Ki lennél te? || Ekhoe x Pogány Induló FF||

24. Legyél őszinte

|24|

A hétköznapok mindig zsúfoltak, legtöbbször rohanással telik ahogyan ma is. Összességében az elmúlt pár nap jól telt. Kolen születésnapja fergetegesen sikerült, ahogyan a szafari parkos élmény is. Kolen azóta csak azt hajtogatja hogy neki van egy zsiráfja, és azt egyszer biztos haza fogja hozni, és viszi magával az oviba. De nem hiába, van az oviba egy kislány, és neki akarja megmutatni, mert biztosan tetszene neki. Megzabálom. Én természetesen megígértem neki hogy egyszer elvisszük a kislányt és megmutatjuk neki.
- Nelli néni - kiáltott Kíra, amikor be jött a terembe. Éppen várom a gyerekeket az órára, közben Dia próbálja lefoglalni Lorát. Bár elég könnyű dolga van, ugyanis a kislányom imádja a szőke hosszú haját, egy csomót már biztos kiszedett ha nem többet, de Dia elég jól viseli.
- Szia kicsi - köszöntem neki, majd szoros ölelésbe vontam.
- Ma a báttyám jön értem, ugye nem baj? - kérdezte félve, kis izgatottsággal a hangjába.
- Dehogy baj - mosolyogtam rá.
- Szeretek ide járni, itt mindenki olyan kedves, otthon nem ilyen - suttogta, majd az öltözőbe sietett. Néztem pár percig távolodó alakját, majd Dia felé fordultam.
- Hallottad mit mondott? - néztem rá.
- Figyelj, jobb ha nem ütjük bele az orrunkat, nem a mi dolgunk Nelli.
Igaza van, de ez nem olyan dolog, ami felett csak úgy elsiklik az ember, vagyis én nem. Két gyerekes anya vagyok, persze hogy felfigyelek az ilyesmire. Kíváncsi vagyok a bátyjára.
- El lesztek, Dia? - guggoltam le Lorához, és egy puszit nyomtam husis combjára.
- Ne aggódj, minden oké lesz - mosolygott rám, majd Lorát a babakocsiba tette, elköszöntünk, és elindultak. Pár kört tesznek a környéken, ameddig én megtartom az órát. Nagy segítség.
Pár perc múlva már tele volt a terem gyerekekkel, akik itták minden szavam, és figyelemmel követték minden mozdulatom a zenére. Imádom őket tanítani. Korábban is szerettem csinálni, bár mindig megválogattam azokat az embereket akiket a körömbe fogadok. Ez most sem történt másképpen, így sikerült egy szuper kis csapatot összekovácsolni. Mind gyerekekből, és felnőttekből. Hálás vagyok értük, hogy bíznak a tudásomban, és áldoznak az idejükből rám. Nagyon sokat jelent.
- Noémi, figyelj a kezedre - sétáltam a kislány mögé, leguggoltam mellé, és együtt újra próbáltuk, sikeresen.
- Ez nem megy nekem, béna vagyok - görbült le a szája, szemei könnyekkel telt meg.
- Na nem, Noémi - öleltem magamhoz. Simogatni kezdtem a hátát, majd pár perc múlva eltoltam magamtól. Szipogva nézett rám.
- Mit nem szeretek, hogyha jöttök órára? - kérdeztem tőle, amire mindenki tudta a választ, a szülők is.
- Hogyha azt mondjuk nem tudjuk megcsinálni, és nem hiszünk magunkban - felelte halkan.
- Hm, nem értem - tettem a fülemhez a kezem, ezzel mosolyt csalva a kislányból.
- Hogyha azt mondjuk nem tudjuk megcsinálni, és nem hiszünk magunkban - mondta már hangosabban, szipogás nélkül.
- Megtudod csinálni, én hiszek benned Noémi - lépett oda hozzá kis csoporttársa Lili. Noémi felé fordult, majd megölelte. A többiek egyesével jöttek körénk, majd egy hatalmas ölelésbe vonták őket. Csodálva néztem őket, és eszembe jutott Lora, pár év múlva, ugyan ilyen csodás kislánnyal bővül ez a gonosz világ.
- René - kiálltott fel Kíra. Az ajtó felé néztem, a srác teljesen feketében volt, kapucni a fején, az arcát szinte eltakarta a hatalmas napszemüvege. Teljesen kész van. Kíra boldogan futott felé, a fiú pedig felkapta. Lassan feléjük sétáltam.
- Szia, Nelli vagyok, Kíra oktatója - nyújtotta felé a kezemet. Kírát letette maga mellé, majd elküldte öltözni. A kislány még egyszer rám mosolygott, majd szaladt az öltözőbe.
- Szia, Grasa - bólintott, majd kezet fogtunk. A keze tapintása puha volt, egész kellemes.
- A héten még csütörtökön kell hozni Kírát, egyébként nagyon ügyes - mosolyogtam a srácra.
- Az én húgom - mosolygott ő is.
- Kész vagyok - jött ki az öltözőből Kíra. A srác megfogta a kezét, majd elköszöntek. Furcsa volt ez a gyerek, de Kíra oda-vissza van érte, az biztos. Diát alakja feltűnt egyből utánuk.
- Merre jártatok? - kukkantottam be a babakocsiba, Lora békésen aludt.
- Csak a környéken, de nem volt zökkenőmentes - húzta a száját.
- Mi történt? - kérdeztem tőle, majd intettem Noéminek és az anyukájának.
- Egy magas faszi jött ide hozzánk, le ült mellénk a padra, majd elkezdett velem beszélgetni - sorolta Dia. Az ütő megállt bennem. Dani. A rohadék.
- És mit akart, Dia? - sziszegtem.
- Mi van veled, tök kedves volt, Lorát nagyon dicsérte, azt mondta ismer téged is mint kiderült, ééés - nyújtotta el. - Lora nagyon jól állt a kezébe - vigyorgott.
- Mi van Dia? - akadtam ki teljesen. - Te oda adtad egy idegen kezébe a gyerekemet?
- Semmi gond nem volt Nelli, nyugodj már meg kérlek - nagy szemekkel nézett rám. Fingja sincs róla hogy ki volt az a magas gyerek.
- Dia, ha mégegyszer ilyet csinálsz, nem tudom mit csinálok veled - szúrósan néztem rá. A babakocsit eltoltam előle, majd át vettem, és szemügyre vettem a gyerekem minden porcikáját. Hogy képzeli ez a szemétláda..