Ki lennél te? || Ekhoe x Pogány Induló FF||

25. 99,999%

                                              |25|

- Apa, biztos nem probléma? - ültem le mellé a kanapéra.
- Nem kincsem, ne aggódj - mosolygott rám apa.
Dia ma felhívott reggel, hogy úgy készüljek ma ünnepelünk. Valamiért nem mondtam neki nemet, de már megbántam. A gyerekeket egyáltalán nincs szívem itthon hagyni. Pláne, hogy azt sem tudom mit ünneplünk.
- Ugye megpróbálod jól érezni magad? - tette a combomra a kezét.
- Persze - mosolyogtam rá, majd felálltam, és a fürdőbe mentem fogat mosni. Ahogy végig néztem magamon, talán most elégedett voltam. Hosszú hajam egyenesen omlott a vállamra, egy bézs színű kötött pulcsi borította a felső testem, egy fekete bőrnadrág, és fekete bakancsra esett a választásom. Túl is öltöztem.
- Szia - szóltam bele a telefonba, Andris hívott.
- Kész vagy? - kérdezte köszönés nélkül.
- Igen, de nem értelek.
- Ünneplünk, mindjárt ott vagyok érted - mondta, majd bontotta a vonalat. Kurva jól kezdődik.
Bele túrtam a hajamba, majd gyorsan fogat mostam, hátha nem szakít félbe senki. Utoljára végig néztem magamon a tükörbe, majd a nappaliba újra apára néztem.
- Kicsim, minden oké lesz, ne aggódj már kérlek - adott puszit Lóra buksijára, majd felállt a kezében a lányommal.
- Jó, megpróbálok nem ezen agyalni - sóhajtott.
Az előszobába érve felvettem a fekete farmer kabátomat, majd a kezembe vettem a táskámat. Oda hajoltam apához, arcára egy puszit nyomtam, majd Loráéra is.
- Anya - futott oda hozzám Kolen. Leguggoltam hozzá, át öleltem, majd arcára nagy puszit nyomtam.
- Hova mész anyuci? - kérdezte Kolen.
- Anya a barátaival lesz kicsit, de este már itthon is leszek - mosolyogtam rá.
- Siess haza anya - görbült le Kolen szája.
- Sietek kicsim, anya nagyon szeret téged - adtam még egy puszit az arcára, majd elengedtem Kolent.
- Sziasztok - köszöntem nekik, majd kiléptem az ajtón. Borzasztó egy anya vagyok. Igazából folyamatosan ellent mondok saját magamnak. Azt sem tudom mi lenne a jó nekem, vagy mi nem. Diának eszemben sem lett volna nemet mondani, egyszerűen szükségem van arra hogy kicsit kiszakadjak. Nagyon nagy szükségem van rá, úgy érzem. Ahogy a lépcsőn sétáltam le, egyre feszültebb lettem. Két dolog miatt is. Az egyik hogy a gyerekeimet háttérbe szorítom egy kis buli miatt, a másik a társaság.

