Ki lennél te? || Ekhoe x Pogány Induló FF||

4. Jogomban áll

|4|

Eltelt 1 hónap. Szomorú vagyok, élni sincs kedvem, legszívesebben nyakon szúrnám magam. Azóta sem beszéltem Marcival, annak ellenére hogy ő próbálkozik. Párszor a munkahelyem előtt is várt, de felismertem az autót, és megvártam még el megy. Fogalmam sincs mit tegyek. Azzal járok jól, hogyha teljesen kizárom és ezzel együtt persze el is felejtem. Vagy hogyha beszélni kezdek vele. Újra rezeg a zsebemben a telefon, de már rá sem nézek a kijelzőre, tudom hogy Marci az. Vagy nem? Ismeretlen szám.
- Tessék, Csóti Nelli - szóltam bele.
- Nelli - szólt bele Marci elhaló hangon. Le kellett volna rakjam, ennek ellenére nem szóltam bele, csak hallgattam.
- Ennyire el basztam minden? - kérdezte, bár leginkább magától. - Fontos vagy nekem, sajnálom hogy ekkora fasz voltam veled, ne haragudj rám - folytatta.
- Marci, ne csináld - szóltam bele végül.
- Kérlek, azóta egy szót se beszéltünk, hiányzol. Nem tudom miért viselkedtem így veled, de kurvára bánt - sóhajtott.
- Most mennem kell, ne haragudj - próbáltam lerázni.
- Ne, ne tedd le Nelli - kérlelt. - Figyelj, találkozzunk, látni akarlak - folytatta gyorsan.
- Nem jó ötlet, nem érek rá ma - feleltem, amivel persze orbitálisat hazudtam. A kanapén feküdtem, hajam összefogva, egy nagy pólóban és rövid nadrágban.
- Semmi dolgod nincs, otthon vagy, és lustálkodsz - nevetett. - Ne akard nekem beadni hogy sok dolgod van, vágod - mondta.
- Nincs kedvem semmihez, hozzád főleg - váltottam hangnemet.
- És másokhoz? - érdeklődött. - Kitti nemsokára el jön velünk Szegedre, megyünk fellépni, biztos örülne ha jönnél - próbált győzködni. - Amúgy nagyon jól állhat rajtad a nagy póló - mondta.
- Kurva vicces vagy, nem megyek sehova - zártam le.
- Jó, akkor megyünk mi hozzád - vágta rá gyorsan.
- Marci, nem jöttök seho - majd rám nyomta a telefont. - Rohadj meg! - kiabáltam a telefonba, a senkinek. Nem akarok vele találkozni, a többiekkel sem, nem jó ötlet értse meg. Kibaszott macska gyerek, mégis a szívem hevesen dobogott.

