Ki lennél te? || Ekhoe x Pogány Induló FF||

11. Tiarás fiú

                                          |11|

|7:21|

- Végre - ölelt meg Dia a rendelőben. - Mi van veled? Hívtalak még szabin voltál, semmi reakció - rázta a fejét mosolyogva. Levettem a kabátomat, a táskámat a szék támlájára akasztottam, majd le is ültem. Az arcomat a kezembe temettem, és nagyot sóhajtottam.
- Végig nálam volt Kolen - feleltem. Diára néztem, aki nagy mosollyal bólintott, várva a folytatást.
- Ennek nagyon örülök - a szekrényből kivette az ő bögréjét, majd az enyémet, majd tele töltötte kávéval.
- Feketén kérem - szóltam neki, majd hátra fordult. Össze húzott szemöldökkel nézett rám.
- Ennyire nem nézel ki szarul, és nem is így szoktad inni - nevetett. Elém tette a bögrét, amibe a minden mentes kávé díszelgett.
- Az lehet, de kb semmit nem aludtam az éjszaka - kortyoltam bele. - Abban az egy hétben még nálam volt Kolen, kiderült hogy a legjobb barátom többet akar tőlem mint barátság, de közben a haverjának már sikerült is elég közel kerülnie hozzám - bambultam magam elé, még Diának meséltem.
- Imádom a háromszögeket - mondta, szemei csillogtak. - És, most hol tartasz? Kit választasz? - izgatottan várta a kérdést, miközben leült.
- Senkit - ráztam a fejem, majd bekapcsoltam a gépet, hogy be tudjak lépni a rendszerbe. Jó lesz kicsit elterelni a gondolataimat, muszáj lesz.
- Ilyen nincs - állt fel, majd a fehér köpenyt felvette. - Valaki mindig befutó lesz - ült vissza a géphez, majd ő is bekapcsolta.
- Fiatalabbak mint én, már van egy gyerekem - közöltem, majd én is felvettem a köpenyt.
- És, mit tud egy húszas évei elején járó srác? - vigyorgott. Megforgattam a szemeimet, majd el mosolyodtam.
- Talán panaszkodni ebben a témában nem tudnék - kuncogtam. - De van még mit tanulni.
- Hát, ha sikerül majd neki kis tesót csinálni, elég ügyes - nevetett.
- Na ez az, ami nem történhet meg soha - tiltakoztam erősen. - Főleg nem az ujjától és a nyelvétől - pillantottam Diára, aki csak vigyorogva rázta a fejét.
- Most ezt mondod, de hidd el, soha nem lehet tudni - vette kezébe a lapot, amire a betegek nevei voltak felsorolva.
- Azért erre még emlékszem a suliból - nevettem.
- És arra is emlékszel, amikor a gyakorlat utána a belgyógyászatos dokival a szertárban tartottatok anatómiai tovább képzést? - pillantott fel a papírból rám. Le sütöttem a szemeimet, majd elvigyorodtam.
- Igen - nevettem.
- Te mesélted, és ha jól tudom, nem csak egyszer történt meg - gépelni kezdett.
- Három hétig voltunk ott gyakszin - ittam bele a kávéba.
- Ne sajnáld magadtól a jót - mosolygott. - Senkit sem kell kényszeríteni.
- Fiatalok, és én sorra hozom a rossz döntéseket - sóhajtott.
- Kezdjük el a kurva hétfőt - állt fel, majd a rendelő ajtaját kinyitva szólította az első beteget. Össze kell szednem magam.
- Jó reggelt - néztem az idős bácsira.
- Kedvesem, adja be azt az injekciót, alig bírok járni - ült fel a vizsgáló asztalra. Más embereken önzetlenül segítek, magamon miért nem tudok?

|16:57|

- Nincs kedved valahova beülni vacsorázni később? - kérdezte Dia, közben a köpenyét hámozta le magáról.
- Menjünk - vontam vállat. - Hány óra körül, és hol? - kérdeztem, már a kabátomat vettem fel.
- Nyolc óra, és a twentysix - nézett rám. - Régen voltunk már ott. Igaza volt, régen sokat jártunk oda, és jó pár órát mindig ott voltunk.
