Ki lennél te? || Ekhoe x Pogány Induló FF||

21. Megvett kilóra

                                            |21|
Éppen megtudtam kapaszkodni a korlátban, ám a bokám így is iszonyatosan szúrt. Szédülni kezdtem, úgy kapaszkodtam, mintha az életem múlt volna rajta.
- Nelli - hallottam meg Brunó hangját. Rá emeltem a tekintetem. Előttem termedt, az arcomat közre fogta, de amikor látta jól vagyok, felkapott, majd kettesével lépkedett a lépcsőn, minél hamarabb a kocsihoz érjünk.
- Mi történt? - jött oda Laci. - Menjünk a picsába innen, már a faszom ki van komolyan - kiabált rá Brunó. Szemeimet lesütöttem. Laci kezeit védekezően feltette, majd kinyitotta a hátsó ajtót, Brunó óvatosan beemelt, majd becsukta az ajtót. Másodperceken belül bőgött fel a motor, és hagytuk el a helyszínt. A bokám iszonyatosan fájt, de eszemben sincs vele kórházba menni. Az ablakon bámultam ki, a sós könnyek csípték a szemem. Talán igaza van Diának, és rám sem lehet ismerni. Ebben a pár hónapban, nem találok irányítást az életem felett. Folyamatosan másokra szorulok, annak ellenére hogy amióta felköltöztem Pestre, azt hangoztattam hogy független nő vagyok, és nekem senki nem mondja meg hogy mit csináljak, és hogyan. És tessék. Vissza kaptam Kolent, néha mégis úgy érzem nem érdemlem meg, nem tudok érte felelősséget vállalni, és megadni azt amire szüksége van. Saját magamra sem tudok vigyázni, nem hogy rá. És itt van a hasamban még egy gyerek, akinek fogalma sincs hova fog születni, és milyen anyukája van. Nem érdemlem meg őket.
- Sehova nem mehetsz egyedül, csak mondom - szólalt meg Brunó. Ujjai teljesen el voltak fehéredve, úgy szorította a kormányt.
- Nem tarthatsz kalitkában Brunó, igazából semmi közöd nincs ehhez - feleltem.
- Nincs közöm? - nevetett fel. - Hogyha nem vagyunk itt, ki tudja mit csinál veled az a hülye picsa. Arról nem is beszélve hogy Kingához költözöl, akinek még annyi köze sincs hozzá, tehát ha valamit veled történik, akkor valószínű vele is - magyarázta.
- Nem sokáig leszek nála, ne aggódj - keserű mosoly ült ki az arcomra. - Sőt, ha gondolod, akár most itt ki is tehetsz az út szélén, nehogy valami bajod essen miattam - köptem szavaimat neki.
- Vegyél vissza, de kurva gyorsan. Szerinted azért segítek neked, mert nincs jobb dolgom? - vágta rá.
- Senki nem kérte hogy mássz bele ebbe az egészbe, kurvára de senki. Magadtól kezdtél őrző-védőt játszani, csak hogy növeld azt az így is kibaszott nagy egód - keltem ki magamból.
- Gyerekek - szólt közbe Laci.
- Te aztán ne szólj egy szót se - nézett rá Brunó.
- Hagyd már békén, én mondtam hogy jöhet hozzám is - vont vállat Laci.
- Ez kurva jó, tényleg - csattantam fel. - Komolyan, mintha valami kóbor kutya lennék, akit adtok kézről kézre - csaptam össze a tenyerem.
- Hogy beszélsz magadról? - vágott egy hatalmasat Brunó a kormányra. - Fejezd be, komolyan, mert esküszöm hogy kiraklak a kocsiból, és arra mész ahova akarsz - sziszegte.
- Hajrá - értettem vele egyet.
- Az kemény, ilyen egy makacs, önfejű embert geci - rázta a fejét Laci. Brunó leparkolt a tömb előtt, majd nagy lendülettel kivágta az ajtót, és kipattant az ülésről. Laci hátra fordult hozzám. Kérdőn néztem rá.
- Segíthetek? - kérdezte félve.
- Magadon segíts - mutattam be neki. Vissza fordult, majd kiszállt a kocsiból. Nagyot sóhajtottam. Tényleg csodálkoznom kellene azon hogy előbb vagy utóbb mindenki elfordul tőlem, és az ellenségem lesz? Valószínűleg nem, de nem látom át. Hiába próbálnak segíteni, de igazából nem is akarnak segíteni. Csak basztatnak. Lehet ez a segítség, csak egyszerűen nem tudom jól kezelni, és nem érzem úgy hogy tényleg jó szándékkal tennék. Már mint, itt nem Diára gondolok, amit jelenleg nem tudok hova tenni. Sosem viselkedett így velem, álmomban nem gondoltam volna, hogy ennek ez lesz a vége. Nekünk ez jelentené a véget? Igaza lenne abban hogy miattam történt ez, és én hoztam a nyakunkra a bajt? A sajátomra biztosan, hiszen azért én felelek, nem más.
- Most már segítsek? - hajolt be Laci az anyós ablakon. Rá néztem, majd aprót bólintottam. Ja, és a munkámnak is lőttek, jut eszembe. A rendelőbe nem megyek vissza, az biztos. A studió készen áll, és engem vár. Vár. Furcsa érzések vannak vele kapcsolatban bennem, talán nem szívesen megyek már oda vissza. Azok az emberek akik kipofozták nekem, és mindent úgy csináltak hogy nekem jó legyen, mégsem érzem magaménak. Nem érzem azt hogy én ott biztonságban lennék, és zavartalanul taníthatnék. A fiúk stúdiója egy köpésre van onnan, aminek nem voltam tudatában mikor kinéztem a termet, és kibéreltem. Kicsit olyan érzésem van, mintha soha nem szabadulhatnék meg tőlük. Bár, ez kurvára így van. Növekszik a pocakomban a gyerekem, akinek az apja lehet egy mániákus, őrült, hülye fasz, vagy éppen egy olyan ember aki érzelmileg instabil, és nem tudja eldönteni hogy keresztbe tegyen nekem, vagy mindennél jobban szeressen. Gyönyörű kilátások, akárhonnan is nézzük. Ja, és Brunó. Valaki igazán elárulhatná hogy ő miért kellett az én életemben? De komolyan. Egy újabb olyan ember aki próbál irányítani, de nem jön neki össze. Hálás vagyok neki hogy lett hova mennem, és segí, de úgy érzem én ezért még megfogok fizetni keményen. Senki, vagy semmi nem marad büntetlenül, ugye?