Marci oldalára próbálsz állítani? - húztam fel a szemöldököm.
- Nem. Egyszerűen a tényeket közlöm, amiket te lehet nem is látsz úgy - követett Lora szobájába. - Igazából azt sem értem, hogy miért visel meg ez téged ennyire - ült le a bőr székbe. Lorát kivettem a kiságyból, majd a pelenkázóra tettem, és öltöztetni kezdtem, ugyanis sétálni indulunk.
- Azért visel meg Dia, mert Kolen apa nélkül nő fel, és meg volt az esély arra hogy Lora ne - feleltem.
- Teljesen igazad van - bólintott Dia.
- Lényegtelen.
Lorát miután felöltöztetem, át adtam Diának hogy én is fel tudjak öltözni. Túlzásba nem vittem, a hajamat lófarokba felkötöttem, egy fehér skinny farmer nadrágot vettem fel, egy fekete garbó pulóvert, rá pedig egy bundás dzsekit.
- Nézd Lora, anya milyen csinos - mutatott rám Dia. Lora mosolyogni kezdett.
- Anya nagyon szeret kicsim - mentem oda hozzájuk, majd puszit nyomtam arcára. Lorát a babacsokiba tettük, jól betakartam, majd el is indultunk. Amint kiértünk a tömbből, a napnak aligha, de volt még ereje.
- Merre menjünk? - kérdezte Dia, miközben a napszemüvegét feltette. - Hősök tere felé?
- Oké - álltam meg a piros lámpánál. - Egyébként, mi van Kisével és veled?
- Ja, hát úgy semmi - vont vállat.
- Semmi? - néztem rá.
- Hát, nem vagyunk együtt vagy ilyesmi - felelte.
- Pedig nekem nem úgy tűnik, azt kell mondjam.
- Párszor össze járunk, de ennyi - tolta fel a napszemüveget a fejére.
- Aha - méregettem.
Ahogy a Hősök tere felé sétáltunk, azon gondolkodtam amit Dia mondott. Pontosan tudom hogy miért visel meg. Talán egy kicsit bíztam benne hogy Andris tényleg örülni fog annak hogy Lora az ő lánya, de egyáltalán nem. Úgy beszélt velem mint egy utolsó kurvával, akivel egy buliban találkozott, és annyira jól sikerült, hogy felcsinálta.
- Gyere, üljünk le - mutatott Dia egy szabad padra. Dia előre ment, én pedig lassan követtem őt.
- Nézd, ott van Kitti - mutatott a lány irányába. Mintha nyomkövető lenne rajtam, és nekik jelezné hogy merre járok.
- Szuper - értem oda a padhoz, majd a babakocsit lefékeztem, rá néztem Lorára, aztán le ültem a padra. Békésen aludt, mindig jókat alszik a friss levegőn.
- Sziasztok - állt meg előttünk Kitti.
- Szia - köszöntünk egyszerre Diával.
- Többiek merre? - kérdezte Dia. Kisé reményében.
- Nemsokára jönnek, én is őket várom - mosolygott Kitti.
- És merre mentek, mit csináltok? - érdeklődött Dia.
- Valahová ebédelni ülünk be ha minden igaz - felelte Kitti.
- Hm, nem is rossz ötlet - nézett rám Dia, de én megráztam a fejemet.
- Marci már ide is ért - integetett neki vadul Kitti.
- Én megyek, majd beszélünk Dia - álltam fel, és indultam volna, de elfelejtettem a hülye féket, így plusz pár percet veszítettem, ami pont elég volt Marcinak hogy oda érjen.
- Sziasztok - köszönt. Oda lépett hozzám, és egy puszit nyomott az arcomra. Meglepődve néztem rá.
- Most mi az? - kérdezte tőlem nevetve.
- Andris Lora apja - bukott ki belőlem. Marci kedvesen nézett rám.
- Tudom, Nelli. Nem tudok vele mit csinálni, de szeretném hogy tudd hogy bármikor számíthatsz rám mindenbe - húzott magához, és úgy szorított, mintha attól félt volna hogy most lát utoljára.
- Köszi, vagy nem tudom - mosolyogtam kínosan.
- Most mi a baj? Olyan furcsa vagy - tolt el picit magától, majd az arcomat kezdte vizslatni.
- Semmi, semmi - ráztam a fejem. Nagyon furcsa nekem ez.
- Jöttök? - kérdezte Dia.
- Persze - felelte Marci kedvesen. - Tolhatom a babakocsit? - nézett rám félve Marci. Bólintottam, majd elindultunk. Nem értem a viselkedésért, teljesen más lett. Andris kilépett az életemből, Marci pedig át veszi a helyét? Bár ez sem teljesen igaz.