19:23

Andrisra pár percet vártam, majd amikor megérkezett, köszöntünk, és az út többi részét csendben tettük meg. Én egy szót nem szóltam, bár Andris tekintetét állandóan magamon éreztem, és tudtam nagyon jól hogy bántja hogy nem szólok egy szót sem. Bántsa csak. Ahogy Andris leparkolt a Lock előtt, egyből tudatosult bennem hogy ez sem lesz egy gyenge este. Sosem jártam még itt, de hallottam róla hogy egyáltalán nem egy olcsó hely, pluszba nem mindenkit engednek be. Rengeteg ember állt a hely előtt, alig tudtunk sorba állni.
- Gyere, nekünk nem kell sorba állni - fogta meg a kezem Andris, majd az ujjainkat össze kulcsolta és úgy húzott a bejárat felé. Mindenki rossz szemmel nézett ránk, vagy éppen beszóltak hogy takarodjunk vissza a sor végére.
- Hello, OTL névre lett foglalva egy nyolc fős asztal a VIP galériában - datálta el gyorsan Andris. A hatalmas ember bólintott, majd a tábla gépen valamit pötyögött, utána el állt az utunkból. Ez a szórakozóhely egy hotelnek is el mehetne, gyönyörű hely. Egy hosszú lépcsőre vezetett Andris, majd amint felértünk megpillantottam a többieket.
- Nelli - ugrott fel Dia. Oda sietett hozzám, majd jól megölelgetett.
- Szia - nevettem.
- Hogyhogy együtt jöttetek? - kacsintott.
- Felhívott, hogy jön értem - vontam vállat. - Mit is ünneplünk ma? - húztam fel a szemöldököm.
- Majd megtudooooooood - vigyorgott.
Megráztam a fejem, majd Diával együtt az asztalhoz mentünk.
- Anyuka - bólintott Ercsé.
- Jézusom - forgattam meg a szemeimet.
- Nem az vagy? - nevetett, majd bele ivott az italába.
- Nelli - hallottam meg Marci hangját. Megfordultam, Marci igyekezett felénk egy hatalmas tálca itallal.
- Szia - mosolyogtam rá.
- Azt hittem nem is jössz - sietett az asztalhoz, majd letette a tálcát, és szorosan magához húzott. Kellemes parfümje az orrom kúszott, amit magamba szívtam gyorsan.
- Nagyon jó illatod van - suttogta a fülembe. A nyakamhoz hajolt, és apró puszit nyomott rá. Kirázott a hideg puha, meleg ajkaitól. Elvált tőlem, majd a szemembe nézett.
- Neked is - feleltem.
- Igyunk - csapta össze a tenyerét Dia.
- Így lehet titeket csak elviselni - vett el a tálcáról Ercsé egy felest, majd a magasba emelte. Mindenki más is így tett, majd Marcival mi is elvettünk 1-1 poharat.
- Mire igyunk? - kérdezte Gyuris.
- Ez jó kérdés - néztem Diára.
- Arra hogy vagyunk egymásnak - mosolygott Dia, majd a mellette álló Kiséhez bújt.
- Hazudjunk csak - emeltem én is magasba a poharat, majd gyorsan lehúztam. Fogalmam sem volt hogy mit ittam meg, de égette a torkomat.
- Hála istennek, már kezdtem aggódni hogy kedves lettél - húzta le a felest Kisé.
- Ennél biztosabb csak a halál - feleltem, majd le ültem Dia mellé. Andris Gyuris mellé ült le, velem szemben, Marci pedig szorosan mellém. Nagyon jól esett a közelsége most, egyszerűen vágytam rá.
- És mesélj Andris, megvan már az eredmény? - kérdeztem tőle. Andris álla meg feszült.
- Hm igen, ez minket is érdekel ám - bólintott Ercsé.
- Neked aztán kurva sok közöd van hozzá, tényleg - nevettem.
- Tudod, nem mindegy hogy ezentúl ki esik ki a bandából - nézett rám.
- Miért esne ki bárki is? - kérdezte tőle Marci.
- Ezt komolyan kérdezed? - ivott bele a sörébe. - Szerinted ha kiderül hogy Andris az apa, minden nap ugyanúgy legalább háromszor be fog velünk szívni? - szomorodott el.
- Simán - nevetett Gyuris.
- Szerinted Nelli nem fog? - nézett rám Kisé.
- Úgy látod, mostanában így van? - néztem rá szúrósan.
- Ma így lesz, ne aggódj - vette elő a zsebéből a morzsit.
- Mi az eredmény? - néztem Andrisra.
- Miért érdekel, te amúgy sem akartad tudni - vont vállat.
- Ne baszakodj velem Andris, azonnal mond meg mi az eredmény - vettem el a tálcáról még egy felest, és egyből le is húztam.
- Nincs nálam.
- Ne hazudj - szólt Marci.
Andris a nadrág zsebéből elhúzott egy papírt, ami teljesen össze volt gyűrve, és sima része sem volt a papírnak. Az asztal közepére dobta. Mindenki a papírgalacsint nézte.