- Rendben - mosolyogtam, majd megöleltem, és el köszönünk egymástól. Ahogy kiléptem az épületből, már javában sötétedett. Jobban össze húztam magamon a kabátomat, hideg szél fújt. Muszáj lesz kicsit kikapcsolódnom kell. Amióta Kolen el ment, azóta egyedül vagyok, nem vágyom senki társaságára. Marci szinte minden nap ír üzenetet, Andrissal egybekötve. Egyikre sem reagáltam. Andris hívott is párszor, eszemben sem volt felvenni. Azon csodálkozom, miért nem törte még rám az ajtót, valami szar ürüggyel. Hazudnék ha azt mondanám hogy nem hiányozik, de jobb ez így, hátha szépen lassan elfelejtjük egymást. Ő nem illik az életemben, én sem az övében.
Ahogy a lakásomban léptem, valahogy el ment a kedvem a vacsorától. De nem mondhatom le, az nem fog rajtam segíteni, ha begubózok. Max a depressziót segíti elő. Erőt vettem magamon, majd a fürdő felé vettem az irányt. Le vettem a ruháimat, majd a tus alá álltam. Ha már kedvem nincs, a kinézetem legalább ne tükrözze. A hajamat is megmostam, majd miután megszárítottam, kivasaltam. Sminkelni ugyan nem szoktam magam, de most egy minimális alapozót tettem fel, és egy szolid szemhéjpúdert. Egészen tetszett a végeredmény. Kihúztam az egyik fiókot, majd a színtelen szájfényemet kerestem. Bár értelme nem sok van ha enni megy az ember, de hiányérzetem volt. Miután megtaláltam fel is kentem az ajkaimra. Az arcomat késznek nyilvánítottam. Kimentem a fürdőből, majd a szekrényem elé léptem, kinyitottam mindkét ajtaját, és nagy levegőt vettem. Mi a szart vegyek fel? Végül egy fekete feszülős ruhát vettem fel, rá egy fekete blézert. Párosítottam egy fekete magassarkú csizmával. Bele néztem a tükörbe, és elégedett voltam. Vacsorára tökéletes lesz. Az órára néztem, ami fél nyolcat mutatott. A kabátomat felvettem, majd a táskámat a vállamra kaptam, és elindultam. A szél már nem fújt, és túlzottan hideg sem volt. Ahogy haladtam az utcán, újra eszembe jutott Dani. Ez a találkozó, valahogy nem így képzeltem el őt. Sokat változtam én is, és ő is. Fogalmam sincs hova vitte a siker, és a pénz, de mintha teljesen kicserélték volna. Hihetetlen miket mondott nekem. Mostanában az összes faszi megbolondul. Aminek az oka nem lehetek én, az lehetetlen.
Amikor egy újabb utcába fordultam be, tudtam hogy az Uccabár mellett fogok el menni. Ha nem tudnám hova szoktak járni, valószínű nem is érdekelne, de így, így igen. Lassítottam lépteimen, nem akarok egyikkel sem találkozni. Már majdnem a bár előtt voltam, amikor ismerős hangot hallottam. Éreztem. Tudtam hogy itt lesznek.
- Nelli - szólt egy hang a hátam mögül. Megugrottam. Hátra fordultam, Dia sietett utánam. Hála istennek.
- Ah, szia - sóhajtottam. - Majdnem szívrohamot kaptam - mondtam neki, nevetett.
- Már másodjára szóltam, az elsőt nem is hallottad - ért oda mellém, majd megölelt.
- Bocsi, csak jár az agyam - legyintettem.
- Jól kicsípted magad - mért végig. - Lesz utánam programod? - mosolygott, majd elindult, ám én nem követtem.
- Nem jössz? - nézett rám, majd megállt.
- Ott vannak - sétáltam oda Diához, majd a fejem a bár felé fordítottam. Dia a fejét csóválta.
- Szard le - karolt belém, majd elindultunk. Vagyis inkább maga után húzott. Nem néztem a bár felé, mintha szemellenző lett volna rajtam. Igyekeztem nem kizökkeni, de sikerült. Egy srác futott elénk, Dia sikeresen neki is ment, ami miatt elváltunk egymástól.
- Hölgyeményeim - igazította meg a sapkát a fején. Diára néztem, aki felhúzott szemöldökkel nézett a srácra.
