Ki lennél te? || Ekhoe x Pogány Induló FF||

18. Kígyó

                                          |18|

Ne haragudjatok hogy későn hoztam az úgy részt, csak nehéz szakaszában vagyok az életemnek, és kiskanállal szedem össze jelenleg magam, de itt vagyok!!

Oda lépett Andrishoz, a nyakánál fogva neki vágta a szekrénynek. Magam köré tekertem a takarót, felálltam, és ki rohantam a nappaliba.
- Mi a fasznak engedtétek be? - kiabáltam rájuk. Kitti felállt a kanapéról, és Kolennel a kezébe berohant a szobájába.
- Vissza se lehetett tartani - vont vállat Ercsé. - Azt mondta hogy megbeszéltétek hogy át jön - hadarta el, majd engem kikerülve futott be a hálóba. Követtem, de bár ne tettem volna. Andris egy boxerben feküdt a földön, Marci felette állt, és teljes erejéből rúgni kezdte.
- Szállj le róla, normális vagy - ordítottam. Ercsé megfogta Marci karjait, majd kivezette a szobából. Marci őrjöngött, kiabált. Éppen vissza fordultam volna Andrishoz, aki villám gyorsan felpattant, és már csak elsuhanó alakját láttam. A legfogott Marcihoz ment, és bele állt az arcába.
- Andris, takarodj már innen - szólt rá Ercsé.
- Hogy beszélsz azzal a nővel, aki a gyerekedet hordja a szíve alatt? - sziszegte az arcába. Marci arca megfeszült.
- Azt hiszed te jobb vagy? - nevetve válaszolt neki. - Adod itt az őrző-védőt, amint nem vagy vele, fröcsög a te szádból is róla a szar - fejezte be, majd arcon köpte Andrist. Andris letörölte az arcát, majd ököllel arcon ütötte. Marci szájából folyt a vér. A fejét hátra döntötte, ami Ercsé vállán kötött ki. Marci kitépte a karjait a szorításból. Andris mellkasánál fogva meglökte, aki rá esett a dohányzó asztalra, ami ketté is tört. Kolen szobájának kinyílt az ajtaja, pici lábaival sírva futott Andrishoz. Igen, Andrishoz.
- Apa - kiáltott fel a fiam. Andris lemászott a törött asztal maradványairól, majd feltérdelt és azonnal felkapta Kolent, nehogy bele lépjen az asztal éles darabjaiba. Marci egy pillanatra meghökkent, mintha a felismerés ütötte volna a hülye fejét. Hátrált két lépést, majd a tenyerébe temette az arcát. Oda léptem hozzá, majd a kezét elrántottam az arcától.
- Szeretném, ha soha többet nem nyitnád rám az ajtót - sziszegtem az arcába. Marci lesütötte a szemeit. - Menjél innen a büdös picsába Marci - gyűltek a könnyek a szemembe. Rám sem nézett, egyszerűen hátat fordított, és kisétált a nappaliból.
- Tudod - jött vissza, majd rám nézett. - Remélem hogy az enyém a gyerek. Ha bebizonyosodik hogy az enyém, biztos lehetsz abban hogy egy perc nyugtod sem lesz, ha rajtam múlik. Nem fogom hagyni hogy boldog legyél - ahogy befejezte a mondandóját, a szájában összegyűlt vért megforgatta a szájába, majd rám köpte. Andris letette a kezéből Kolent lassan, majd megindult Marci felé. Elé álltam, megakadályozva hogy újra egymásnak essenek. Andris úgy fújtatott akár egy ló.
- Menj az útból Nelli - tolta oldalra, majd megfogta Marci karját, kiráncigálta a nappaliból, majd az ajtó előtt megállt vele, behúzott neki még egyet, majd kilökte a lakásból, és rá csapta az ajtót. A többiek Kolen szobája előtt álltak, meg se mertek szólalni. Andris vissza jött a nappaliba, majd rá nézett Kittire.
- Fogd meg Kolent, vidd be a szobájába, és öltöztesd át, kérlek - nézett a lányra. Kitti bólintott, majd Kolent szólította aki oda topogott hozzá, majd eltűntek a szobájába.
- Ez mi a faszom volt - vert a pultra Ercsé. - Vágod nem ismerek rá - rázta a fejét hitetlenkedve.
- Holnap adja ki az új zenét - feküdt el a kanapén Gyuris.
- Attól nem lesz ilyen fasz - felelte Ercsé. - Ennyire megkavarta volna hogy lesz egy gyerek? - mondta ki hangosan amit gondolt.
- Ezt jó lenne ha befejeznétek - csattant fel Andris. - Az a gyerek kurvára nem Kubaké - simult hozzám Andris.
- Ne, véres leszel - toltam el kicsit magamtól.
- Honnan tudod? - kérdezte Gyuris.
- Nem az övé - karolta át a derekamat, nem foglalkozva azzal amit az előbb mondtam neki.
- Gyere - derekamnál fogva a fürdő felé tolt, majd ahogy be értünk becsukta az ajtót. Levette rólam a takarót , majd a kukába dobta. Lehámozta magáról a boxert, majd beálltunk a kádba. Andris megengedte a vizet, a langyos vízsugár jól esően simogatta a bőröm. Az előttem álló fiúra néztem.
- Mi van, ha nem a tiéd? - suttogtam, alig halhatóan. Andris kezével az arcomat közre fogta.