- Ott a papírod - Andris felállt az asztaltól, majd elviharzott.
- Gyerünk, nézd meg - lökött a galacsinon kettőt Kisé, ami éppen megállt az asztal szélén. Újra a tálcán levő poharak után nyúltam, újabb felest húztam le. Lassan kifújtam a levegőt, majd a kezembe vettem a galacsint. A kezem remegett, alig bírtam a galacsint kibontani.
Marci felállt, majd az asztal szélén megtámaszkodott, onnan nézett engem. A papír tartalmát olvasni kezdtem, minden egyes betűt újra olvasva, nem akartam a végére érni.
- Mi az eredmény Nelli? - türelmetlen hangja Marcinak, jobban feldühített. A papírt újra összegyűrtem, majd a nadrág zsebembe tettem. Marci nagy szemekkel nézett rám. A táskámat felkaptam az asztalról, majd felálltam, és Marci néztem.
- Ne gyere utánam - az arcához hajoltam, egy puszit nyomtam rá, majd elindultam a földszintre. A telefonomat a táskámba kutattam, majd ki kerestem Andris számát, és tárcsázni kezdtem. A zenétől a mellkasom majd szét szakadt, a látásom homályos volt, a könnyek miatt, amit próbáltak utat törni maguknak. Természetesen csak csörgött, de nem vette fel. Ahogy kiléptem az utcára, egy taxi készült éppen el hajtani, de leintettem. Be ültem a hátsó ülésre, majd lediktáltam a stúdió címét. A szívem hevesen vert, levegőt sem igazán kaptam.
- Rendben van, kislány? - fordult hátra hozzám a sofőr a piros lámpánál.
- Igen, csak hajtson.
Legalább egy órásnak útnak éreztem még oda nem értünk. Ahogy leparkolt a tömb előtt, a kezébe nyomtam a taxisnak a pénzt, majd kipattantam a kocsiból. A bejárati ajtó előtt megálltam, majd a kapucsengőn megnyomtam a lakás számát. Pár csengés után felvette.
- Engedj be Andris - hangom ideges volt. Andris nem szólalt meg, de be sem engedett.
- Kurvára nyisd ki az ajtót nekem - kiabáltam.
- Menj haza, Nelli - szólalt meg.
- Nem megyek, engedj be azonnal Andris, vagy nem tudom mit csinálok veled - sziszegtem.
- Már semmit nem kell - nevetett.
- Miről beszélsz? - ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Nem kell nekem ez Nelli - hangja teljesen érdektelen volt.
- Andris, mi a faszról beszélsz?
- Nem kell, nem érted? Nem kellesz te sem, sem Lora, sem Kolen - hangjából csöpögött a megvetés, és az utálat.
- Múltkor még nem ezt mondtad, te biztos voltál abban hogy te vagy az apja, azzal mi lett? - a gombóc csak nőtt a torkomban, úgy éreztem mindjárt megfulladok.
- Tényleg egy naiv kis picsa vagy - nevetett. - Azt gondoltad hogy két gyerekkel a hátadon majd úgy igazán kelleni fogsz?
- Andris - ennyit bírtam kinyögni, a könnyeket pedig igyekeztem vissza fojtani.
- Hagyjál, felejts el Nelli. Kár volt megcsináljam a tesztet. Inkább hagytam volna hogy emészd magad ameddig bele nem rokkansz - köpte felém a szavakat, amik fejenként egy késszúrással értek fel.
- Miért beszélsz így velem? - ordítottam a fájdalomtól.
- Ne ordíts, kurvára leszarom mit érzel. Neked már mindegy, a te életed így is el van baszva, az enyém nem lesz, nem engedem. Itt vagyok 21 éves, és csináltál nekem egy gyereket.
- Csináltam neked egy gyereket? Tényleg? Meg sem akartam tartani, te voltál aki erősködött hogy tartsam meg, miről beszélsz - a hangom aligha elment, úgy ordítottam vele.
- Az volt a baj. Talán tényleg nem gondoltam bele, mi van ha komolyan az enyém - vigyorgott, hallani lehetett a hangján.
- Te vagy Lora apja Andris.
- Jaja, én. Papíron, de leszarom. Soha nem akarom látni, ahogy téged sem. Bár nyelted volna le azt a gyereket - ez volt az utolsó döfés, és lerakta a telefont.

*A leleten felsorolt, jelenleg vizsgálatban tesztelt DNS lókuszok analízise alapján az apaság valószínűsége 99,999%.*

Sziasztok! 😇
Mit gondoltok, hova szállt Andris magabiztossága? Nelli miért nem hagyta hogy magyarázat nélkül legyen, szerintetek miért rohant utána?
Ezután mi lesz, mit gondoltok? Marci? 👀
Xx ❤️