- Menjünk - fogtam meg Dia kezét.
- Na, ne má - fogta meg Dia másik kezét. Ha pasi lennék, lehet én se engedtem volna tovább. Gyönyörű szőke hosszú haja, és vékony testalkata, hosszú combjai sok hím figyelmét felkeltette. Dia elrántotta a kezét, majd újra belém karolt, és kikerültük a srácot.
- Hé, nem te vagy Nelli? - fogta meg az én karomat, és vissza húzott. Hátra fordultam, majd Dia is. El húztam a karom, majd a társaság felé néztem. Egyből kiszúrtam Andrist és Marcit is. Mindketten minket néztek.
- Tesi, hagyjad már, idejét múltad - szólt neki Gyuris.
- Hallottad, lejárt az időd - mondta Dia neki. - Húzás - mutatott a társaság felé, mire a srác fel nevetett.
- Gyere velem - lépett Diához közel, aki hátrált egyet. - Rólad fog szólni a következő zeném - fogta meg a kezét. Dia mintha kicsit elpirult volna.
- Na nem - löktem hátra a srácot, mire a társaság nevetni kezdett. Dia hülyén nézett rám, nem értette mit csinálok. Megfogtam a karját, majd magam után húztam. A srác utánunk jött, és újra elénk állt.
- Takarítsd már magad innen ember - kiabáltam rá. Dia nagy szemekkel nézett rám.
- Jézus, mit kiabálsz - emelte fel a hangját. - Állítsd magadon, amúgy sem te érdekelsz, hanem a szőke babája - nézett Diára. - Na, gyere velem - lépett hozzá közel, és a karján végig simított.
- Van jägered? - kérdezte tőle Dia. A srác vigyorogni kezdett. - Minden van bébi. Az arcomat a kezembe temettem.
- Dia, vacsorázni megyünk - szóltam rá erélyesen. Rám nézett, a boci szemeivel. Én ezt nem hiszem el, ezeket nem lehet elkerülni basszameg.
- Hozzatok egy nagy üveg jägert - kiabált a többieknek.
- Intézem bro - kiabált vissza Gyuris.
- Nem hiszem el - sziszegtem. Dia rám nézett, teljesen be volt sózva.
- Te akár mehetsz is - nézett rám a srác.
- Eszemben sincs egyedül hagyni Diát - húztam ki magam.
- Dia - ízlelgetett a nevét a srác. - Gyönyörű - nézett a szemébe. Dia a szemeit lesütötte.
- Kisé - hajolt meg Dia előtt, aki ezen jót kuncogott. A kezéért nyúlt, majd Dia nyújtotta neki, és egy puszit adott a kézfejére. Kész, Diát megvette kilóra. Ennyit a vacsoráról.
- Nagyon éhes vagy? - fordult felém Dia. - Olyan régen kapcsolódtam már ki - tudtam hogy az lesz a vége hogy könyörögni fog.
- Azt beszéltük vacsorázni megyünk, ne már Dia - sóhajtottam. - Kérd el a számát, aztán majd találkoztok - próbáltam meggyőzni, nem akartam össze ülni velük.
- Szerintem jól éreznénk magunkat - fogta meg a kezeimet. Fizikai ráhatás, szuper.
- Tudod jól hogy mi van - szinte úgy mondtam, hogy a számról le tudja olvasni, olyan halkan.
- Gyertek - fogta meg a kezemet Gyuris, aki a semmiből termett mellettünk. Dia kezét Kisé fogta, majd húzni kezdtek a bár felé. Lehet hogy hamar, de megadtam magam. Nem láttam értelmét tovább harcolni. Sűrűn szedtük lépteinket, és pillanatok alatt a társaság előtt találtuk magunkat. A szívem a torkomba dobogott.
- Sziasztok - köszönt Dia mosolyogva nekik. A srácok üdvözölték. Majd rám néztek.
- Szia - lépett oda hozzám Andris.
- Szia - köszöntem neki. Egymás szemébe néztünk. Oda hajolt hozzám, majd az arcomra egy puszit adott. Borzasztó kínosan éreztem, főleg hogy Marci végig nézett minket.