|17:34|

Már javában sötét volt kint, én pedig a kanapén feküdtem, betakarózva. Hála istennek senkit nem kellett fogadjak. A minimális beszélgetésünk óta, kicsit jobb kedvem lett. Lehet el kellene fogadjam, hogy teljesen mások vagyunk, és ha kell, akkor azt is hogy nem férünk egymás életében. És ez lehet így is van jól. Újra megcsörrent a telefon, újra ismeretlen szám. Marci. Néztem ahogy csörög, nem tudom mit tegyek. Felvettem.
- Szia - szóltam bele.
- Csóti, tudsz segíteni? - szólt bele egy srác, de nem Marci.
- Ki vagy? - érdeklődtem, nem ismertem fel a hangját.
- Andris - felelte. Az ki? Nem szóltam, majd folytatta. - Ekhoe - egészítette ki.
- Ja, mit szeretnél? - kérdeztem.
- Marci nincs jól, szerintem el kéne gyere - mondta.
- Mi a baja? Mit adtál neki? - kérdeztem tőle ingerülten. Tuti ő keverte valami szarba, vagy adott neki valamit. Kinyírom.
- Ember semmit, egyszerűen szarul van. Hozzál valamit, amitől jobban lesz - felelte, majd rám rakta. Kurva istenit. Felkeltem a kanapéról, felöltöztem, majd azonnal el is indultam. Elég csöves lett a kinézet, de most ezzel nem nagyon foglalkoztam. Egy szürke melegítő van rajtam, egy fehér haspoló, és egy fekete mellény. Életet menteni teljesen megfelelő. Kb 10 perc alatt ott voltam a tömb előtt, a táskámban lévő gyógyszerekkel. A tömb ajtaja nyitva volt, így nem kellett felcsengetnem, így már a lépcsőn szedtem a lábaimat. Ahogy sejtettem az ajtó nem volt bezárva, így benyitottam, majd megcsapott a tömény fű szag, és a cigi keveréke. Kittit pillantottam meg elsőnek, aki nagy mosollyal közelített meg.
- Szia Nelli - köszönt, majd ölelésbe vont, amit viszonoztam. Levettem a mellényem és a cipőm, majd a nappali felé mentünk.
- Nelli - észrevett Marci, aki a kanapén feküdt elterülve.
- Köszönni nem szokás nálad? - intézte szavait nekem Ercsé.
- Annyira jó lenne, ha most befogdnád - néztem rá összehúzott szemekkel, majd Marcira összpontosítottam. Oda mentem mellé, ő pedig átölelte a derekamat, majd belefúrta a fejét a hasamban.
- Mi van veled? - kérdeztem tőle, de nem válaszolt. - Marci - toltam el magamtól, majd az állánál fogva felemeltem a fejét, és bele néztem a szemébe. Fullra be volt állva megint, de azon kívül mást nem láttam rajta. Semmi baja, csak szórakozik megint.
- Marci, semmi bajod nincsen - állapítom meg, majd hátráltam tőle egy lépést.
- Mi bajom lenne? - nézett rám hülyén. Ez most szórakozik, fix.
- Hívott a raszta hogy szarul vagy - közöltem vele. Marci rá nézett, majd elnevette magát.
- Nem bírtam nézni hogy depressziós vagy, és közben elszívod az összes csárt - vont vállat a raszta. Erre már nem tudtam mit mondani. Gondolhattam volna hogy semmi baja nincsen, de ennek ellenére futottam, és jöttem azonnal. Igazság szerint, senki nem tartott a fejemhez fegyvert. Hiányzott. És kész.
- Menj arrébb - léptem oda hozzá, majd meglöktem oda üljek mellé. Amikor leültem, Marci a combomra tette a kezét. Melegség öntött el, de nem néztem rá.
- Hiányoztál - suttogta.
- Te is - feleltem.
- Figyi, jössz velünk Szegedre ugye csajszi? - kérdezte Kitti, aki éppen egy pohár bort töltött ki magának. Nem is tudom. Nem biztos hogy jó ötlet ez.
- Nem tudom, lehet nem jó ötlet - néztem rá. - Én is kérhetek? - mosolyogtam rá. Kitti fogott egy másik poharat, majd abba is töltött és felém nyújtotta.
- Köszönöm.
- De jó ötlet. Én szeretném hogy gyere, el leszünk. Kitti is jön, ő már tudja hogyan működnek a fellépések - mondta Marci. - Egy óra múlva indulunk, és holnap délután jövünk vissza.
- Aaa, az nekem nem jó - ráztam a fejem.
- Akkor délelőtt jövünk - vette le a combomról a kezét, majd elkezdett cigit tekerni.
- Biztos? - néztem rá.
- Igen - fordult felém, majd a homlokomra nyomott egy puszit.
- Miért nem jöttök össze? - gyújtott rá egy cigire Kittire.
- Barátok vagyunk - kortyoltam bele a borba.
- Hogyne - szólt bele a raszta.
- Kussolj már - forgattam szemeimet.
- Hosszú lesz az út Szegedre - motyogta Marci.