- Enyém, ez egyértelmű Nelli - nyomott egy puszit a homlokomra. - Ha talán mégsem, akkor is - mosolygott. Meglepődtem azon amit mondott, bár nem gondolnám hogy ugyan ezt mondaná ha valójában az ellentétje derülne ki. Megráztam a fejem, gyorsan megmosakodtam, ügyet sem vetve a mellettem álló fiúra, majd megtörölközve ott hagytam. A fürdőből kiérve a többiek a kanapén ültek, ahogy kiléptem a helyiségből, mindenki rám kapta a tekintetét.
- Igen? - próbáltam kedvesen kérdezni, bár túl erőltetett lett.
- Én nem láttam még így Marci mióta ismerem, de ez durva volt - bámult maga elé Kitti. Lesütöttem a szemeimet.
- Magának köszönheti az egészet - vontam vállat, majd rájuk néztem.
- Szerintem egy kicsit te is tehetsz erről az egészről - nézett a szemembe Ercsé. Keresztbe fontam karjaimat magam előtt, és érdeklődve néztem rá.
- Valóban? - vigyorogtam. - Hallgatlak!
- Figyelj, ha nem fekszel össze mindkét hülyével, nem tartana itt ez a dolog. Igazság szerint, terhes sem lennél - húzta fel a szemöldökét.
- Úgy gondolod hogy én kényszerítettem őket? Netalán megfenyegettem ha nem bújnak velem ágyba, akkor következménye lesz? - nevettem. - Semmit nem tudsz erről az egészről, akkor mondd el hogy mi a faszért okoskodsz, Ercsé? - szinte kiabáltam vele. - Annyira jó lenne ha mindenki a saját dolgával foglalkozna, és nem az én kibaszott életemmel!
- Elhiszem hogy fáj az igazság, de most lefeküdtél Andrissal. Mondhattál volna nemet is rá, ugyan - folytatta. Úgy éreztem ha még három percig hallgatom a hülyeségeit, megütöm. Iszonyatosan idegesített.
- Menjetek el innen, most - léptem oda Ercséhez, a karját megfogtam, és felrántottam a kanapéról. Kitti csak pislogott, amikor Kolennel a kezében ki jött a szobájából.
- Mi a szar van - tette le Kolent, aki felém igyekezett, de mielőtt elkapta volna a combomat pici kezével, Andris felkapta.
- Menjetek el! Nem kérek senki haszontalan véleményéből! - próbáltam hatásos lenni, már amennyire sikerült. Ercsé a barátnője felé biccentett, aki oda lépett hozzá, megfogta a kezét, majd elmentek. Gyuris kicsit sem zavartatta magát, ő tovább feküdt a kanapén, mintha neki ez nem szólt volna.
- Te is - szóltam oda neki. - Nem vagy kivétel baszki - sziszegtem.
- Jól van babája, nyugi - nevetett, majd feltámadt a kanapéról.
- Nelli a nevem, gyakorold be - tártam ki előtte az ajtót, majd amint kilépett rajta, be is csaptam azt. Mély levegőt vettem, amit lassan ki is fújtam. Csak tudnám hogy Andris minek van még itt.
- Most én jövök? - kérdezte Andris ahogy vissza értem a nappaliba. Kolen a meztelen felsőtestén pihentette a fejét, még a fiú a kanapén ült. Megráztam a fejem, és leültem mellé. Kolen fejére nyomtam egy puszit. Szegény gyerekem, ennyi dráma amit okozok...
- Igen, akár te is nyugodtan el mehetsz - néztem rá, majd a törölközőt ami már szinte alig volt rajtam, feljebb húztam. Andris szemeivel végig követte a mozdulatot.
- Nem lehet neked ellen állni - szívta be az alsó ajkát. Mosolya nagy lett, két kezét Kolen húsos combjára tette, majd kicsit meg is szorította. Picit nyöszörgött az érintése miatt, de alig volt halható.
- Figyelj, egy percig se aggódj - nézett rám. - Marci nem fog tudni neked sehogy sem keresztbe tenni, nem fogom engedni neki - tette egyik kezét az én combomra. - Akkor sem, ha nem az enyém a gyerek - kezdett simogatni. Fátyolos lett a tekintetem, így mielőtt még elsírtam volna magam, felálltam a kanapéról, majd a szobába mentem, felöltözni. A pocakomra pillantottam amin még semmin sem látszódott. Könnyeimet próbáltam vissza nyelni, de makacsul utat törtek maguknak.
- Anya - szólalt meg Kolen mögöttem. Letöröltem a könnyeket az arcomról, majd mosolyogva felé fordultam. Leguggoltam hozzá, majd az ölembe húztam. Fejére adtam egy puszit, majd a karját simogatni kezdtem.
- Szeretném ha holnap el jönnétek velem Bristolba - jelent meg hirtelen Andris.
- Tessék? - nagy szemekkel néztem rá.
- Haza megyek a családhoz, gyertek velem - ült le velem szembe.
- Andris - sóhajtottam. - Miről beszélsz? Mit keresnénk mi ott? - ráztam a fejem.
- Szeretném ha megismernétek a családomat - tette a kezét a lábamra.
- Miért kellene megismernem őket, Andris? Semmi közünk egymáshoz - halkultam el a végére, talán kicsit meg is bántam hogy ki mondtam.
- Komolyan ezt csinálod, ember? - nevetett. - Közös gyerekünk lesz, nem tudom rémlik-e.
- Nem száz százalék hogy a tiéd, neked rémlik? - vágtam vissza. Andris rosszallóan rázta meg a fejét, majd felállt a földről, de mielőtt kilépett volna a szobából, újra meg forgatta bennem a kést.
- Kibaszott kígyó vagy, Csóti - egyenesen a szemembe nézett. - Bánom azt a napot amikor megismertelek.