- Cigit? - nyújtotta felém Ercsé. Szerencsére rendes cigivel kínált, így azt elfogadtam. A gyújtót nyújtotta, majd a számba tettem a cigit, és felé hajoltam. A cigi meggyulladt, beleszívtam, majd kifújtam a füstöt. Kicsit meg is szédültem.
- Csinos vagy babája - mosolygott Ercsé, ahogy végig mért.
- Köszönöm - mosolyogtam. - Kitti nincs itt? - kérdeztem tőle, ahogy újra bele szívtam a cigibe. Marci tekintete szinte perzselte a bőröm. Kurva idegesítő.
- Valahol itt van, be ment asszem - vont vállat. - Jöttök velünk ti is? - nézett rám, majd Diára, aki pár lépéssel arrébb teljesen jól el szórakozott Kisével.
- Hova? - húztam fel a szemöldököm. - Biztos nem, főleg hogy Diát elvesztettem a mai estére - ráztam a fejem.
- Na, ne legyél féltékeny - cukkolt Gyuris.
- Féltékeny? Mire? - nevettem fel. - Erre nem lehet.
- Rám legyél - görbítette le száját. - Elfogyott a cigim - sóhajtott nagyot.
- Gyere, menjünk dohiba - nyújtottam felé a kezemet, amit megfogott, és elindultunk.
- Ne hagyj itt - kiabált Dia, próbált elindulni, de Kisé a derekánál fogva vissza tartotta.
- Mindjárt jövünk - kiabáltam vissza. Dia hangos nevetését hallottam csak, szóval nem lesz itt gond.
- Mit csináltál a két tesivel? - engedte el a kezem Gyuris, majd újra rá gyújtott.
- Semmit nem csináltam velük - ráztam a fejem értetlenül.
- Olyanok mint a kemotoxos legyek - fújta ki a füstöt.
- Micsoda? - nevettem. Ez hülye.
- Kajak, el vannak ájulva - fordultunk be a dohánybolt utcájába. - Rájuk se ismerek. Marci kb két napja nem is hajlandó zenét csinálni, csak szövegeket ír, és ennyi - vont vállat. - De te is tudod, hogy a zene neki a mindene, minden mást pont leszar.
- Igen, tudom. Imádom amikor magyaráz a mikrofonba - mosolyodtam el. - De nem tudom mi van vele, már jó ideje nem beszéltem vele, se Andrissal - álltunk meg a bolt előtt, volt még a cigiből. Gyuris elnevette magát.
- Nelli, te vagy az oka - emelte rám a tekintetét. - Marcival amióta barátok vagytok, úgy beszél rólad, mintha egy gyönyörű ékszer lennél a legmagasabb polcán - nyomta el a cigit. - Andris, őt hagyjuk is - vigyorgott. - A múltkori vita óta, Marcival még a csárt se osszák meg. Úgy viselkednek mint két hiéna, ha rólad van szó - nagy szemekkel hallgattam amiket mond.
- Ez borzasztó - temettem az arcomat a kezembe. - Jobb ha haza megyek, nem kell ez most nekem, se nekik - ráztam a fejem.
- Dia? - kérdezte.
- Aaa, Dia - sóhajtottam. - Rád bízhatom? - kérdeztem tőle, hátha azt mondja amit hallani akarok.
- Én nagyon szívesen figyelek rá, de Kisé elhajt engem, ha látja hogy nagyon rájuk tapadok - húzta el a száját.
- Mindegy, ki bírom - legyintettem. - Gyakorlom az ignorálást. Gyuris bólintott, majd be mentünk a dohányboltba. Négy doboz cigit vettünk, egy nagy üveg jägert, és pár tüskét. Amiből legalább három-három üveggel el is fogyasztottunk mire vissza értünk a társasághoz. Annyira már nem is fáztam. Már bent ültek egy nagy asztalnál, Dia feltűnően jól érezte magát Kisé ölében, Kitti Ercsé mellett ült, Andris és Marci egymás mellett, beszélgettek. Beszélgettek? Hunyorítva néztem őket, de tényleg, beszélgettek. Az a három tüske megtette a hatását, bele rúgtam egy szék lábába, majd két erős kar fogott meg, hogy ne nyaljam fel a padlót. Felnéztem, de nem ismertem fel, ki volt az.
- Hé kislány - segített fel. - Jól vagy? - kérdezte. Fogalmam sincs ki ez.
- K-köszi - dadogtam, majd mosolyra húztam a számat. - Igen - feleltem. - Hogy hívnak? - kérdeztem tőle, majd megtámaszkodtam rajtam, eléggé szédültem. A srác le nézett rám, de nem válaszolt.
- Hé tesi - hallottam meg Andris hangját. Oda jött hozzánk, a srác vigyorogva nézett rá, majd lepacsizott a sráccal. Andris átkarolta a derekamat, ám én lefejtettem magamról a karjait. A sráchoz simultam, talán egy kicsit direkt is csináltam.
- Kérdeztem valamit - böktem meg az oldalát. Újra le nézett rám, mosolyogva.
- Manuel - felelte. Szemeim felcsillantak.
- Tiarás fiú - vigyorogtam rá.
- Igen - nevetett fel. - De a tiarát inkább rád adnám - felelte, majd át karolt. Andris szemei szikrát szórtak, de pont nem érdekelt. Marci arcára inkább nem is voltam kiváncsi.
- Egyedül vagy? - tettem mellkasára a kezem. A nagy kezét az enyémre csúsztatta, majd maga elé húzott.
- Már nem - harapta be a száját.
- Haver, nem jó választás - szólt a hátam mögül Andris. Manuel kérdőn nézett rá.
- Velünk van, vagyis inkább velem - tette kezeit a vállamra, majd lassan húzni kezdett el Manueltől. Bele kapaszkodtam a pólójába, és felnéztem a szemébe, közben vadul ráztam a fejem.
- Engedj már el - fordultam hátra Andrishoz, majd a mellkasánál fogva meglöktem. Andris idegesen nézett rám, legszívesebben meg is pofoztam volna.
- Nem vagyok veled, se senkivel. Semmi közöd ahhoz mit csinálok, és kivel - vágtam hozzá, majd vissza fordultam, Manuel mosolygott ahogy újra minden figyelmemet neki szenteltem.
- Nincs kedved el jönni hozzám? - kérdeztem tőle, mire bólogatni kezdett. Nem teljesen voltam józan, sőt, de tudatában voltam mit csinálok.
- Nelli - barátnőm hangja ütötte meg a fülem. Diára néztem, aki elég rosszallóan nézett rám.
- Én most...mi most megyünk - integettem Diának, majd megfogtam Manuel kezét, és a kijárat felé kezdtem húzni.
- Hé - húzott vissza, így a nagy hévtől a mellkasának ütköztem.
- Gyereee - nyújtottam el, és a hasát simogatni kezdtem. Az arcomon végig simított.
- Eléggé be vagy rúgva, nem jó ötlet - rázta a fejét. - Inkább maradjunk itt - fordult vissza, de nem engedtem. A karját megfogtam, majd körül néztem a bárban. Elég sok szempár minket nézett, de ebben az állapotban nem törődtem vele.
- Oké, maradjunk - egyeztem bele, majd megfogtam a kezét, és a női mosdó felé indultam el. Igazából nem tudom mennyire jó ötlet, de most nem ezen fogok gondolkodni. Rá érek holnap megbánni, ha megfogom.
- Ne már - állított meg újra Manuel. - Tényleg annyira tartod magad hogy a mosdóban kúrjunk? - nevetett. - Na ne - mondta, majd hátat fordított, és ott hagyott. Dia tátott szájjal nézett rám, Andris majd szét robbant az idegtől, Marci, ő fél másodpercenként szívott bele a cigibe. Azt hiszem, elértem amit akartam. Mindenki ki van rám akadva. Semmi baj, el bírom. Magabiztosan oda sétáltam az asztalunkhoz, majd le ültem az egyik szabad székre. Borzasztó meleg volt bent a bárban, így a hajamat oldalra sepertem, és mély levegőt vettem, amit ki is fújtam.
- Ez mi volt? - felvont szemöldökkel nézett rám Dia.
- Az aminek látszott - vontam vállat, majd az előttem levő pohárba bele ittam. Hm, vodka narancs.
- Az az enyém volt - szólt Gyuris.
- De megosztottad volna velem, nem? - néztem a mellettem ülő fiúra.
- Persze, a székemet is - mosolygott. Ja, hogy a helyén ülök.
- Vissza engedjelek? - fogtam meg a kezét. Gyuris rám nézett, majd nevetni kezdett.
- Nem kell, maradj csak ülve - mosolygott.
- Jó lenne ha ezt befejeznéd - szólt rám Andris. Tekintetem át vándorolt rá. Szerintem nem igazán díjazta ahogy viselkedem.
- El se kezdtem - vigyorogtam.
- És te? - néztem Marcira. - Meg se szólalsz, ember - mondtam neki. Semmi érzelem nem volt az arcán.
- Szerintem jobb, hogyha nem fűzök ehhez semmit - szavai ridegek voltak. Próbáltam komoly arcot felvenni, de nem jött össze. Nevettem.
- Nem is kell, nem vagyok kiváncsi arra hogy "jaj, mekkora ribanc vagy" - mutattam macska körmöt a levegőbe - "ilyet nem csinál egy anya", "jaj, a fiad büszke lenne rád" - soroltam, es könnyek gyűltek a szemembe.
- Senki nem mondott ilyet - szólt közbe Andris. - De szerintem egyikünk sem érti, ez mire volt jó - nézett a többiekre, akik bólogattak.
- Te mit bólogatsz? - néztem Kisére. - Azt se tudod ki vagyok. Bele túrtam a hajamba.
- Ki lennél te? - nevetett. - Andris kúrogat, Kubak meg szerelmes beléd. Szerintem mindent tudok rólad - vigyorgott. Felment a pumpa bennem. Andrisra néztem, aki állta a tekintetem.
- Kisé - szólt rá Marci.
- Hagyjad - mosolyogtam keserűen. - Tényleg mindent tud rólam - bólogattam. Felálltam, majd Marcihoz sétáltam. Megálltam mellette, majd az arcához hajoltam. Éreztem hogy szaporábban veszi a levegőt.
- És azt tudja, vagy csak sejti? - suttogtam Marci ajkaira, majd bele ültem az ölébe. Éreztem Andris karját a hátamnál, ezért meggondolatlanul hátra dőltem. Andris ágyékánál volt a fejem. Le nézett rám, majd a hasamra vezette a kezét, nehogy le essek. Marci a lábaimat fogta. Nevettem.
- Elég volt - Andris eltolta az asztal, majd menyasszony pózba megfogott, felállt velem, majd a női mosdó felé indult.
- Igent mondooook - kiabáltam, majd elnevettem magam. Mindenki minket nézett.
- Kussolj, Nelli - sziszegte Andris. A mosdóba be érve Andris letett a mosdókagyló előtt. Megtámaszkodtam rajta, de alig bírtam tartani magam. A derekamnál fogva próbált megtartani, de folyamatosan balra vagy jobbra dőltem.
- Állj már meg kicsit - szólt rám.
- Igenis főni - húztam ki magam, és újra elnevettem magam. Andris a csaphoz nyúlt, megengedte a vizet, majd bevizezte a kezét, majd próbált fel frissíteni a hideg vízzel. Nem esett jól. Félig a hátam mögött állt, hátra toltam a fenekemet, és picit megráztam.
- Nelli - sóhajtott fel. Figyelmen kívül hagytam, majd az ágyékának nyomtam a fenekem. Andris a vizes kezét is a derekamra tette, majd megszorította. Hátra döntöttem a fejem, és felnyögtem. Andris megfordított hogy vele szembe álljak, szemei szikrát szórták. Alsó ajkamba haraptam, majd mindkét kezemet a melleimre vezettem. Felkapott, át kulcsoltam a derekát a lábaimmal, majd a nyakába pusziltam. Egyik kezével belökte az üres vécé fülkét, majd becsapta az ajtót. A fülke oldalának nyomott.
- Élvezed? - morogta a számra.
- Nem is tudod mennyire - vigyorogtam. A csizmán talpa a földet érintette, majd hirtelen megfordított, a ruhámat felhúzta, a nadrágját letolta. Fenekemen éreztem ágaskodó farkát. A hátamra egy puszit nyomott, majd belém hatolt. A fejemet hátra döntöttem, egy hatalmas nyögés szaladt ki a számon.
- Tiarás fiú - motyogta idegesen, majd gyors tempóra kapcsolt.